A világ gyökeresen megváltozott a Wuhan-vírus (COVID-19) nyomán, és ezzel a Katolikus Egyház is megváltozott. A betegekre és az egészségesekre egyaránt vonatkozó karantén valami új születését hozta létre. Vagy talán mondhatom azt, hogy valami nagyon réginek az újjászületését. Megkezdődött a militáns katolicizmus felemelkedése, és ezzel együtt a maradi szabályok kihirdetése. 

Mi a militáns katolikus? Egyszerűen fogalmazva: militáns katolikus minden katolikus, aki valójában hisz mindabban, amit a Katolikus Egyház tanít, és arra törekszik, hogy azt ne csak a saját életében élje meg, hanem ösztönözzön erre másokat is. A militáns katolikusok lehetnek tradicionálisak, mint ahogy a latin mise hívei. A militáns katolikusok lehetnek keleti katolikusok, akik szeretik és gyakorolják a hitet. A militáns katolikusok lehetnek ordinariátushoz tartozó katolikusok, akik a Katolikus Egyházon belül az anglikán örökség buzgó hívei. A militáns katolikusok lehetnek olyan hétköznapi katolikusok, akik Novus Ordo szentmisén vesznek részt, de akik komolyan veszik az egész hitet, igyekeznek azt megélni, és meggyőzni másokat, hogy ugyanezt tegyék.

Más szavakkal: a militáns katolikus csak egy katolikus, aki komolyan veszi a hitet és nem fogadja el a lagymatag, langyos katolicizmust, ami az elmúlt 50 évben átitatta a kultúránkat. Ha nem biztos benne, hogy mit értek lagymatag és langyos katolicizmus alatt, hadd tisztázzam ezt néhány névvel. John Deardon bíboros, Joseph Bernardin bíboros, Theodore McCarrick laicizált bíboros, Donald Wuerl bíboros, Roger Mahoney bíboros, Blaise Cupich bíboros, Timothy Dolan bíboros és Ferenc pápa katolicizmusáról beszélek.

Arról a katolicizmusról, melyben az abortuszt támogató politikusok áldozhatnak, jóvá hagyja vagy figyelmen kívül hagyja a homoszexualizmust az Egyházon belül, lázad a házasságról és a fogamzásgátlásról szóló egyházi tanítás ellen, nem tesz különbséget az abortusz és a gazdasági helyzet között, a papságot társadalmi igazságosság harcosává teszi (SJW angol rövidítése. a ford.), a pogány bálványimádással vigasztalódik, és eltusolja a szexuális zaklatást.

Az ilyen fajta katolicizmusnak vége. Ez egy korábbi generáció haldokló ereklyéje, ami se nem erőteljes, se nem vagy releváns. Ez a langyos katolicizmus most „sündisznó-állást” vett föl, ahogy mondják, teljesen visszavonul mind a kultúrától, mind a polgári kormánytól, mivel bezárja a templomokat és leépíti az egyházmegyéket. A hívő katolikusoknak már semmit sem kínál. Legfontosabb támogatói a Baby Boomerek [az 50-es években születettek. A ford.], akik szerették a 70-es évek liturgikus változtatásait, és ezt a lehetőséget arra használták, hogy elutasítsák a hagyományos katolikus tanítást is. Ez a generáció lassan eltűnik, és ezzel a langyos katolicizmus is, amit létrehoztak és tápláltak egy nemzedéken át.

Ami a helyére kerül, lappangva a karantén alatti katolikus otthonokban, és a krízis idején biztonságosan eltávolítva a langyos papság hatása alól, az egy új típusú katolicizmus (vagy inkább egy nagyon régi). Ezt militáns katolicizmusnak nevezzük : a tradicionalista, konzervatív, ordináriátus és keleti katolikusok közössége, a rendes Novus Ordo katolikusokkal egyesülve rokon lelkekként kilábalnak ebből a karanténból, mint az Egyház történelmi tanításaihoz hű hívők,  és teljes retrográd módon elutasítva a langyos katolicizmust, ami elavult és irreleváns életünk szempontjából.

