Az Il Foglio interjúja a Hittani Kongregáció volt prefektusával

Egy július 21-én megjelent interjújában Gerhard Müller bíboros, a Hittani Kongregáció nemrég menesztett prefektusa azt hangsúlyozta az Il Foglio nevű olasz napilapnak, hogy mindig is hűséges volt Ferenc pápához, azonban “ez sohasem volt olyan hűség, ami puszta hízelgésre korlátozódott volna”.

“Mindig csendben voltam. Azt gondolom, minden kötelességemet teljesítettem, többet is, mint kellett. A teológiai hozzáértésemmel szemben senkinek nem voltak kétségei.” – mondta a volt prefektus bíboros.

A kérdésre, hogy mit szól Christoph Schönborn bíboros véleményéhez, miszerint az Amoris Laetitia alapján immár lehetséges szentáldozáshoz engedni házasságtörésben élő párokat is, Müller bíboros – aki többször kifejtette már, hogy az Amoris Laetitia sem teszi ezt lehetővé – sejtelmesen úgy válaszolt: “Lehetséges, hogy Schönborn bíboros véleménye ellentétes az enyémmel, de a véleménye ellentétes azzal is, amit azelőtt vallott, hogy meggondolta volna magát.”

A bíboros rögtön így folytatta:

Azt gondolom, mindig Jézus Krisztus szavai kell, hogy legyenek az alapjai az Egyház tanításának. És mostanáig senki sem mondhatta, hogy ez ne lenne így. Világos volt: Krisztustól visszavonhatatlan kinyilatkoztatásunk van. Az Egyházra pedig a hitletéteményt bízták, vagyis a teljes kinyilatkoztatott igazságot. A tanítóhivatalnak nincs hatalma kijavítani Jézus Krisztust. Ha bárki, akkor Ő az, aki kijavít minket. Kötelességünk engedelmeskedni Neki; hűek kell, hogy legyünk az apostolok tanításához, ami az Egyház lelkületében világosan meg kell, hogy mutatkozzon.

Az Amoris Laetitia disszidens értelmezései kapcsán, különösen arról, amit maguk a német nyelvterületek püspökei (köztük az interjúban név szerint is megnevezve Walter Kasper és Christoph Schönborn) képviselnek, Müller bíboros megjegyezte: “Nem értem, hogyan lehet ezeket a különféle teológiai és dogmatikai értelmezéseket összeegyeztetni Jézus és Szent Pál világos szavaival. Mindketten világossá tették, hogy nem lehet másodszor házasodni, ha a törvényes házastárs még él.”

Arról, hogy Ferenc pápa és az Amoris Laetitiát liberálisan értelmezők miért nem bocsátkoznak párbeszédbe a dubia bíborosokkal, Müller bíboros azt mondta: “Nem értem, miért nincs nyugodt és békés párbeszéd. Mindezidáig csak kirohanásokat és sértegetéseket hallottam ezekkel a bíborosokkal szemben. Ez azonban nem lehet az az út és hangnem, amit követnünk kell.” Hozzátette: “Nekünk, püspököknek, jogunk van – mondhatni, isteni jogunk van – nyíltan beszélni.” A bíboros ebben arra is emlékeztetett, hogy “az első zsinaton is a tanítványok őszintén beszéltek, és nem riadtak vissza a vitától. … A szinódusok sohasem voltak békés összejövetelek.”

Folytatva az Amoris Laetitia helyes értelmezésének kérdésével Müller bíboros azt mondta: “A pápa többször is kijelentette, hogy nincs változás az Egyház tanításában, és ez magától értetődő is, mert ez nem is volna lehetséges.” Majd megerősítette: “Bárki, aki áldozni szeretne, miközben halálos bűn állapotában van, előbb a bűnbánat szentségében kell részesülnie, amihez pedig őszinte szándék kell arra, hogy többé nem vétkezik, a bűnök megvallására, és elkötelezettségre Isten akaratának teljesítésében. Ezt a szentségi sorrendet pedig, amit Jézus Krisztus rögzített, senki nem változtathatja meg. Megváltoztathatjuk a külső szertartásokat, de ezt a belső lényeget nem.”

Valóban igaz, hogy három német püspök, Kasper, Lehmann, és Saier, a kilencvenes évek elején felvetették ezt [az újraházasodott elváltak áldoztatását]. Ezt azonban a Hittani Kongregáció véglegesen elvetette. Mindenki egyetértett abban, hogy erről beszélni kell még, de az a dokumentum [ti. a Hittani Kongregáció határozata] továbbra is érvényben van.

– mondta a bíboros.

A német egyház állapotát Müller bíboros ebben az egy szóban foglalta össze: “drámai”. Mint mondta, nem egyszerűen szekularizációs folyamatnak vagyunk tanúi Németországban és Európában egyaránt, hanem “ez a teljes antropológiai alap kereszténytelenítése, amiben az embert szigorúan Isten és transzcendencia nélkül határozzák meg. A vallást érzésként élik meg, és nem Isten imádataként és a megváltás útjaként.”

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2017. július 29.