Mesélj, apu
Mesélj nekem apu.
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?
Mesélj nekem apu.
Mi az, hogy becsület?
Hogyha az van nekem,
Jár érte tisztelet?
Milyen lesz apu,
Az igaz szerelem?
És ha majd elmúlik
Akkor az fáj nekem?
Hallottam, hogy lesz egy ilyen gyógyító ima. Előtte nem sokkal kiújultak a műtét utáni derékfájdalmaim, ezért úgy gondoltam, elmegyek, veszteni valóm nincs. Talán titokban abban reménykedtem, hogy varázsütésre elmúlik a betegségem, és mehetek haza gyógyultan.
1996-ban, Argentinában, Buenos Aires-i érsekségen, amikor a jelenlegi Pápa, Ferenc éppen segédpüspök volt Quarrancino bíboros alatt, különleges Eucharisztikus csoda történt. Ő maga fotóztatta le és rendelt el nyomozást, melynek eredményei nagyon meglepőek lettek.
A nemzetközi hírű idegsebész hittel teli meggyőződése, hogy az Istennel való szoros kapcsolat elsősorban a Vele folytatott beszélgetésben, vagyis az imádságban valósul meg. Erről szóló tapasztalatait teszi közzé vallomásként Csókay András.
2013. május 27-én ünnepélyes szentmise keretében vette fel 17 fiatal a tisztasággyűrűt, vállalva, hogy tisztán készülnek a házasság szentségére.
„Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza van a másik ellen. Ahogy az Úr megbocsátott nektek, ti is bocsássatok meg egymásnak.” Kol 3,13
A rövid létrán álltam kezemben egy villanykörtével. Kellemetlen idő volt, nem leányálom ilyenkor kicserélni egy külső égőt. De mivel már korán sötétedik, muszáj volt.
Add meg nekem, Uram, hogy minden evilági dolognak meghaljak, és e világban vessenek meg engem, s ne tudjanak rólam a
Az élet egyik megdöbbentő valósága, hogy milyen gyorsan repülnek az évek. Egy pillanatnak tűnik, ahogy a gyerekek felcseperednek, és az ember megöregszik. Mindig hideg zuhanyként ér, amikor rádöbbenünk, hogy a barátunk kislánya már 12 éve házas, vagy amikor tudatosul bennünk, hogy a vadonatúj autónk már nyolc éves.
Ismerd magad, öltözz aszerint, hogy ki vagy és szeress lelkeddel és úgy, aki valóban vagy. Ez három dolog. Nem kimerítő lista, mégis ezt volna jó tudni a diákoknak az igazi nőiességről. Senki sem fejezte ki ezt jobban, mint a tiszteletreméltó Fulton Sheen püspök:
,,Nagyban igaz, hogy egy civilizáció szintje összefügg az ott jelenlévő nőiesség szintjével. Amikor egy férfi szeret egy nőt, méltóvá kell válnia hozzá. Minél több erénye van a hölgynek, minél jellemesebb, minél jobban ragaszkodik az igazsághoz, a joghoz és a jósághoz, annál jobban kell törekednie egy férfinek, hogy lenyűgözze. A civilizációk történelme valójában leírható a nőiesség szintjével.
Egy bölcs mondás szerint az erényeink végesek, az alázat végtelenné tesz. Az örök boldogság Isten országában, – ami nem azért örök, mert végtelen sokáig tart, hanem azért, mert már kiléptünk az időből a Teremtő örök jelenjébe – elsősorban részesedést jelent Isten életéből, nem pedig egy meghatározott teljesítmény jutalmazása.
I. “Nézzétek, hogy szeretik egymást!”
A Kr. u.-i első századokban, a Római Birodalomban egyre többen figyeltek föl egy különös embercsoportra. Ott éltek minden városban ugyanúgy, mint többi polgártársaik, de életmódjukban volt valami egyedülálló: “Szegények és mégis sokakat gazdagítanak; szidják őket, de ők áldást mondanak; üldözik őket és ők mégis mindenkit szeretnek”. – írja egy első századokból származó írás.
Ha a családról esik szó, mindenki bólogat és sóhajt: fontos, bizony, alapvető. Legkisebb egység. Hűség, örök. Egy test, egy lélek. Holtomiglan, holtodiglan. Jövő nemzedékek. Gyermekek. Értékközvetítés. Háttér. Támasz. Összetartó erő. Generációk.
„Jézus mellett ült egyik tanítványa, akit Jézus szeretett.” (Jn 13,23)
Egyik fiú osztálytársam a „hips” (csípő) gúnynevet aggatta rám az új osztályban, ahova kilencedikes koromban kerültem. Bár alapvetően vékony voltam, az alakom nem olyan volt, mint az akkori divatos modelleké. Attól kezdve meggyőződésemmé – és érzékeny pontommá – vált, hogy az alakom nem „kívánatos”.