„Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, a jelen sötétségnek kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.” Ef 6,12

Vasvillatekintettel néz rám. Tudom, ha most kijelenteném, hogy „az ég kék, mikor süt a nap”, mindent megtenne, hogy bebizonyítsa, nincs igazam. Néha már úgy érzem, hogy a fiam és én nem egy oldalon állunk, és ettől megszakad a szívem.

Ilyen napokon, mikor mindennel vitatkozik, amit mondok, és igyekszik a maga nyolcéves mindentudásával intézni a dolgait, úgy érzem, harcban állunk egymással, háború zajlik az otthonomban köztem és a kisfiam közt, és bármit megtennék, hogy megszűnjék az egyre mélyülő szakadék közöttünk.

Pedagógiai ismereteim alapján tudom, hogy a leszakadás folyamata természetes. A fiúk függetlenedni akarnak anyjuktól, és úgy érzik, bátran elindulnának oda, ahol a madár se jár. Erősek akarnak lenni, kinyilvánítani véleményüket, megvalósítani saját ötleteiket.

Mi most sajnos abban az átmeneti időszakban vagyunk, amikor az ötletek már felmerülnek, de kisfiam még nem elég érett hozzá, hogy vállalja megvalósításukért a felelősséget.

Így hát egymásnak feszül a homlokunk.

Néha hagyom, hogy a kialakult feszültség elhitesse velem, hogy a fiam ellenség, aki ellen harcolnom kell. De aztán eszembe jut az Ef 6,12: „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, a jelen sötétségnek kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.”

Amikor hosszúnak tűnnek a napok, és kimerít az anyaszerep, s mikor legszívesebben bezárnád a fiadat a szobájába, s eldobnád a kulcsot, jusson eszedbe: a fiad nem az ellenséged. De van ellenség.

Igen. Fiainknak van ellenségük, olyan, aki meg akarja lopni, meg akarja ölni, el akarja pusztítani őket (Jn 10,10). Szerencsére ennek az ellenségnek Isten Igéje szerint van egy ellenfele, aki szembe tud vele szállni.

Te magad.

És én. És minden anya, aki hajlandó térdre borulni és Istenhez kiáltani gyermeke lelkéért. „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének” – olvassuk a Jak 5,16b-ben. A legjobb módja a küzdelemnek fiainkért, ha térdre borulunk. Kezdjük is el azonnal. Íme öt szentírásalapú imádság, amit használhatsz máris a harcban fiad lelkéért:

1. Teremts fiamban tiszta szívet, Istenem, újítsd meg benne az erős lelket!(Zsolt 51,12.)

2. Add, Uram, hogy Téged kövessen a fiam, Téged féljen, tartsa meg parancsaidat. Hallgasson szavadra, imádjon Téged, és ragaszkodjon Hozzád! (5Móz 13,5).

3. Add, Uram, hogy fiam bátor legyen és erős! Ne féljen, és ne rettegjen! Tudja, hogy Te, Uram, vele vagy mindig, nem hagyod el, nem hagyod cserben (5Móz 31,6).

4. Add, Uram, hogy a fiam a színed előtt járjon, mint Dávid király, tiszta szívvel és egyenes lelkülettel, tegyen meg mindent, amit kívánsz tőle, teljesítse parancsaidat és törvényeidet! (1Kir 9,4.)

5. Add, Uram, hogy mint Timóteus, fiam is legyen mások példaképe beszédben, viselkedésben, szeretetben, hitben és tisztaságban (1Tim 4,12).

Mennyei Atyám, hálát adok Neked, hogy Igédben és az imádság által eszközt adsz a kezünkbe, amivel harcolhatunk fiaink lelkéért. Segíts, hogy mindig észrevegyem, ki a valódi ellenség, amikor konfliktusba kerülök a fiammal. Add, hogy minden, amit mondok és teszek, a Te dicsőségedet szolgálja. Jézus nevében, Ámen.

Létrehozva 2014. március 29.