Add meg nekem, Uram
Add meg nekem, Uram, hogy minden evilági dolognak meghaljak, és e világban vessenek meg engem, s ne tudjanak rólam a
Add meg nekem, Uram, hogy minden evilági dolognak meghaljak, és e világban vessenek meg engem, s ne tudjanak rólam a
Az élet egyik megdöbbentő valósága, hogy milyen gyorsan repülnek az évek. Egy pillanatnak tűnik, ahogy a gyerekek felcseperednek, és az ember megöregszik. Mindig hideg zuhanyként ér, amikor rádöbbenünk, hogy a barátunk kislánya már 12 éve házas, vagy amikor tudatosul bennünk, hogy a vadonatúj autónk már nyolc éves.
Ismerd magad, öltözz aszerint, hogy ki vagy és szeress lelkeddel és úgy, aki valóban vagy. Ez három dolog. Nem kimerítő lista, mégis ezt volna jó tudni a diákoknak az igazi nőiességről. Senki sem fejezte ki ezt jobban, mint a tiszteletreméltó Fulton Sheen püspök:
,,Nagyban igaz, hogy egy civilizáció szintje összefügg az ott jelenlévő nőiesség szintjével. Amikor egy férfi szeret egy nőt, méltóvá kell válnia hozzá. Minél több erénye van a hölgynek, minél jellemesebb, minél jobban ragaszkodik az igazsághoz, a joghoz és a jósághoz, annál jobban kell törekednie egy férfinek, hogy lenyűgözze. A civilizációk történelme valójában leírható a nőiesség szintjével.
Egy bölcs mondás szerint az erényeink végesek, az alázat végtelenné tesz. Az örök boldogság Isten országában, – ami nem azért örök, mert végtelen sokáig tart, hanem azért, mert már kiléptünk az időből a Teremtő örök jelenjébe – elsősorban részesedést jelent Isten életéből, nem pedig egy meghatározott teljesítmény jutalmazása.
I. „Nézzétek, hogy szeretik egymást!”
A Kr. u.-i első századokban, a Római Birodalomban egyre többen figyeltek föl egy különös embercsoportra. Ott éltek minden városban ugyanúgy, mint többi polgártársaik, de életmódjukban volt valami egyedülálló: „Szegények és mégis sokakat gazdagítanak; szidják őket, de ők áldást mondanak; üldözik őket és ők mégis mindenkit szeretnek”. – írja egy első századokból származó írás.
Ha a családról esik szó, mindenki bólogat és sóhajt: fontos, bizony, alapvető. Legkisebb egység. Hűség, örök. Egy test, egy lélek. Holtomiglan, holtodiglan. Jövő nemzedékek. Gyermekek. Értékközvetítés. Háttér. Támasz. Összetartó erő. Generációk.
„Jézus mellett ült egyik tanítványa, akit Jézus szeretett.” (Jn 13,23)
Egyik fiú osztálytársam a „hips” (csípő) gúnynevet aggatta rám az új osztályban, ahova kilencedikes koromban kerültem. Bár alapvetően vékony voltam, az alakom nem olyan volt, mint az akkori divatos modelleké. Attól kezdve meggyőződésemmé – és érzékeny pontommá – vált, hogy az alakom nem „kívánatos”.
Az Égiposta c. filmet annak idején nagyon sokszor néztem meg, mert rendkívül tetszett. Nem hittem hogy az „Istennek szóló levelek” témakörben lesz egy ennél sokkal jobb alkotás. Pedig mégis! És a legszebb az benne, hogy igaz történeten alapul! Mindig a valóság a legszebb… 😀
Egyre több olyan, Európa márkanevével ellátott jogi termékkel nézünk szembe, amelyek aláássák az ország alapjait – mondta Gintaras Grušas, a litván főváros nemrég kinevezett érseke az ország parlamentjében, a litván függetlenség 25. évfordulójának ünnepén.
Visszanézve most életemre, felmerül bennem a kérdés: hol kezdődött az én megtérésem? Kora ifjúságomtól első péntekesek voltunk hat testvéremmel és naponta áldoztunk. De amint rágondolok, ez a lelkület maradt meg késő felnőttkoromig. Nem mélyült el bennem az istenszeretet. Talán vágyban! Mindig kerestem a többet, a mélyebbet: az igazi Istennel való találkozást.
Talán Ön egy olyan ember, aki már sok mindent elért; aki állandóan az elismerések özönét kapja a vállalatától – méltatva a teljesítményét. Aki sokszor kapott már előléptetést, sokszor kiemelték szakmai összejöveteleken, és több elismerő oklevele van, mint amennyi elfér az irodája falán.
Aztán persze lehet, hogy Ön nem ilyen ember. Keményen dolgozik, próbálja a legjobbat nyújtani, de az elismerés, ha egyáltalán jut – elég ritka. Legtöbbünk inkább ebbe a második kategóriába tartozik.
2009 május 18-án Saju George jezsuita pap indiai táncot mutat be a bécsi Schottenkirche oltár előtti részében. A tánc hódolat