A  cég  felsővezetői  a  dolgozók  képzésére  és  fejlesztésére  szánt  tekintélyes  büdzséről  vitáznak.  A pénzügyi  igazgató  hirtelen  megkérdezi  a  vezérigazgatót:  mi  lesz,  ha  befektetünk  az  embereinkbe,  ők pedig elhagynak minket? A vezérigazgató rövid szünet után így válaszol: mi lesz, ha nem fektetünk be – és maradnak?

Remek gondolatébresztő, nemde? Függetlenül a mérettől, a legtöbb vállalatnál vannak munkatársak, akik  leginkább  egy  kiszáradt  fához  hasonlítanak:  ellátják  feladatukat,  végzik  kiszabott  munkájukat, betartják  a  határidőket,  fölveszik  a  fizetésüket.  De  nem  növekednek,  nem  azonosulnak  a  célokkal,  a küldetéssel. Bár ennek több oka is lehet, gyakran egyszerűen csak elfelejtünk foglalkozni velük!

Rengeteget hallunk a személyes pénzügyi befektetések fontosságáról – hogy miképp teremtsük meg az anyagi biztonságot, hogyan készüljünk nyugdíjas éveinkre stb. stb. Azonban aligha létezik fontosabb befektetés  annál,  mint  megosztani  időnket,  energiánkat,  tapasztalatainkat  másokkal.  És  ez  független attól, hogy az eredményt végül mi könyvelhetjük el tényleges sikerként, vagy sem. Sokkal jobban járunk így – még ha néhány munkatársunk azonnal a jobb lehetőségek felé kacsingat is –, mintha végül olyan emberekkel lennénk körülvéve, akik messze a lehetőségeik és képességeik alatt teljesítenek.

Kijelenthetjük,  hogy  egy  vezetőt  nem  az  alapján  érdemes  igazán  megítélni,  mit  ért  el  vezetői tevékenysége  alatt,  hanem  hogy  milyen  örökséget  hagy  maga  után.  Folytatódik-e  az  építkezés,  a gyarapodás, vagy megáll a cég, esetleg hanyatlani kezd? Egy odaadó vezető, aki hajlandó a szervezetéért dolgozó emberekbe fektetni, tartós örökséget hagy maga után – akár a cégnél maradnak a dolgozók, akár elhagyják azt, hogy másutt válhassanak vezetővé.

A  gyenge  vezetők  ezzel  szemben  instabil,  kártyavárként  összeomló  örökséget  hagynak  hátra. Örökségük haszontalan vagy egyenesen veszélyes – vagy önteltségük, büszkeségük miatt, vagy a másokba való befektetés hiánya miatt.

Földi  élete  során  Jézus  egy  tucat  olyan  tanítványba  fektetett  be,  akiknek  kezdetben  senki  sem szavazott  volna  túl  sikeres  jövőt.  Azonban  mennybemenetelekor  olyan  küldetéssel  bízta  meg  őket, amelyet a mai napig milliók követnek. Jézus egyértelmű küldetést adott nekik:
„Menjetek  el  tehát,  tegyetek  tanítvánnyá  minden  népet  (…)  tanítva  őket,  hogy  megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek” (Máté evangéliuma 28,19-20).

Pál apostol – akinek hosszú távú befektetései például Barnabás életében mutatkoztak meg –, így ír a fiatal Timóteusnak:  
„És  amit  tőlem  hallottál  sok  tanú  előtt,  azokat  add  át  megbízható  embereknek,  akik  mások tanítására is alkalmasak lesznek.” (Pál második levele Timóteushoz 2,2). Talán  már  valaki  téged  is  tanított,  fejlesztett,  felkarolt,  beléd  fektetett.  Lehetünk  cégvezetők, vállalkozók,  beosztott  alkalmazottak,  mindannyiunknak  megvan  a  magunk  hatása  egy  kisebb-nagyobb környezetre.  Te  vajon  befektetsz  a  környezetedben  található  személyekbe?  Ha  te  nem,  akkor  ki  fog helyetted befektetni?

Forrás: Monday Manna

A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Létrehozva 2014. május 17.