„Uram, add, hogy lássak!’
„Ha tudnád az Isten ajándékát és hogy ki az, aki neked mondja: adj innom, te kérnéd, hogy élő vizet adjon neked.”
Ha tudnád…
Világosság szellemére van szükségünk, hogy a szeretet szelleme lakozhassék bennünk. A világossággal egyidejűleg meleg is hatol az életünkbe.
Éljük hitünket
Szükségünk van a hitre
Uram, erősbitsd hitemet
A hit minden lelkiségnek, minden apostoli cselekedetnek az alapja. Csak az győzhet meg mást, aki maga is meg van győződve. Csak az tehet mást hívővé, aki maga is hisz. És hol találhatjuk fel ezt a meggyőződést, a természetfölötti hitet?
Abban, és egyedül csak abban, akit Jézus kegyelme megvilágosít; abban, és csupán csak abban, aki ismeri Jézus Krisztust. Ismeri, de nem csak amúgy felületesen, homályos ködkép alakjában. De ismeri, mint történelmi valóságot, komoly, mély, átfogó ismeretszerzés alapján.
I. fejezet
Bevezető előadás
Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Hagyj engem cselekedni.
Az a lelkigyakorlat, amelyet e percben kezdünk meg, nem közönséges lelkigyakorlat, de apostolok lelkigyakorlata.
Nem fogok hosszan beszélni sem arról, hogy mivégre teremtettünk, sem az örökkévalóságról, sem a pokolról. Azért jöttünk most össze, hogy megtanuljuk: hogyan kell az Úr útját egyengetnünk; fel kell készülnünk nagyszerű élethivatásunkra: az apostoli munkára. Szinte azt mondhatnám: Keresztelő János küldetését bízta ránk az Úr; az a dolgunk, hogy a Szeretet Királyának útját elkészítsük.
Éjszakai szentségimádás a családban
Már régen ég bennem a vágy, hogy Jézus Szívének egy nagy ügyéről beszéljek, amelyről nagy általánosságban, inkább csak sejtetve tettem is már említést beszédeimben. Ezúttal azonban nyíltan szeretnék szólni róla, édes Üdvözítőnk nagyobb dicsőségére és a családok természetfölötti életének nagy hasznára. Bizonyos, hogy első hallásra csak a legbuzgóbb lelkek fognak fellelkesülni szavaimon, — hiszen olyan szeretetszolgálatról leszen itt szó, amelyet tényleg csak kiváltságos lelkektől várhatunk el, bár reméljük, hogy idővel a kevésbé buzgó, bár azért szintén istenszerető családok is megpróbálkoznak vele s nagylelkű áldozatosság dolgában semmivel sem fognak az elsők mögött maradni. Előrebocsátom: amit most teszek, az nem más, mint óvatos tapogatózás.
XV. Benedek pápa levele
Szeretett fiúnknak, Mateo Crawley-Boevey, Jézus és Mária Szívei kongregációja szerzetesének
Szeretett Fiunk, üdvözlet és apostoli áldás.
Érdeklődéssel olvastuk leveledet, valamint az ahhoz mellékelt írásokat. Azt látjuk belőlük, hogy immár több év óta szeretettel és megértéssel fáradozol azon, hogy a családok minél nagyobb számban ajánlják fel magukat Jézus Legszentebb Szívének. Boldog emlékű elődünk, XIII. Leó ugyan már az egész emberiséget felajánlotta a Szent Szívnek, ez azonban még korántsem teszi feleslegessé az egyes családok felajánlását. Hiszen ami magántulajdonunk, az sokkal közelebb áll szívünkhöz, mint a közös tulajdon. Éppen azért nagy örömmel tölt el bennünket munkálkodásodnak reményen felüli szép sikere és arra buzdítunk, hogy azt lankadatlan kitartással folytasd.
Jézust barátunknak, királyunknak fogadni, képét otthonunk legelőkelőbb helyén kifüggeszteni, mint érzékelhető zálogát e királlyá-, baráttá-fogadásnak: ez az első teendőnk; az első lépés azon az úton, amely Jézus iránt való bizalmas gyermeki szeretetre vezet.
A szívek egyéni lelkesedése a gyengéd figyelem ezernyi megnyilvánulásával teszi ünnepélyessé ezt a ténykedést és visz életet, lelket a különben könnyen merő formasággá válható trónraemelési szertartásba. Rendszerint egybegyűlnek ilyenkor a szülőkön, gyermekeken kívül a közelebbi rokonok és a bizalmas barátok is a virágokkal díszített kép körül, amely előtt gyertyák égnek az ünnepség alatt. A szertartást lehetőleg pap végezze, aki alkalomszerű beszédben méltatja a trónraemelés jelentőségét. Majd az egész család fennhangon, tiszteletteljes tartásban, közösen elmondja a Hiszekegyet. A család hódolata ez isteni Vendége előtt.