Már több, mint egy álló órája beszélgetünk. Néha felnevetsz, ha egy tréfás kifejezést vagy szófordulatot hallasz tőlem, de alaphangulatod szomorú. Az okoz neked gondot, hogy nem tudod, merre menj? Egyrészt gazdagság, karrier, jólét után vágyódsz, mint minden magad korabeli fiatal, másrészt folyton arra gondolsz: Vajon képes-e a gazdagság, a karrier és a jólét boldoggá tenni?

Önmagában véve – mondom ismét – egyikük sem rossz. Viszont csak múló örömet okoznak, soha tartós boldogságot. Idővel mindháromhoz nagyon sok gond és probléma párosul. Te ne a múló örömet, hanem a boldogságot keresd!

„De hogyan találom meg az igazi boldogságot?“ – kérdezed.

„Úgy, ha nem anyagiakba, hanem személyekbe fektetsz.

Az igazi boldogság ugyanis soha nem az anyaghoz és az anyagiakhoz kötődik, hanem mindig egy másik személyhez.

Isten boldogságunk kulcsát mások szívében rejtette el.“

„Igen“ – szólsz közbe hevesen, „de hol kezdjem a keresést?“

„Az elején. Mérd fel, milyen forrásaid vannak? Isten ugyanis mindenkinek adott egy igen értékes tőkét, amellyel boldogságát megtalálhatja… Neked is…“

„És mi lenne az?“ – kapod fel kétkedve a fejed.

„Az idő“ – mondom.

„Az idő? Mi az idő?“ – kérdezed érdeklődve.

„Egyesek azt mondják, hogy az idő pénz. Ezért csak pénzbe fektetnek… Mindent pénzbe fektetnek… Elfelejtik azt, hogy aki mindent pénzért tesz, előbb vagy utóbb pénzért mindent megtesz…

Boldog viszont soha nem lesz!

Az írás elolvasható Szilveszter atya blogján.

Létrehozva 2015. október 17.