„Végül: erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből.” (Ef 6,10)
Egy erdő mélyén van a házunk. Aki erdőben lakik, gyakran kerül szembe Isten változatos teremtményeivel. Sok aranyos van közöttük: „Anyu, nézd, milyen cuki!”-félék. Mások undorítóak ez a „Pfuj, taposd el!” – kategória. Számomra a pókok ez utóbbiba tartoznak.
Nagyon világos, hogy a látás érzéke, mely bár sokkal szellemiesebben, de annál bensőbben hoz bennünket a bűnre ingerlő dolgokkal összeköttetésbe, sok s nagy bűnnek lehet forrása. Erre int maga az írás, midőn azt mondja: „Az ablakon (szemeken) át jön a halál a lélekbe”. Viszont „aki lesüti szemét, az megszabadul”.
Hogy magától értetődő dolgokra az időt s helyet ne fecséreljük, itt csupán a szemeknek egynémely különös veszélyére hívjuk fel a figyelmet.
Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál. (Zsid 4,12)
Mindennap találkozni Isten igéjével nem veszélytelen dolog: könnyen megkísérthet minket a megszokás miatti érzéketlenség, az intellektuális ínyenckedés vagy saját bűnös életvitelünk megideologizálásának lehetősége. A legalattomosabb kísértés azonban, hogy Isten igéjét fegyverként használjuk mások ellen, Isten nevében ítéletet mondva fölöttük.
„De az Úr látta Lea megvetett voltát…” 1Móz 29,31a
Ha valaha is úgy érezted, nem vesznek észre, jelentéktelennek tartanak, bibliai nővérünk, Lea, jó hírrel szolgál: Isten mélyen a szívünkbe néz, és megérti legnagyobb szükségeinket. Amikor senki sem lát téged, Isten igen. Amikor senki nem törődik veled, Isten igen.
A történelem vélhetően legnagyobb részvétellel zajlott pápai szentmiséjén több millió ember vett részt Manilában. Az első misén – a rossz
A világosság, amely a külső dolgokban arra szolgál, hogy az ember el ne tévedjen, az isteni dolgokban éppen az ellenkezőjét
A szemérmet sértő külső bűnöket a gyónás szempontjából voltaképpen egybefoglalhatnók. Valamennyi egyfajta bűnt alkot, ha ugyan egyikhez-másikhoz bizonyos körülmény, pl. másoknak megbotránkoztatása, újabb bűnt is nem csatol. Ha mégis külön-külön tárgyaljuk azokat, ez csak azért történik, hogy a tilos s megengedett határmezsgyéjét annál világosabban lássuk s így lelkiismeretünk épségét s tisztaságát annál könnyebben s biztosabban megőrizzük.
„Mindenkit tiszteljetek, szeressétek a testvéri közösséget, féljétek az Istent, s tiszteljétek a királyt.” 1Pét 2,17
Délután volt, esett az eső. Hetedikes fiammal az iskola folyosóján haladtunk a kijárat felé az igazgatóhelyettesnél tett látogatás után. Épp elővettem az esernyőmet, hogy védekezzem a kinti hideg zuhany ellen, mikor felhangzott mögöttem egy női hang:
– Helló! Elnézést. Kérdezhetek valamit?
„Senki sem varr régi ruhára nyers szövetből foltot, mert elszakítja az ép részt is, és a szakadás még nagyobb lesz. Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, különben a bor szétszakítja a tömlőket, és kiömlik, s a tömlők is tönkremennek. Az új bor új tömlőkbe való.” (Mk 2,18-22)
Vajon miért kellett Jézusnak engedelmességet tanulnia, hiszen ő nem volt soha engedetlen, sőt szívének legfinomabb rostjáig átjárta a vágy, hogy megtegye Atyja akaratát? Az ő engedelmessége nem a miénkhez hasonló, a megromlott emberi természet ellenében kifejtett erőfeszítés, hanem az Atya akaratának szüntelen keresése minden körülmények között.
– Legutóbbi karácsonyi beszédét országos szinten meghatározó elektronikus médiumok is átvették, éspedig pozitív köntösben elemezték, még a „mi Ferenc pápánk” megjelölést is megkapta. Hogyan fogadta a hirtelen jött népszerűséget, és minek tudja be a tömegmédia érdeklődését?
– Szerintem kicsit korábban kezdődött ez a történet, hiszen már a tavaly szeptemberi, cigányságról szóló körlevelemmel is foglalkoztak különféle médiumok.
Mondják, hogy akinek kalapács van a kezében, az mindent szögnek néz. Aki pénzügyekkel foglalkozik, és kötődik az Egyházhoz, az gyakran feltűnik képviselő-testületekben, egyházközségekhez kötődő alapítványi kuratóriumokban. Ehhez hasonlóan én is érdeklődöm az egyházi gazdálkodás iránt.
Liturgikus tánc 2013 húsvét vigiliáján Kaliforniában (Newman Hall Holy Spirit Parish, Berkeley, CA)
„Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hitben, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen bőséges.” (Kol 2,6-7)
Újévkor minden évben ugyanazt a dilemmát élem át: tegyek újévi fogadalmat, vagy ne tegyek. Egyfelől jó érzés újrakezdeni, reménykedni, hogy idén jobban sikerül. De az igazat megvallva, nem igazán reménykedem. Inkább félek a kudarctól, az újrakezdéssel járó „mi lesz, ha…” feltételezésektől.
Vannak a természetellenes fajtalanságnak még egyéb megnyilvánulásai is, melyek nem csupán a régi pogányság között, melyet Isten Szent Pál igéi szerint „a gyalázat indulataira hagyott”, voltak gyakoriak, hanem modern, Istentől elrugaszkodott társadalmunkban sem ritkaságok. Ilyen a szodomai bűn.
Hadd mondja el Szent Pál helyettünk azt, amiről beszélnünk oly nehéz. „Asszonyaik a természet szerint való szokást azzal cserélték fel, mely a természet ellen van. Hasonlóképp a férfiak is elhagyván a természet szerint való szokást az asszonnyal, felgerjedtek kívánságaikban egymás iránt, férfiak férfiakon undokságot cselekedvén …” (Róm 1,26.27) Szóval a férfi s nő szenvedélye kielégítésére saját nemét vagy a másik nemen nem az erre alkotott szervet használja.