Hazánkban is elterjedtek a gitáros misék, énekkarok. Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy a gitáros, modern zene mennyire egyeztethető össze a szent liturgiával, segíti-e az elmélyülést. Jelen tanulmányban ezt a kérdést járjuk körbe a II. Vatikáni Zsinat Sacrosanctum Concilium liturgikus konstitúciójának és a Római Misekönyv Általános Rendelkezéseinek segítségével. Konkrét szövegeket az ún. „kék könyvből” vettük.
A zeneterápia egyik mestere, Szent Ambrus – maga is himnusz szerző és énekes – a 118. zsoltárt magyarázva egy helyütt azt mondja az éneklésről, hogy az felszabadulttá és összeszedetté tesz, megnyugtat, és egyszerre nyújt örömet a testnek és a léleknek. Sőt, aki énekel, az ad, és ily módon legyőzi a kapzsiságot. A dalok szövege széleskörű lehet, nem csupán a kifejezetten éneklésre szánt szövegeket lehet eldalolni, hanem, mint Mózes példája mutatja, a törvény parancsait is.
Hogyan hivatkozzunk úgy az ókorra, hogy azt sem tudjuk pontosan, hogy például miként miséztek akkor? – teszi fel a kérdést Kajtár Edvárd, a Magyar Egyházzenei és Liturgikus Intézet (MALEZI) vezetője az ősegyház idealizálása kapcsán. Mint mondja: az ókori források többségét asszimilálta a középkor. Rámutat arra is: már az ókorban is szabályozták a pápák a liturgiát, és épp a misén belüli rögtönzések sikertelensége miatt honosodtak meg a kötött formák. Kajtár Edvárd azt is elárulta: mit tehet az egyszerű hívő, ha liturgikus visszaélést tapasztal.
Habár az biztos, hogy az a dallamvilág, amelyben Szent Ágoston élte liturgikus életét, nem azonos sem a mai gitáros misékével, sem a középkorban kibontakozott gregoriánnal, de a Vallomásokban leírtak kérdésfeltevése a ma is (vagy még mindig) aktuálisnak tűnik: helyes-e, ha egy liturgikus ének dallama túlzottan az érzékekre akar hatni?
Ferenc pápát egyre többen támadják. Legutóbb amiatt, hogy nagycsütörtök este -a szentmisét a római fiatalkorúak börtönében tartották – két elítélt lánynak is megmosta a lábát.
Nem vagyok liturgikus szakértő. Néhány testvér kisegített, és megküldte a lábmosásra vonatkozó liturgikus szabályokat, ahogy náluk csinálják. Köszönettel tartozom nekik és közreadom.
Az Új Ember beszámolója a 2012-es Ez az a nap! rendezvényről.
„Ezt a napot az Úr adta, ujjongjunk és vigadjunk rajta!” A 118. zsoltár szavai, az Ez az a nap! rendezvény címének ihlető sorai ezek. Október 20-án mintegy tízezer keresztény fiatal gyűlt össze a Papp László Budapest Sportarénában, hogy együtt dicsőítse az Urat.
Úgy jártunk legutóbb, hogy nem találtuk a dobozt a sárga könyvekkel. Igen, amit kiosztunk majd beszedünk, hogy legközelebb se legyen gond, ha valaki nem tudja a dalszöveget. Konzervatív, de működőképes megoldás volt eddig.
A Villanyhárfa portál lemezkritikája
„Érintsd meg a lelkem…”
A fáma úgy szól, hogy Balás Béla – aki helyi káplánként anno Nagymarosra is elvitte Szilas Imre Beatmiséjét– a magyar beatkorszak hajnalán állítólag Illéséket is mise szerzésére kapacitálta.
A bécsi Stephansdom a helyszíne a “Sister Act” (Apáca show) című, mennyei musicalként hirdetetett bemutatónak, melyre apácaruhába öltözött férfiak is toborozzák a nézőket. A nézők között található Christpoher Schönborn bíboros, bécsi érsek, aki testvérét jött megtekinteni a darabban.
A bécsi Stephansdom plébánosa, Fr. Anton Haber negyedszer rendezte meg 2011 júniusában a “Western” (cowboy?) misét.
Brian Doerkson and Wendy O’Connell előadásában, angol szövegfelirattal
Véletlenül bukkantam erre a keresztény dal kottagyűjteményre. Mivel egy helyen letölthető nemcsak a sárga vagy kék könyv teljes tartalma, továbbá vagy 250 másik dal, szeretettel ajánlom mások figyelmébe is. A szerk.
A Villanyhárfa projekt írásai közül adok közre egy újabbat – a gitáros énekek és a Misekönyv összefüggéseiről.