Pierbattista Pizzaballa bíboros, jeruzsálemi latin pátriárka a modern történelem egyik legnehezebb időszakáról szóló elmélkedésében mély aggodalmát fejezi ki a Gázai
„Kinek az ékesszólás áradata elég ahhoz, hogy elbeszélje ennek az életnek a nyomorúságait?” Amikor Ágoston ezeket a szavakat írta Az
Mindig házasságra és családra vágytunk, ám Isten késlekedik. Így aztán próbáljuk megtalálni a hosszúra nyúló egyedüllét értelmét, és kialakítani a megfelelő életformát az iskola befejezése és a boldogító igen közötti időszakban. Mindez elbizonytalanít, elkeserít, néha pedig egyszerűen csak nagyon fáj. Mit tegyen egy rendes katolikus fiú vagy lány, ha egyedül van? Adja fel az elveit, és éljen úgy, mint mindenki más?
A karma divatos, de sokkal sötétebb és kevésbé reményteli, mint ahogy az emberek gondolják.
Ez a videó eredetileg a Real Life Catholic-on jelent meg, és engedéllyel használjuk. Iratkozz fel Chris Stefanick e-mail listájára itt.
A COVID-19 villágjárvány egyik közvetett hatása a reménytelenség érzésével küzdő emberek számának drámai növekedése minden korosztályban. Már a járvány ideje alatt se tudták sokan, hogy szükség esetén kihez forduljanak. A reménytelenség és a kétségbeesés állandó kísérők lettek. Egyeseket ez arra késztetet, hogy visszatérjenek korábbi addiktív viselkedésükhöz, és vannak olyanok, akik arra a visszafordíthatatlan döntésre is eljutottak, hogy véget vetnek az életüknek, hogy elmeneküljenek a félelmük és fájdalmuk elől.
“Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz” (Mt 13,31)
A szentírásmagyarázók azt mondják nekünk a mustármag hasonlatáról, hogy eredetileg kontraszthasonlat volt, válaszul a tanítványok nyugtalankodására a Jézus igehirdetésében kezdődő Isten Országának szegényes megjelenése miatt:
Bízzanak a mustármagban, a remény titkában, amely éppen ezt a földileg oly szegényes kezdetet árnyékolja be.
Furcsa feszültségek között élünk. Egyrészt világvége-hangulat, másrészt tobzódás, élvezzük az életet, amíg lehet. Hogy lesz-e jövő, ki tudja. Korzenszky Richárd atya írása a Mandiner hetilapban.
A szerző bencés szerzetes, a tihanyi apátság korábbi perjele, magyar és orosz szakos tanár
A Katolikus Egyház Katekizmusából
1804 Az emberi erények következetes magatartásformák, állandó készségek, az értelem és az akarat állapotszerű tökéletességei, melyek a hit és az értelem szerint szabályozzák cselekedeteinket, rendezik szenvedélyeinket és cselekvésmódunkat. Az erények könnyedséget, önuralmat és örömet biztosítanak az erkölcsileg jó élethez. Erényes az, aki szabadon teszi a jót. Az erkölcsi erényeket emberi módon szerezzük meg. Az erkölcsileg jó cselekedetek gyümölcsei és csírái; minden emberi képességet fölkészítenek arra, hogy közösségre léphessenek az isteni szeretettel.
Minden ember remél valamit. A munkahelyen való előrelépést, vagy hogy egészséges családja legyen, jó tanulmányi átlaggal érettségizzen, vagy elutazzon álmai célállomására. Valamilyen szinten minden ember reméli, hogy az életútja értelmes, és hogy végül a halála után egyfajta paradicsomba kerül. A protestánsok sem kivételek ez alól.
Megjelent az „Exorcist” lengyel magazinban
Az öngyilkosság során valaki szándékosan saját halálát okozza. Az öngyilkosság gyakran a kétségbeesés következtében történik, amely gyakran egy mentális rendellenességnek tulajdonítható. Ilyen például a depresszió, a bipoláris zavar, a skizofrénia, a klinikai depresszió, a személyiség rendellenességek, az alkoholizmus, a kábítószerrel való visszaélés, stb. Sokkal nagyobb a valószínűsége egy válságos időszakban bekövetkezett változásokhoz kapcsolódó okok miatt, melyek a személyes kapcsolatok zavarával társulnak, a fenti tényezők és egyéb okok, például munkanélküliség, szegénység, csőd, stb. miatt.