Megpillantottam egy lelket a tisztítótűzből

Szokásos állapotomban voltam, amikor úgy találtam, mintha kiléptem volna önmagamból. Megpillantottam egy lelket a tisztítótűzből, akit ismertem. Megszólítottam: „Mondd, milyen az én állapotom Isten szemében? Különösen amiatt az állapot miatt aggódom, amelyben vagyok”.

Így válaszolt: „Nem kell sokat tudnod annak eldöntésére, hogy jó vagy rossz állapotban vagy-e. Ha értékesnek tartod a szenvedést, akkor jó állapotban vagy; ha nem becsülöd, akkor rossz állapotban vagy. Mert aki megbecsüli a szenvedést, az megbecsüli Istent, és aki becsüli, az nem bántja meg őt. Mert amit becsülünk, azt gondosabban óvjuk és védjük, mint saját magunkat. Hogyan lenne lehetséges, hogy valaki rosszat kívánjon magának? Ezért tehát, ha becsülöd Istent, akkor semmiképpen sem bántod őt.”

Ezután áldott Jézusom jött el és így szólt: „Leányom, a teremtmények az események láttán egyre azt ismétlik és kérdezik, hogy miért és miért és miért? Miért van ez a betegség? Miért vagyok ilyen lelkiállapotban? Miért ér ilyen büntetés? És megannyi miért. A miértekre szóló válasz nincs megírva a Földön, csak a mennyben, és ott mindenki elolvashatja majd. Tudod, hogy micsoda a miért? Önzés, ami folytonosan az önszeretetet táplálja. Tudod, hogy hol keletkezett a miért? A pokolban. És ki mondta ki az első miértet? Az ördög.

Az első miért hatása a paradicsombeli állapot elvesztése volt, a csillapíthatatlan szenvedélyek háborúja, rengeteg lélek pusztulása és az élet valamennyi bűne. Igen hosszú a miértek története. Elégséges, ha annyit mondok neked, hogy nincs olyan bűn a világon, ami ne viselné magán a miért bélyegét. A miért az isteni Bölcsesség lerombolása a lélekben. Tudod, hogy hova lesz eltemetve a miért? A pokolba, hogy kárhozott lelkeknek ne legyen soha nyugalma, hogy soha ne élvezzenek békét. A miért ravasz ügyessége és megtévesztése, hogy háborút indít a lelkek ellen, és nem hagyja békén őket.” (1909. január 30.)

(Luisa Piccarreta: When the Divine Will Reigns in Souls)

Forrás: Tengernek Csillaga, 1999/6. szám


Lásd még dr. Gál Péter atya könyvét itt.

 

Létrehozva 2017. augusztus 19.