Testvérem!
Először is szeretnék neked egy rendhagyó Mária képről mesélni.
Az anyja karjában lévő gyermek, akinek a kezébe a 15. századi ismeretlen festő egy madárkát adott, most helyette egy játékszert szorít magához. Azt hihetnénk, hogy Szent József faragta egy darabka fából.
Az utolsó ítéleten értjük az egyeseken már megejtett isteni ítéletnek a világ végén az összes eszes lények előtt való nyilvános megerősítését és ünnepélyes kihirdetését.
Hogy ilyen egyetemes és ünnepies ítélet lesz a világ végén, azt a Szentírás számos helyen tanítja és hirdeti.
Példaképünk dr. Dékány Ágnes nőgyógyász
„Mert az ember érkezése erre a világra így lett kitalálva”
Már a rendelőbe belépve bizalom hatja át az embert, el is felejti, hogy nőgyógyászhoz érkezett. Aztán belép dr. Dékány Ágnes, és a kedves arc további bizalmat önt a páciensbe. Mai példaképünk olyan szülész-nőgyógyász, aki hisz a nő anyává válásának természetes, háborítatlan módjában, a fogantatás pillanatától kezdődő élet védelme pedig a szívügye. A szülést, a születést csodaként éli meg minden egyes alkalommal. Dékány Ágnes négygyermekes anyaként vall a hivatás és a családi élet összeegyeztetéséről, a szakma örömeiről és kihívásairól.
Düh és fájdalom
A legelső késztetésünk a vitatkozás vagy a visszavonulás, amikor egy nem katolikussal vagy egy elpártolt katolikussal szembesülünk, miközben gyakran kimutatjuk haragunkat és fájdalmunkat. Ha egy családtagról vagy egy munkahelyi barátról van szó, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a mi feladatunk megszabadítani őket a hibájuktól. Jószándékúan erőltetjük a dolgot, szembe szállunk velük, és olyan érzelmileg fűtött megjegyzéseket használunk, mint például: „ezt nem hiszem el”, vagy „hogy tudod ezt tenni velünk, amikor tudod, hogy mennyire fáj ez nekünk?”
Részletek Isaac Mary Relyea atya (Fatima Center) előadásából (Forrás: www.youtube.com/watch)
Fatimában a Szűzanya második titokként a következő profetikus üzenetet közvetítette 1917 nyarán: „Oroszország […] tévtanait az egész világon elterjeszti, háborúkat és az Egyház üldözését idézi elő. A jókat megkínozzák, a Szentatya sokat fog szenvedni, és egész nemzetek pusztulnak el…” (Forrás: www.magyarkurir.hu/hirek/megjelent-micha…).
Dr. Kovács Gábor atya előadássorozata a Mária Rádióban
„Én már majdnem 80 éves vagyok, lassan itthagyom ezt az életemet. Visszatekintve a múltba, látom, hogy ifjúkoromban rossz utat választottam, ami miatt tönkretettem magam.
A viselkedésemet a hírlapok, a tömegkommunikáció és a rossz példák befolyásolták, ezeket a fiatalok többsége követte gondolkodás nélkül. Én ugyanezt tettem. Nem aggódtam.
Ó, Istenem, püspökök és bíborosok! Miért volt különleges szentségimádás és rózsafüzér itt és ott a COVID kitörése során, és egyikőtök sem javasolta ezt az országunkban zajló őrület miatt? Mi a csuda történt veletek? Ha hiányoztam nektek, kérem, veregessetek vállon, és tudassátok velem, de ha nem, akkor ez egy hatalmas kötelességbeli hanyagság. Imádkoznunk kellene azokért a lelkekért, akik már meghaltak, mindenkiért, George Floydtól kezdve. Egyként kellene imádkoznunk a békéért, hogy ez uralkodjon országunkban. Imádkoznunk kellene az Istenhez való visszatérésért. Ti azonban hallgattok.
„Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.” (Jer 1,5)
Héthónapos terhes voltam, ültem a kanapén a nappaliban, és nem hittem a szememnek. Két repülőgép belecsapódott a World Trade Centerbe – szándékosan.
Két hónap múlva megszületik a kisbabám, gondoltam. Milyen gonosz világba fog érkezni? Lesz esélye egyáltalán?
Évekkel ezelőtt egy orosz filozófusnő, Tatjana Goricseva művét olvastam. Elgondolkodtató, hogy az emlékezet rostáján mi az, ami fennakad, hiszen hosszú évek távlatából is az Istenről beszélni veszélyes című írásának egy részlete elevenen él bennem. A hívő orosz ember – szemben a féktelen szabadságvágyában elvallástalanodó nyugatival – azért, hogy lelki vigasztalást, megerősítést kapjon – írja Goricseva –, képes volt üldöztetések és megfélemlítések közepette, viszontagságos körülmények ellenére is útnak indulni, és sokszor étlen-szomjan, az életét kockáztatva felkeresni azokat a sztareceket, akikről hitte, hogy az Isten szavát teszik hallhatóvá abban a könyörtelen világban.
(Példabeszédek 17.9)
„Szeretetet keres, aki elássa a vétket, aki meg fölkeveri, elveszti barátját.”
1. Meglátásom szerint a fenti Ószövetségi idézet, képszerű leírás önmagában egy magatartásformára, alap-attitűdre utal: ne a vétkekre, botlásokra helyezd a hangsúlyt, hanem az irgalmas, elfogadó és cselekvő szeretetre.
Dr. Kovács Gábor atya előadássorozata a Mária Rádióban Előadás a „katolikus Zenről” és a keresztény misztikáról.
Ez általában „tradicionalista” katolikusok általánosan hangoztatott közös kifogás, akik nem ismerik el a karizmatikus megújulás legitimitását az Egyházban (melynek kezdete egy katolikus egyetemen az Oltáriszentség előtt indult – nem protestantizmus. Ld. Charismatic? I. rész). Az igazság az, hogy VI. Páltól kezdve minden pápa elismerte a megújulást, mint hiteles mozgalmat. Nem ironikus-e, hogy azok, akik azt állítják, hogy a látnokok engedetlenek az egyházzal szemben, egyidejűleg elutasítják a Magisztérium egyértelmű kijelentéseit a karizmatikus megújulásról?