Bangha Béla írja: “Muratori, a hírneves milánói Szent Ambrus-könyvtár tudós igazgatója († 1750), ebben a könyvtárban egy ősrégi latin töredéket fedezett fel, melyet 1740-ben ki is adott.

A töredék a VII-ik, VlII-ik vagy IX-ik századból ered s egy Il-ik századbeli iratnak másolata vagy fordítása, ami a szöveg azon részéből világosodik ki, amely szerint „most”, az irat eredetekor, Pius a pápa, Hermasnak, a „Pastor” szerzőjének testvére. Ez csak I. Pius lehet, mert II. Pius a XV-ik században élt; I. Pius pedig 142-től körülbelül 157-ig uralkodott.

Az irat eredetileg legnagyobb valószínűség szerint Észak-Afrikából eredt; eleje és vége hiányzik. Az irat előadja, mik azok a Szentiratok, melyeknek használata az istentiszteletek alkalmával meg van engedve. Elmondja, hogy vannak könyvek, melyeket az istentiszteleteken mindenütt használnak és olvasnak, és itt felsorolja többi közt a négy Evangéliumot, az Apostolok cselekedeteit, Szent Pál leveleit s a Jelenések könyvét; vannak továbbá könyvek, melyeket csak magánhasználatban szabad olvasni, mint merőben épületességi, de nem apostoli eredetű könyveket, s vannak végül könyvek, melyek eretnekektől származnak s melyeket sem az istentiszteleteken, sem magánhasználatban olvasni nem szabad.

Ez a nagyjelentőségű töredék talán a legrégibb összefoglalása az Újszövetség előttünk is ismert, akkor és ma is használatban levő könyveinek s mint ilyen, roppant fontosságú a mi kérdésünkben.”

A Muratori töredék letölthető itt.

Létrehozva 2015. március 14.