Legalább egy hónapja (bizonyos esetekben hosszabb ideig is) megtagadják tőlünk a szentgyónást és a áldozás szentségeit azzal a teljes megértéssel, hogy bármelyik püspök, aki ezt megteszi velünk, és ezzel egyidejűleg megengedi a nyilvános bűnösöknek (mint például az abortuszpárti politikusoknak), hogy áldozzanak, az nem püspök, akivel kapcsolatban maradunk, vagy bármi lehet közös vele.

Az a tény, hogy továbbra is ugyanabban az egyházban vagyunk, pusztán technikai jellegű, melyet minden bizonnyal idővel helyrehoznak, ahogyan Urunk és Megváltónk ezt a közeljövőben lerendezi. Ezt hagyjuk Rá és az Ő gondviselésére. Ami bennünket, militáns katolikusokat illet, mi a militáns katolicizmus NÉGY JELLEMZŐJE szerint fogunk viselkedni …   

1. Hisszük mindazt, amit a Katolikus Egyház tanít, ahogy azt a Baltimore-i Katekizmus tanítja, és buzgón tanulmányozzuk. Más katekizmusok (mint a Trenti Katekizmus, az Egyetemes Katekizmus, az amerikai püspökök Katekizmusa, stb.) hasznosak lesznek számunkra referenciaként, de az Egyesült Államok militáns katolikusai számára a Baltimore-i Katekizmusnak kell lennie az aranystandardnak, mivel ez könnyen beszerezhető és érthető minden korosztály számára.
2. Minden erőfeszítést megteszünk, hogy találjunk ilyet és imádkozzunk egy áhitatos katolikus szentmisén, bárhol is lehet ilyet találni az Egyesült Államokban vagy máshol, ahol élünk. Nem adjuk fel. Határozatlan ideig folytatjuk az ilyen felkutatását, minden héten megújítva a keresést, amíg nem találunk egyet a közelben, vagy még akkor is, ha hosszú utat kell vezetnünk, hogy eljussunk egy ilyenre. Azért csináljuk, mert megértjük, hogy a liturgia a katekézis legmagasabb formája, Lex Orandi Lex Credendi (avagy „az ima törvénye a hit törvénye”), vagyis az, ahogy imádunk, meghatározza azt, hogyan hiszünk. A hanyag és tiszteletlen imádat hanyag és tiszteletlen hithez vezet. A rendezett és tiszteletteljes imádat eredménye a rendezett és tiszteletteljes hit. Ez olyan régi szabály, mint maga a katolicizmus.
3. Minden erőfeszítést megteszünk annak érdekében, hogy családunknak, különösen gyermekeinknek a hitet megtanítsuk, és ennek megfelelően éljünk, saját otthonunkat a katekézis elsődleges eszközévé téve magunk megcsináljuk ahelyett, hogy a papságra és a katolikus iskolákra bíznánk, melyek következetesen kudarcot vallottak egy egész nemzedék esetében. Ha képesek vagyunk, akkor teljes mértékben otthont tanítjuk gyermekeinket, eltávolítva őket a korrupt állami iskolák és a kompromittált katolikus iskolák befolyása alól.
4. Olvasnunk a retrográd szabályokat, és megpróbálni beépíteni azokat az életünkbe.

A retrogádokra vonatkozó szabályokat Dr. Timothy Gordon és testvére, David Gordon írta, a radikális szabályok ellen, amelyet Saul Alinsky írt, és Lucifernek (az ördögnek) szentelt, aki maga volt az első radikális. A Sátáni Alinsky bestsellere az 1970-es évek eleje óta a Demokrata Párt és a partizánok, valamint a szocialisták és mindenféle radikálisok segédkönyve. A Retrográd Szabályok nemcsak ellensúlyozzák Alinsky gonosz könyvét, hanem azzal ellentétben Szent Mihálynak ajánlották, aki legyőzte Lucifert a mennyben és továbbra is háborút folytat vele a földön.

