A napokban hallottam az RTL-híradóban, hogy a kínaiak is felfedezték a Karácsonyt. Helyesebben, hogy a bemondót szó szerint idézzem: „a kereskedők is felfedezték a kínaiak érdeklődését e csillogó, giccses nyugati ünnep iránt”. És miközben a szöveg ment, mintha egy nyugati nagyváros sétáló utcáján jártam volna: mindenütt lámpafüzér, télapók, mikulások – és karácsonyfák. „Még a Buddha-templom előtt is karácsonyfa áll” – mondta a bemondó, „mert minden magára valamit adó kínai árus nyereséget remél a Karácsonytól.”

Hogy mi a Karácsony lényege, azt természetesen egyik megkérdezett sem tudta. Az egyik keleti szépség azonban nem járt messze a helyes választól – bár ő is olyan messze volt tőle, mint Makó Jeruzsálemtől – amikor visszakérdezett: „Nem akkor halt meg az a Jézus?”

Istenem, mi lett a Karácsonyból? Hova lett az Értelme? Ki érti ma még gazdag és gyönyörű szimbolikáját, jelképes ábrázolását és értelmét? Például ott van a „karácsonyfa”. Nemcsak a Szent Péter téren állítják fel ilyenkor, és nem is csak keresztény templomokban illetve házakban. Hanem ott áll a Wall Streeten épp úgy, mint a Vörös téren, Moszkvában, vagy a Trafalgar téren, Londonban, illetve – bevezető történetünknél maradva – a kommunista Kína vásárterein, vagy a Buddha-templomok bejáratánál… De nálunk, a fejlett nyugati társadalmakban is az a veszély fenyegeti, hogy egy „ártatlan”, jelentőség nélküli díszítő elemmé degradálódik, hogy az év végi ünnepkört elsekélyesítse, annak vallásos mondanivalóját elkendőzze. Sőt, az sem új már, hogy maguk a keresztény családok is elfelejtik a karácsonyfa igazi jelentését. Számukra épp úgy (és olyan semmitmondóan) hozzátartozik az Ünnephez, mint az (sokszor kötelező és idegesítő) ajándékozás vagy a mézeskalács.

Pedig már a neve is utal arra, hogy eredetileg Krisztushoz kapcsolódó szokásról és hagyományról van szó. Az angol Christmas-tree szó épp úgy Krisztus nevére utal, mint a német Christbaum. A latin arbor Natalis (Krisztus születésének fája) szóból ered a francia arbre de Noel, az olasz albero di Natale és a spanyol arbol de Navidad szavak mindegyike. Azaz: szinte minden európai nyelvben „Krisztus-fának” hívják az Ünnep egyik fő tartozékát. A magyar karácsony szó ez alól – sajnos – kivétel, mert szláv eredetű, őse a régi szláv nyelvben szereplő korcsun szó, amely lépőt, átlépőt jelentett. A szó jelentése nem Krisztusra, hanem az új esztendőbe való átlépésre utal csakúgy, mint a lengyel kolenda vagy az orosz koljáda, ami karácsonyi éneket jelent.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2014. december 23.