A jámborok eretneksége

 Mostanában hozzászoktunk, hogy az eretnek tanítások azoktól jönnek, akik feladata a tanítás tisztaságának őrzése lenne. Az emiatti szükségszerű zűrzavarban a régi logika szerint önkéntelenül is szövetségesnek, az igaz tanítás követőinek és őrzőinek vélünk mindenkit, aki látja és kárhoztatja a zűrzavart, az egyházi közállapotokat, a hitetlenséget, különösen, ha imádkozó, rózsafüzért mondó jámbor hívekről van szó. De sajnos ez mégsem szükségszerűen van így. A gonosz lelkeknek mindegy, hogy valakit visszatartanak a katolikus úttól vagy „túltolják” őket az úton: a lényeg, hogy ne legyenek rajta. Ebben az írásban arról a megtévesztésről lesz szó, amely azért különösen fájó, mert a jámborokat, a választottakat ejti tévedésbe: a jámborok eretnekségéről, a Nagy Figyelmeztetésről. Ez az általános zűrzavarban zavartalanul terjedhet, annál is inkább, mert a papok az utolsó jámbor hívek elvesztésétől félve nem szívesen beszélnek róla.