Az első jegyes-jelölt visszautasítása okozta szenvedést, csalódást, fájdalmat, megszégyenítést ajánld fel Istennek azért a kegyelemért, hogy az általad jónak vélt
A jegyesek ismerkedésének rövid ideje, sajnos, egyenes arányban szokott állni boldogságuk időtartamával.
Valójában egy antikváriumot kerestem a budai öreg utcában amikor egy furcsa cégér ötlött a szemembe: fekete alapon arany betűk hirdették Boldogságbolt. Alatta egy kartonpapíron régies írással „Átalakítás miatt végkiárusítás”.
Ejha, gondoltam magamban ezt meg kell próbálnom egy kis boldogság sohasem árt, s beléptem. Bent az üzlet tulajdonosa, ránézésre egy legalább kétszáz éves örmény, olyan ruházatban amely már a millennium idején is avíttnak számított volna, épp egy öregedés határán álló nővel tárgyalt, de udvariasan köszöntött majd így szólt:
– Kérem, nézzen körül, amíg a nagyságos asszonnyal tárgyalok, nézzen körül, hátha talál valami boldogságot, ami a tetszésére talál…
Mivel még év eleje van, néhányan még a 2023-as célok kitűzésének folyamatában vannak. Sokféle célok lehetnek ezek – hosszú és rövid távúak egyaránt –, de mindig hasznosnak tartottam, hogy világos, mérhető és elérhető célokat tűzzünk ki. Ezek segítenek, hogy ne tévesszünk irányt. Ahogy valaki egyszer megjegyezte: „Ha semmit se célzol meg, azt mindig eltalálod.” A célok tehát hasznosak számunkra.
Egy turista Mexikóban megdicsérte a helyi halászokat a kifogott halak minőségéért, majd megkérdezte tőlük: mennyi időre van szükségük ahhoz, hogy kifogják? A halászok pedig ezt válaszolták neki:
“Nem sokra”
Megkérdezte tőlük: Miért nem fordítanak rá több időt és halásznak többet?
A halászok világossá tették, hogy a kevés fogás elegendő a saját és családjuk szükségleteire!
Egy dolog közös az emberekben: mindannyian boldogok akarunk lenni – mondja David Steindl-Rast testvér, szerzetes és vallásközi tudós. A boldogság
„Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom.” (Lukács 14,26)
Ha egy misszionárius ezzel az evangéliumi idézettel indítaná igehirdetését a bennszülöttek között, aligha számíthatna tömött sorokra a keresztelőmedencénél. Meglehet, időnap előtt egy öblös kondérban nyerné el a vértanúság koronáját.
Ezzel a tíz tanáccsal, amelyeket egy pap hosszú élete során szűrt le magának, Robert McTeigue jezsuita atya az öregedésről, a boldogságról és a prioritásokról mondja el gondolatait.
Ön hogyan reagálna, ha ezt hallaná: „Figyelj csak, mondok valamit – az öregedés nem a puhányoknak való!”
Vagy mit szól ehhez a megjegyzéshez: „Aranyévek”?!? HAHAHA!!!”
„Sokan azt hiszik, hogy a pap a világiakkal szemben rendelkezik valamiféle privilégiummal vagy különleges kegyelemmel. Szomorú, de így gondolkodik a papság többsége. Én viszont azt mondom neked, hogy a papnak egy privilégiuma van: legyen szolgája mindenkinek egész élete során, akivel a nap 24 órájában találkozik.
Isten nem ad nekünk szabadnapokat és szabadságot. Ha nincs kedved, akkor is menj és szolgálj. Fájnak a lábaid, fáj a hátad: menj és szolgálj. Családi problémáid vannak, akkor is menj és szolgálj! Ezt követeli meg tőled az Úr és az Evangélium. Ha nincs benned ilyen hozzáállás – hogy egész életedet az emberek szolgálatában áldozd fel – akkor inkább válassz valami más elfoglaltságot, ne merd magadra venni Krisztus igáját.
Még most is kavarognak bennem a gondolatok és a képek, pedig már harmadik napja, hogy visszaérkeztünk római zarándoklatunkról… Úgy bukkannak fel bennem újra és újra, mint virágszirmok, amelyekbe belekap, majd tovalibbent a szél. Melyik nap volt a zarándoklat legszebb napja? Nem tudom. Mint ahogyan zarándoktársaim sem tudtak az úton visszafelé megejtett – egész napos – beszámolójukban megegyezni… Melyik volt lelkileg a legfelkavaróbb pillanat? Mindegyikünknek más és más. Sőt, az embernek az az érzése, hogy saját magának is sok ilyen pillanata volt. És az egyik ekkor, a másik pedig akkor bukkan fel az emlékezés bugyrából…
“Jézus mondja: Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” (vö. Lk 6,38)
Van egy olyan ország, amelyben mindennek, ami csak történik, boldog vége lesz. A jó mindig legyőzi a rosszat és a gonoszt, a kisember és a gyenge mindig elnyeri jogát, és minden boldog véget ér. Ez az ország a mesék és a legendák világa.