KHM

Alászállt a poklokra

A Hitvallásban minden vasárnap megvalljuk többek között azt is, hogy hiszünk Jézus Krisztusban, aki alászállt a poklokra. Talán semmiről sem hallunk ritkábban, mint a Megtestesült Ige ezen misztériumáról. Szent Tamás azonban beszél róla és a következőket mondja:

Krisztus valóságosan meghalt értünk, vagyis valóságos emberi teste és valóságos emberi lelke valóban szétváltak, megszűnt köztük a lényegi egység. Az ember halálának egyik definíciója éppen ez: test és lélek szétválása. Krisztus tehát valóságosan meghalt.

Ki nekem Jézus?

Részlet Margaritha nővér könyvéből

Lukács evangéliumában olvassuk, amikor a pásztorok nyájukat legeltették, megjelent nekik egy angyal: „…az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. ¹¹Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.” (Lk 2,10-11) Ez az üzenet vajon csak az akkori pásztoroknak szólt? Épp azt olvassuk: Íme, nagy örömet adok tudtul nektek, és az lesz majd az egész népnek. Jézus azért jött a világra, hogy az egész emberiséget megmentse. És Ő minden ember megmentője és egyetlen megváltója. Ez az örömhír az egész világnak szól, nemcsak a keresztényeknek.

Túlélni a szenvedés idejét

„Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.” Jer 29,11

A „hosszantűrés” nem tartozik kedvenc fogalmaim közé. Azt jelenti, hogy türelemmel viseljük a gondokat, bajokat. Én viszont nem akarok semmilyen bajt, s főleg nem hosszan tartó, gondterhes időket.

Mai szentírási szakaszunk bátorítást nyújt, amikor úgy érezzük, nem bírjuk tovább.

Papp válaszol – autista fiú, munkahelyi evangelizálás, hitelhagyás

Melinda (Budapest)

Nemrég derült ki a kiskamasz fiam autizmusa, ami hála Istennek viszonylag enyhe, mégis azt látjuk, hogy az érzések megértése, megfogalmazása és a családunkon kívüli közösségekben való létezés problémát okoz számára. Ebben a helyzetben az egyik nagy aggodalmam, hogy hogyan tud ő majd felnőttként kapcsolatban lenni az Istennel, hogyan tudja őt az Isten megszólítani, ha a saját érzései ennyire érhetetlenek a számára. Ön is írta korábban, hogy ne becsüljük ebben alá az Istent – nyilvánvaló, hogy Ő (a szó minden értelmében) kreatív. De fogalmam sincs, hogy lehet egy olyan gyereket terelgetni a hit felé, aki soha nem reagál, ha hitbeli kérdésekről van szó.