Előző posztomban már beszéltem a boldogságról. A karácsonyi szünetben olvasgatván még ehhez kapcsolódva érdekes gondolatokra jutottam:

A boldogság keresése gyakran vezet tévképzetekhez, vagy ahogy Sonja Lyubomirsky könyvében nevezi “boldogságmítoszok”-hoz: “Aminek boldogítania kellene, de nem boldogít Aminek nem volna szabad örömet okoznia, de mégis örömet okoz.”

Pedig ha megtaláljuk azt, hogy miért vagyunk ott egy helyzetben az segít. A Képmás magazin 2016. januári számában van egy “A szorongás, mint lehetőség” című cikk, amiben Oloffson Placid bencés szerzetes szovjet Gulag tapasztalatát mutatja meg és azt, hogy hogyan találta meg ott is a küldetését:“Én nem diákokat fogok tanítani, ahogy elterveztem. Nekem az lesz a dolgom, hogy tartsam a lelket fogolytársaimban. Ez volt a hivatásom a lágerben tíz évig. Ezért voltam én a legboldogabb ember az egész Szovjetunióban, mert rám talált az életfeladatom.”

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. január 7.