Szentként kezelnek a saját temetéseden – szenvedni fogsz emiatt a tisztítótűzben

Az utóbbi 50 évben a papok úgy beszélnek a temetésen, mintha az elhunyt a mennyben lenne, és ennek eredményeként a lelkek bánkódnak a Purgatóriumban, mert senki sem imádkozik értük.

A tisztítótűz helyszíne, ahol az elhunytak az életük során elkövetett bűneik miatt ideiglenes büntetéssel vezekelnek, egy katolikus dogma, amiről a papok nem beszélnek, félve attól, hogy bárkit megbántanak.

A legtöbb katolikus, aki már volt temetésen, tanúsítja, hogy „szentté avatási folyamat” zajlik a koporsóban fekvő elhunytért.

Ha a pap felemlíti, hogy ez a személy lehet, hogy nem volt tökéletes, és lehet, hogy elkövetett néhány bűnt, a család és a barátok is megbántva érezhetik magukat. Ha a pap megemlíti, hogy az elkövetett bűnök miatt az eltávozott drága lélek is szenvedhet a Purgatórium lángjai között, a gyászolók vigasztalhatatlanok lehetnek.

De az eltávozott léleknek szüksége van a prédikációra a Purgatóriumról. A pap feladata, hogy ellássa és pásztora legyen elsősorban az eltávozott léleknek.

Nyilvánvaló, hogy semmi sem változott az egyháznak a Purgatóriumot érintő tanításáról; ami inkább megváltozott, hogy a papok nem hajlandók prédikálni erről.

A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK 1030-1032) így szól: „Akik Isten kegyelmében és barátságában halnak meg, de még nem tökéletesen tiszták, örök üdvösségük felől ugyan biztonságban vannak, de a halál után tisztuláson mennek át, hogy elnyerjék azt a szentséget, melyre szükségük van, hogy a mennyország örömébe beléphessenek. … Az Egyház a választottaknak ezt a végső tisztulását, ami teljesen különbözik a kárhozottak büntetésétől, purgatóriumnak, tisztítóhelynek nevezi. … Az Egyház az első időktől kezdve tisztelte a halottak emlékét, könyörgéseket ajánlott föl értük, különösen pedig az eucharisztikus áldozatot, hogy megtisztulva eljussanak Isten boldogító színelátására.”

Sok esetben előfordul, hogy egy özvegy férfi vagy nő meghal egy elfekvőket gondozó otthonban, saját gyerekeik pedig túl keveset értenek a hitből ahhoz, hogy imádkozzanak értük. Azt a kevés ismeretet, amivel a család és a barátok rendelkeznek, gyakran kitörli a papok rózsás dicshimnusza, amikor bejelentik, hogy az elhunyt már a mennyben van.

A buzgó katolikus végrendeletének tartalmaznia kell, hogy amikor meghalnak, szentmisét kell mondatni a lelkük nyugalmáért. Ez a „lelki nyugdíjbiztosítási terv” szinte semmibe sem kerül. 5 vagy 10 dollár, amit elkérnek egy szentmiséért. 30 gregorián mise is legfeljebb 300 dollárba kerül – ha az alternatívát nézzük, a pénz jó helyre kerül.

Néhány katolikus próbálja bebiztosítani azt a napot, amikor nyugdíjba megy; a bölcs katolikusok bebiztosítják azt a napot, amikor lejár az idejük.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2020. december 14.