A Katolikus Egyház mesterséges megtermékenyítésről szóló tanítása néhány éve országszerte erős reakciókat váltott ki nem csak nem hívők, hanem katolikusok részéről is. Vajon miért ilyen élesek e témával kapcsolatban a hivatalos katolikus tanítással szembeni hangok?
Miért nem ért vele egyet sok katolikus?
„Aki jó feleséget talált, kincset talált, és elnyerte az Úr jóakaratát.” (Péld 18,22)
Éppen a keresztény öltözködési és magaviseleti szokásokról szerettem volna írni, amikor megtaláltam ezt a 2014-es cikket: itt.
Röviden és tömören meséli el, hogy milyen nőtől óvakodjunk egy kapcsolatban, ha és amennyiben keresztény férfiak vagyunk. Nyolc pontban összefoglalja „a Biblia állítását” arról, hogy milyen feleséget ne válasszon az ember magának.
Gabriele Amorth atya két évtizedet szolgált a római egyházmegye exorcistájaként. A nagyváradi Ihtys Kiadó gondozásában jelent meg könyve a fenti címmel. Hálás köszönet a Kiadónak az engedélyért, hogy idézhetünk néhány imát ebből a könyvből. (A szerk.)
“Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik, azoknak, akik az ő végzése értelmében meghívást kaptak, hogy szentek legyenek…Ő, aki
Pár éve az USA cserkészszövetségének támogatását több cég is beszüntette, mert nem volt hajlandó vezetői megbízatást adni egy homoszexuális cserkésznek. Az egyik USA-beli szövetségi állam cserkészvezetői a szponzori nyomásra csak ennyit válaszoltak: „A gyermekeink lelke nem eladó”.
Egy képzés ezen kíván változtatni
A kutatók első alkalommal gyűjtenek adatokat az ördögűzés szolgálatáról. Az első interjúk azt mutatják, hogy sok ördögűző elszigeteltnek érzi magát. Egy régóta tartó római kurzus azonban ezen próbál változtatni.
Luis Ramirez atya, az idén május 16-20. között megrendezésre kerülő kurzus egyik szervezője a CNA-nak elmondta: „Mondjuk, 30 évvel ezelőttig az ördögűző szinte egyedül dolgozott, vagyis csak két-három emberrel”.
A betegek kenete az utolsó kenet? Elhívták a papot, készíthetjük a koszorút? Félelmek és féligazságok, melyek még ma is kísértenek. Ezen az oldalon szeretnénk a tévedéseket eloszlatni, és segítséget nyújtani a betegek szentségének felvételéhez.
Az őszinte (nem látszat) bizalom egyik fontos jellemzője, hogy nem lehet kierőszakolni, vagy parancsba adni. Sok vezető úgy áll a kérdéshez, hogy megköveteli munkatársaitól a teljes bizalmat anélkül, hogy ő maga valamit tenne is azért. Az ilyen kapcsolatnak az egyik legfontosabb próbája az, amikor a szervezet, vagy csapat egy fontos próbatétel előtt áll, vagy erős külső negatív hatás éri: vajon kiállnak-e a munkatársak a vezető mellett, vagy passzívan szemlélik az eseményeket, esetleg szét is futnak.
Fülgyertya. Ízlelgetem ezt a szép összetett szót, amelyet 15-20 évvel ezelőtt senki nem tartott volna kevésbé viccesnek, mint a foglétrát, a haskanalat vagy az orrceruzát. De változott a világ, és ma már tudjuk, hogy a fülgyertya a hopi indiánok ősi tudásának megtestesülése, amelyet számtalan célra használhatunk. Hogy mire, az függ az információ forrásától.
Ó, Uram Jézus, a függöny most felemelkedik a te megváltó szereteted szörnyű és állandó drámáján.
És ahogy hallom a szavaidat: „Vedd fel keresztedet és kövess engem minden nap,”
„Micsoda mérhetetlen költői kincset birtokol, micsoda átláthatatlan teret nyújt a művészetek számára az Egyház!” Ezt írta Karl-Joris Huysmans (1848-1907) francia irodalmár „En route” című önéletrajzi regényében (1895). Nem utolsósorban a liturgia szépségével való találkozásakor talált vissza a katolikus hithez, úgy, ahogyan a bencés nővérek ünnepelték azt a párizsi Rue Monsieur-on lévő kolostori kápolnájukban.
Hogy neki magának mit jelentett az egyházi év, azt a regény egyik jelenete kapcsán írja le, ahol a főhős szemei előtt ugyanabban a kápolnában végigmegy az egyházi év az összes himnuszával, szekvenciájával, zsoltárával és egyéb énekével, és mindezt Rekkeswith király értékes koronájával hasonlítja össze, amelyet a párizsi Musée de Clunyban őriznek: „Vajon az egyházi évet is nem díszítik-e hasonlóképpen kristályok és valódi drágakövek, melyeket bámulatos énekeiben, lángoló himnuszaiban valamint ájtatosságainak és vesparásainak aranyában ismerünk fel!?
Fredmund Malik roppant találóan fogalmaz: „Ha egy menedzsernek sikerült a környezetének, munkatársainak és kollégáinak a bizalmát megnyernie és megőriznie, akkor a vállalati kultúra is alapvetően rendben volt. Ezzel szemben, ha nem volt bizalmi bázis, akkor a számos erőfeszítés mit sem ért.” Malik nem kevesebbet állít, mint hogy csak akkor beszélhetünk egy szervezet jó kultúrájáról, ha a vezetőnek sikerült kialakítania és fenntartania a kultúra bizalmi bázisát.
Fiatalokat foglalkoztatja a kérdés: önmegtartóztatóan – tisztán – miért?
(Az Ewig Monatsmagazin, 2000/5-6. száma alapján)
Tudjuk, hogy a magányban könnyebb rátalálni Isten jelenlétére. Mégis félünk tőle.
Mindannyian átéltük már, és elmondhatjuk, hogy – bár vannak pillanatok, amikor szükségünk van arra, hogy egyedül legyünk – emberi természetünk szerint nagyon is társas lények vagyunk.
A magányt sokszor megoldandó problémának, betöltendő űrnek tekintjük, s olykor csakugyan ezeket jelenti. Ám a magány szépen gondozott kert is lehet, amelyben az Úr bőséges lelki termést növel. A magányosság lehet jelzés, hogy szükségünk van egy társra – de lehet alkalom is, hogy tudatosítsuk Jézus jelenlétét.