Jézusom, mivel a szentáldozásban a szívembe térsz és bennem élsz, a Te Szíveddel szeretlek Téged, a Te Szíveddel szeretem, imádom engesztelni és dicsőíteni az Atyát, a teljes Szentháromságot. S mivel Veled mindenre képesnek érzem magam, a Te fáradhatatlan türelmeddel akarok a lelkek után járni.
Esseni egyházmegye, lelkigyakorlatos ház kápolnája. Vagy IKEA bemutatóterem (?) térdből amputált Jézus szoborral.
„Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam” (Zsolt 139,15a)
Csodálatos, ahogy Isten az üzeneteit küldi – néha csendesen, lágyan, máskor hirtelen és váratlanul. Elmesélem, hogyan oktatott engem legutóbb egy hétvégi ifjúsági lelkigyakorlaton, amit én tartottam a templomunkban.
Egyik esti közös program a latt láttam, hogy egy tizenhárom év körüli lány kinn üldögél egyedül az előtérben. Leültem mellé, és megkérdeztem, miért nincs benn a többiekkel.
„Hozzatok méltó áldozatot, és bízzatok az Úrban!” Zsolt 4,5
Be kell vallanom valamit. Sokévi Jézussal járás után, miközben arra vágyom, hogy Ő töltse be a lelkemet, még mindig gondot okoznak a teljesületlen kívánságok.
A Magyar Katolikus Családegyesület Elnöksége levélben fordult az Európai Parlament Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsága magyar képviselőihez. Levelüket változtatás nélkül közöljük.
Tedd fel magadban a következő kérdéseket (minél többre nem a válasz, annál több okod van, hogy szakíts):
A kapcsolatom közelebb vitt-e Istenhez? Látom-e magam, amint összeházasodok vele? Szeretném-e, ha a gyermekeim olyanok lennének mint ő? Azért randizunk-e, hogy megvizsgáljuk a házasság lehetőségét? A szüleim elfogadják-e őt? 100%-ban hű-e hozzám? Mellette biztonságban, megbecsülve és tisztelve érzem-e magam?
…nézd meg ezeket a képeket. És adj hálát mindazért, ami mostanában történik veled. És imádkozz azokért, akiknek csak a képen
Szentlélek, isteni Védelmező, kérlek, kapcsold szívemet örökre Jézushoz a szeretet azon kötelékével, amellyel Te az Atyát és a Fiút egyesíted.
„Virrasszatok! Legyetek éberek!”
Az adventi időszakban gyakorta halljuk ezeket a bibliai intéseket, melyek a készenlét, a várakozás fontosságára hívják föl a figyelmünket. Ha jól meggondoljuk, szinte az egész életünket átszövi a reménykedés, a beteljesületlenség érzése. Folyton-folyvást várok valakit vagy valamit.
(Bárcsak mi is az átszervezésnél tartanánk. A szerk.)
Lourdes-ban megtartott őszi plenáris ülésük végeztével a francia püspökök november 12-én megerősítették a hírt, hogy át kívánják szervezni hiedelmekkel és szektákkal foglalkozó központjuk működését.
„Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse. Az állhatatosságnak meg tökéletességre kell vezetnie, hogy tökéletesek és feddhetetlenek legyetek, és semmilyen tekintetben ne essetek kifogás alá.” (Jak 1,2-4)
„Miért nem lépünk már tovább?”
Hangom ingerültsége a szívem állapotát jelezte. Pontot akartam már tenni ennek a konfliktusnak a végére, s aztán lépjünk tovább, legyen mindenki boldog. Belefáradtam már a hosszantartó küzdelembe.
„Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában.” (Jak 2,17)
Harmincegy évesen kaptam a diagnózist, hogy mellrákom van, mely a környező nyirokcsomókra is átterjedt.
Három hónappal később ott álltam a tükör előtt. Egyik mellem formátlanná vált a műtéttől. Tizenöt kilóval több volt rajtam egy második műtét és a korai menopauza miatt. A bőröm hártyaszerű volt az ereimben csordogáló kemoterápiás szerektől.
Mert balgák mindazok az emberek, akikben nincs meg Isten ismerete, akik nem tudták a látható javakból megismerni azt, aki van, s a műveket szemlélve nem ismerték föl az alkotót, hanem a tüzet, vagy a szelet, vagy az iramló levegőt, vagy a csillagok körét, vagy a víz árját, vagy a napot s a holdat tartották világot kormányzó isteneknek. (Bölcs 13,1-4)