A Retrográd Szabályok oldalain megtalálhatók az összes alapelv, amely elvezeti a rövid távú kis győzelmekhez, valamint a hosszú távú nagy győzelmekhez a militáns katolikusokat, visszaszerezve először az Egyházat, majd a kultúrát, melyet majd iskoláink, egyetemeink, a média és a kormányok követnek. Ez a generációs hadviselés kézikönyve, ami ma kezdődik, és addig nem fejeződik be, amíg unokáink fel nem nőnek és fel nem nevelik saját családjukat. A Retrográd szabályok egy kézikönyv a halhatatlan küzdelemhez – mind egyéni, mind társadalmi szinten -, amely felkészít bennünket az előttünk álló hosszú háborúra. Ez egy háború, amelyet nem veszíthetünk el, mert Isten a mi oldalunkon áll, ám bátorság, álhatatosság és lelki keménység nélkül nem nyerünk. Ez nem a bátortalanoknak szól, hanem katolikusoknak, akik szellemi és társadalmi harcra születtek. Ezért hívjuk Harcos Egyháznak.

Feladatunk az, hogy az alvilág kapuját megrohamozzuk, ahogy Jézus mondta (Mt 16,18). Ez sok katolikus vezetőnk elhivatása, amiről lemondtak egy generáció óta. Most függetlenül attól, hogy ők választották, hogy vezetnek-e minket vagy sem, mi (laikusok) előre lépünk velük vagy nélkülük. Vagy velünk vannak, vagy sem, de nem várhatják el, hogy tiszteletben tartsák őket, ha ennek vége lesz, ha nem töltik be vezető szerepüket. Mindenesetre ez egy vitás pont, mivel a gyáva püspökök (sokan vannak) és áruló papjaik (sokan vannak) már rég halottak lesznek, mire ennek vége lesz. Az övék az utolsó generáció, akik öregek és irrelevánsak, és nem többet, csak egy héjat hagynak az Egyházból.

Mire ez a háború véget ér, már régen a sírban lesznek. Csak a legbátrabb fiatalok maradnak meg a papságból, mire ennek vége lesz. Ezek a ma fiatal férfiak lesznek  a jövő püspökei, és mi köszöntjük őket. Természetesen ma is van néhány merész és bátor pap. Teljes támogatásunkat és bátorításunkat kell megkapniuk, nemcsak szóban és imában, hanem pénzügyi szempontból is. Hadd tegyem ezt kristálytisztává. A merész és bátor püspököket és papokat, akik a történelmi katolikus hitet védelmezik, meg kell jutalmazni időnkkel, tehetségeinkkel és kincsünkkel! Ezt pozitív megerősítésnek és igazságosságnak hívják. Azoknak, akik helyesen járnak el, mindig meg kell kapniuk azt, ami számukra jogos/jár.       

A retrográdok elsősorban katolikusok, de nem kell mindig, hogy azok legyenek. A Retrográd Mozgalomban rengeteg hely van a jó akaratú emberek számára, függetlenül a vallástól, de ne feledjük, hogy a militáns katolicizmus minden retrográdnak a természetes vallási állapota. Hiszem, hogy idővel a világ látni fogja ezt. Más retrográdokat militáns katolikus szövetségeseknek és az Egyház barátainak fognak tekinteni, sok esetben a katolicizmus felé haladnak saját hitükben, de talán nem állnak még készen az ugrásra. Az idő mindent meg fog változtatni.

Tehát mit tegyen egy militáns/harcos katolikus? Egyszerű. Szerezz magadnak egy Baltimore-i Katekizmus-készletet (minden korosztálynak), a Retrográd Szabályokkal együtt, és olvasd el mindkettőt. Ezután keress egy áhitatos katolikus szentmisét, és találd ki, hogyan lehet a lehető legnagyobb mértékben átirányítani gyermekeid oktatását otthonira, hogy a szülők ismét elsődleges oktatók legyenek. Üdvözlet a kiképző táborban! Ideje felkészülni a háborúra!      

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2020. április 16.