Margaritha nővér legutóbbi könyvéből

Ki nekem Jézus?

Lukács evangéliumában olvassuk, amikor a pásztorok nyájukat legeltették, megjelent nekik egy angyal: „…az angyal így szólt hozzájuk: “Ne féljetek! Íme, nagy örömet adok tudtul nektek és az lesz majd az egész népnek. ¹¹Ma megszületett a Megváltó nektek, Krisztus, az Úr, Dávid városában.” (Lk 2,10-11)

Ez az üzenet vajon csak az akkori pásztoroknak szólt? Épp azt olvassuk: Íme, nagy örömet adok tudtul nektek, és az lesz majd az egész népnek. Jézus azért jött a világra, hogy az egész emberiséget megmentse. És Ő minden ember megmentője és egyetlen megváltója. Ez az örömhír az egész világnak szól, nemcsak a keresztényeknek.

Amikor egyszer ismét Frankfurtba tartottam egy lelkinapra, megkérdeztem Jézust, miről beszéljek. Azt az egyértelmű választ kaptam, hogy Ő ezt csak később, a helyszínen fogja megmutatni. A lelkinapra nagyjából 300 ember jött el. Mint mindig, most is föltettem az elején a kérdést, ki az, aki először vesz ilyenen részt. Körülbelül 22 személy jelentkezett. Egy elegáns asszony fölállt, és azt mondta, ő protestáns, és hozzáfűzte: „De hiszen minden ember ugyanabban az Istenben hisz.” Ebben a pillanatban világos volt, melyik témáról kell beszélnem: Jézus Krisztus, az egyetlen megmentő és megváltó. Miután körülbelül másfél órát beszéltem erről a témáról, átmentünk a Legszentebbhez imádkozni.

Ehhez a szentségtartót¹ az oltárra állítottam.

¹ A szentségtartó egy kis tartó, amiben egy felszentelt ostyát őriznek. Egy áldoztató veheti ki a tabernákulumból és teheti az oltárra. Csak papoknak szabad azonban a felszentelt ostyát a szentségtartóból kivenni és egy szentségtartóba tenni.

Aztán letérdeltem a Legszentebb elé, és hangosan imádkoztam a mikrofonba: „Jézus, Te köztünk vagy. Te vagy az igaz Isten.” Mintha ennek a kijelentésnek a megerősítésére tenné, Jézus küldött egy jelet. Alig mondtam ki a mondatot, néhány személy elkezdett hangosan ordítani, forogtak a földön, és csapkodtak a kezükkel. Hangosan kiáltottam a mikrofonba: „Igen, Jézus, Te vagy az igaz Isten. Ha eljössz, az idegen isteneknek el kell tűnniük.” Rögtön rákezdtem a dicsőítésre, és a többi résztvevő bekapcsolódott. A segítőim gondoskodtak a rángatózó emberekről, és megnyugtatták őket. Én magam meg sem tudtam szólalni ettől az jelenségtől.

Az szentségimádás után minden egyes személlyel beszéltem, aki ezeket a feltűnő reakciókat mutatta. Az már világos volt, hogy ők mind idegen istenekben hittek, vagy más hitre tértek, bár meg voltak keresztelve. Egy asszony különösen sokáig feküdt rángatózva a földön. Fagyöngyöket hordott a nyakán és a csuklóin, és elmagyarázta nekem: „Ezek buddhista szerzetesek láncai; én buddhista lettem.” Felhívtam a figyelmét a következőre: „Keresztényként a keresztelőn megkapta Jézus eltüntethetetlen pecsétjét, amit soha nem fog elveszíteni. Mert ő már Jézus tulajdona, akit Ő értékes vére által szerzett meg a kereszten. Ezért ilyen különösen heves most a gonosz hatalmak harca, miután ő szabad akaratából átengedte magát a hamis isteneknek.

Az az ember, aki más vallásban nevelkedett, és nem keresztelték meg, nem éli meg úgy ezt a meghasonlottságot, mint ahogy az most nála érezhető lett. Jézus kijelentésére kellett gondolnom: “Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)

Előle tűnnie kell a sötétségnek. Miután hosszabban beszélgettem az asszonnyal, azt mondta, vissza fog térni a hitéhez.

A teljes fejezet letölthető innen.

Margaritha nővér könyvének ismertetője itt található.

Létrehozva 2012. szeptember 29.