Részlet Pezenhoffer Antal „A magyar nemzet történelme III.” c. könyvéből, amelyet Szeifert Ferenc (+2010) csolnoki plébános atya adott ki, és amely ITT megtekinthető.
Az egyház időről időre új dogmákat is mond ki. Szűz Mária mennybevitelét például csak a mi időnkben, a szeplőtelen fogantatást 1854-ben, a pápai tévedhetetlenséget pedig csak 1870-ben.
„A ki jóra igyekezik, jóakaratot szerez: a ki pedig gonoszt keres, ő magára jő az.” Péld 11,27 (KG)
Egyik barátnőm házassága összeroppant. A férje elhidegült tőle. Éveken át szerette a feleségét, de nem tudta neki úgy kimutatni, ahogy az asszony képzelte. Barátnőm egyre kevésbé bízott a szerelmében. A férfi végül levonta a tanulságot, hogy sosem tudna a kedvére tenni, a barátnőm sosem lenne boldog mellette. Ezért sajnos elment.
A cselekedetek többet fejeznek ki mint a szavak. Mondhatod, hogy tiszteled a férjed, de nehezen fogja elhinni hacsak viselkedésed nem igazolja.
Hogy néz egy élet, amelyben kifejezed a megbecsülést? Itt 25 tanács olvasható, mely segít, hogy egy szó nélkül kifejezd megbecsülésed. Ha szokásoddá teszed azokat a dolgokat, amelyeket itt olvasol, legközelebb, amikor kifejezed megbecsülésed, nem fog gondolkodni, hogy tényleg úgy gondolod-e.
Hullafoltos, vénhedt, homályos imádságház ez a mi kis templomunk, melyben első bírói ítéletemet ki kell mondanom. Szürke, kietlen kőcsontváz, nedves falain kiütött a zöld nyirok. Repedezett, vedlett, szúette, homályos, amelyben minden porba szakadt. A vörösre mázolt faszentek idétlenül előrenyujtják kezeiket, melyekről letöredeztek az ujjak, s a primitiv képek szemeit megette a salétrom.
„A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.” (Jn 16,33b)
Házasságunk elején a „Velcro-fiú” nevet adtam a férjemnek Barrynek. Azzal érdemelte ki, hogy bármerre fordultam, mindenütt ott volt. Tapadt, mint a tépőzár. Eleinte úgy éreztem, megfulladok az oxigénhiánytól.
Egy francia pap meséli: – Felszentelésem után nem sokkal San Giovanni Rotondóba mentem. Kértem Padre Piót, „fogadjon el engem” mint „lelki fiát”.
„Jól van – mondta -, de ne hozz rám szégyent”.
Jézus öntudatos emberként járt a földön, tekintéllyel lépett föl, nyugodt magabiztossággal tanított és cselekedett. Biztonságát az Atya folytonosan megtapasztalt szeretetéből merítette. Ugyanakkor így szól hozzánk: “Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” (Mt 11,29). Alázata három dologban nyilvánul meg.
Az elmélet szerint az égen gyakran látható, tartósan megmaradó kondenzcsíkok valójában nem is kondenzcsíkok, hanem vegyszeres permetezés következményei. Annak ellenére, hogy ez az elmélet minden alapot nélkülöz, egyre többen dőlnek be ennek.
A magyar (benne a katolikus) média egyetlen hírt sem közölt eddig ebben a kérdésben – a Biztos út blog írása nem ebbe a kategóriába tartozik. A szerk.
Tegnap az Európai Parlament adoptálta a Lunacek jelentést („The EU Roadmap against homophobia and discrimination on grounds of sexual orientation and gender identity”). A részletes eredmény: 394 igen, 176 nem, 72 tartózkodás.
Balázs atya 15 perces tanítása az adventi időszak alatt hangzott el. A Mária Rádió felvétele (2014. január 28.). Köszönet Laci
Egy vidéki piarista gimnázium tanulói és az osztályfőnök „Az érték a mérték” névvel szubjektív blogot indítottak: megvizsgálnak egy témát több szemszögből . Íme egy kedvcsináló részlet a párkapcsolatokról című írásból.
„Ha a felnőtt emberek nem kötelezik el magukat házasságra, nem biztos, hogy később a társuk nem hagyja ott őket egy fiatalabb, egészségesebb partner miatt. De az is majdnem biztos, hogy társuk szülei sem remélhetnek segítséget az ilyen embertől, amikor arra szorulnának.
„Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek.” 1Kor 13,12
Észak-Karolinában, az óceán partján nőttem fel, hozzászoktam, hogy zavaros a víz, amiben úszom. A nap szikrázva ragyogott a víz színén, de általában alig pár centire lehetett az Atlanti Óceán barnás vizében a felszín alá látni. Ifjú kobakomban kavarogtak a feltételezések, ahogy a lábujjaim különböző dolgokba ütköztek.
Joseph Hämmerle személyes élménye alapján írja: Midőn Padre Pio az oltárhoz lépett, már túl volt az Úr megostorozottságának és tövissel való koronázásának haláltusáján! Teljesen kimerülten, összegörnyedve lépett fel – két társa támogatásával – az oltár lépcsőjén. Oly gyenge volt, hogy még az áldásosztásnál is tartaniuk kellett a karját. A bűnbánatnál, vérző kezével verdeste sebes mellét s imádkozott, de hogyan…?!