Két kutató is van most mellettem, akik az iszlámmal foglalkoznak. Egyikük valami narratív kritikai modellt alkalmaz a Korán értelmezésében, pár évtized kutatás után most jutott el talán az ötödik szúráig. Az idős professzor hosszú ideig élt arab környezetben, folyékonyan beszél arabul, ismeri a nyelv finomságait, szintaxis és diskurzus szinten egyaránt képes elemezni a Koránt, elképesztő alapossággal mélyed el ebben a legtöbbünk számára ismeretlen világban.

A másik kutató inkább apologetikai szemszögből foglalkozik az iszlámmal, tőle személyesebb történeteket hallottam arról, hogy mi vonz mostanában muzulmán embereket Krisztushoz. Ez a tudós itt él Cambridge-ben, de rendszeresen utazik muzulmán országokba. Azt mondta, tapasztalatai szerint három oka van annak, hogy egyre nagyobb számban fordulnak muszlimok a kereszténység felé.

1. Az iszlám kudarca.

Egyre nyilvánvalóbb sok muzulmán számára, hogy az iszlám kudarcot vallott. Nem váltotta be azokat az ígéreteket, amelyeket tett. Nem hozott sem békét, sem prosperitást, sem megelégedettséget azokba az országokba, ahol uralkodó vallás lett. A muszlim világ romokban van. A szaúdi uralkodó család korrupt és hiteltelen. Az iráni vezetésben nem bíznak. Szíriát háború verte szét. A szunniták és a síiták szembenállásában nincs remény a megbékélésre. Az iszlám kudarcát jelzi a radikalizmus növekedése is, egyfajta durcás védekezésként a muzulmán hitet fenyegető kulturális nyomásra. Az iszlám belső válsága rengeteg muzulmánt indít arra, hogy más lehetőségeket is megvizsgáljon. Kézenfekvő a hozzá legközelebb álló kereszténység szemügyre vétele.

2. Az Istennel való bensőséges kapcsolat lehetősége.

A muzulmán hitben Allah távoli Isten, nincs az a bensőséges közösség vele, amit mi, keresztények megtapasztalunk. Ez különösen igaz az ortodox szunni irányzatra, de a szufizmus misztikája sem mérhető a keresztények tapasztalatához. A fent említett narratív kritikai kutatást végző professzor szerint ez visszavezethető az iszlám politeista gyökereihez, amikor még Allah körbe volt véve más istenségekkel, hiszen azzal, hogy Mohamed elirtotta ezeket a közvetítő isteneket Allah mellől, csak a távolság maradt Allah és az emberek között. Muzulmánok némi irigységgel tekintenek arra, hogy mi viszont személyes kapcsolatba kerülünk Istennel. Nem csak szolgái vagyunk, akik visszakérdezés nélkül meghajtják a fejüket, hanem fiak, akik Atyánk meleg szeretetét élvezzük. Ez az irigység sok muszlimot arra indít, hogy közelebbről megvizsgálja a kereszténység üzenetét.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. szeptember 16.