Miként az illatos fűszerek
Miként az illatos fűszerek, ha szabadon vannak, elveszítik kellemes illatukat, éppen úgy a lélek is elveszíti az erényességben való melegségét
Miként az illatos fűszerek, ha szabadon vannak, elveszítik kellemes illatukat, éppen úgy a lélek is elveszíti az erényességben való melegségét
Az Úr néha megérezteti veled a kereszt súlyát. Ez a teher elviselhetetlennek tűnik, de viszed, mert az Úr szeretetében és
Egyesek azt mondják: „Az idő pénz”. Azt hiszik, azért születtek csak, hogy pénzt szerezzenek. Ha olykor egy jó szót kérsz tőlük, vagy azt szeretnéd, hogy meghallgassanak, azt mondják Neked: „Zavarsz”. Sőt, ha nincs szerencséd, akkor még egy számlát is kiállítanak majd Neked, amin az áll, mennyi pénzt kereshettek volna az alatt az idő alatt, amíg veled foglalkoztak…
Március 1-jén Erdő Péter bíboros áldotta meg a Sziklatemplom új harangját.
A belső jóérzések néha gyermetegek. Nem a tökéletesség jelei. Nem az édesség, hanem a fájdalom kell. A fáradtság, a fásultság,
Kifogástalan előadás, elsőosztályú dramaturgia, sziínészi játék, élő népzene és tánc teszi emlékezetessé a Csíksomlyói Passió előadást, melyet a Pécsi Nemzeti
Bangha Béla írja: „Muratori, a hírneves milánói Szent Ambrus-könyvtár tudós igazgatója († 1750), ebben a könyvtárban egy ősrégi latin töredéket fedezett fel, melyet 1740-ben ki is adott.
Valaki azt kérdezi tőlünk, hogyan tudjuk, hogy amit ma Szentírásnak és nevezetesen Újszövetségnek nevezünk, főleg az evangéliumok, csakugyan ugyanazon szöveget képviselik-e, amit állítólag az apostolok leírtak? Hiszen csaknem 2000 év telt el azóta, hogy Krisztus és apostolai éltek s az eredeti szövegek kéziratai csak nem maradtak ránk? Ki tudja, mi volt a sorsuk s ki tudja megállapítani, hogy az eredeti evangéliumok nem voltak-e egészen más tartalmúak, mint amit ma az Egyház az ő hivatalos Vulgátájában a hívekkel olvastat?
Ezen a földön mindenkinek megvan a maga keresztje. Úgy kell azonban cselekednünk, hogy ne a bal, hanem a jobb latorrá
„Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják” (Péld 31,28a)
Egy tinédzserkori terhesség miatt az abortuszklinikán kötöttem ki. Hosszú évekig kínzott utána a bűntudat és a szégyen, és közben attól rettegtem, hogy Isten nem fog többé megáldani egy másik gyermekkel. 14 évvel később, mikor első kisbabámat a karomban tartottam, először kezdtek reményteli gondolatok foglalkoztatni.