Aranka:
Áttértünk a tegezésre? Én inkább maradnék a magázódásnál, ha nem baj, hisz nem ismerjük egymást.
Sok kérdés és vád egy szuszra.
– Kérdéssel kezdenék én is: hogy lehet “tétlenül egy teljes életen át ” Isten vezetését kérni? Már a kérés is tett, cselekvés, azaz nem tétlenség. Isten vezetését kérni “nálunk” (csak hogy igazodjak megint az általánosításhoz meg a többes számhoz) annyit jelent, hogy mindent amit teszünk, úgy akarjuk tenni, hogy az megfeleljen Isten akaratának. A Mi Atyánkban, amit maga Jézus tanított, is így imádkozunk: Legyen meg a Te akaratod. Isten teremtett minket, bizony, akár akarjuk, akár nem, Tőle függünk (szívesen függök inkább tőle, mint a Sátántól), Ő tudja legjobban, mi az, ami nekünk kell, amire leginkább szükségünk van. Engem (inkább maradok annál, hogy a személyes véleményemet mondom) kifejezetten örömmel tölt el, hogy Isten tenyerén vagyok, és nem a saját lábamon kell megállnom, mert az én lábam bizony ingatag, könnyen megbotlik, de “Isten jobbja erősen tart engem”.
– Nem az Egyházról függök, hanem Istentől. Engem nem kontrollál az Egyház. Önt igen? Hogyan? Avasson be, kérem! A szabadságomat is ebben az Istentől való “függőségben” élem meg a legteljesebben, de ehhez semmi köze sincsen az egyházi kontrollnak. Isten szabadságra hív, mégpedig Pál apostol szerint “Isten gyermekeinek szabadságára”. Valószínűleg különbözik a szabadságról alkotott felfogásunk. Van, aki számára a szabadság azt jelenti, azt teszem, ami nekem jó (ismét visszautalok az első emberpár bukására), számomra a szabadság annyi: szabadon megismerni, szeretni Istent és embertársaimat.

Agyideg:
“Miért használja a keresztény egyház az Illuminátusok szimbólumát, a háromszögbe rajzolt szemet? Az csak Istent nem ábrázolja! Hogyan használhatja ugyanazt a logót egyszerre egy olyan közösség, amely Jézus követőinek vallja magát egy sátánista szokásokat követő és gyakorló titkos szervezettel? “

Aranka:
Valóban azt gondolja, hogy minden Egyházzal kapcsolatos kritikájával kapcsolatosan én vagyok a válaszra hivatott személy? Rajtam kívül vagyunk még néhányan az Egyházban.
– Az egyenlő szárú háromszög már a Kr. e. 6. században vált az isteni tökéletesség és igazságosság jelképévé. A szem a középkori keresztyén szimbolikában sokáig csak angyal- és szeráfábrázolásokon tűnt föl; a nyitott szem az egyház, a virrasztás, a mindenütt jelenlévő, mindent látó-vigyázó Isten jelképe. A reneszánsz szimbólumgyűjtemények az igazságosság, a gondviselés jelképeként említik, de a szem képe még nem társult a háromszöghöz. A 17. században a szemet sugárkoszorú övezte, a háromszög az egyházi szimbolikában jellemzően a 18. század elejétől terjedt el: oltárokat, szószékeket, orgonákat ékesítettek vele. A háromszög a Szentháromság jelképe, ugyanis ha a 3 Isteni személy kapcsolatát akarjuk ábrázolni, akkor csak ez jöhet szóba, mivel semmitől sem függnek, egymást teljesé teszik egészen, mint ahogy a háromszög mindegyik oldala érintkezik a másik kettővel.
A mindent látó szem pedig azért lehet jelkép, mivel Istent mindent lát, hall, és tud, így mivel az ember a szemével lát, célszerű volt így ábrázolni.
– A szabadkőművesség alapvető jelképe: a kőműves derékszög (szögmérő) szárai felé helyezett körző. Gyakran szerepel benne a G betű is. A nagy geométert, a világegyetem építőjét jelenti, vagyis a felsőbb lényt, a felsőbb értelmet, bárki vagy bármi is legyen az a szabadkőműves testvériség egyes tagjainak a hite szerint.
Az Egyház nagy valószínűséggel nem a szabadkőművesektől vette át a szimbólumot, hanem maga alakította ki, a fent már említett magyarázatok szerint.

Agyideg:
“Én katolikus vallású vagyok és ennek ellenére Istenhívőnek vallom magam.”

Aranka:
Én is katolikus vallású vagyok, ezért Istenhívőnek, pontosabban Krisztus követőnek vallom magam, aki hiszek a Szentháromságban.

Agyideg:
“Az a szerencsém, hogy nem a 15.-18. században vagyunk, mert akkor engem Isten nevében mágián égetnének el. Miközben én az égő tűzben perzselődnék, addig ti össze-vissza hadaróznátok hogy drága mindenható Isten így meg úgy. És ez valóban megtörtént mindazzal aki hittel gyógyult meg vagy másokat hittel gyógyított. Melyik elmebeteg képes Isten nevében hitet gyakorlót élve elégetni? Semmiképp se Jézus követői, csakis az egyház! Hogy mennyire fontos ez a hatalom nekik? Olyannyira, hogy van képük Jézus követőinek nevezni magukat és mindeközben milliókat meggyilkolni és háborúkat kirobbantani. Ez nem Isten, ez egyház!”

Aranka:
Kedves Agyideg! Sajnálom, hogy ennél a pontnál már elfogyott a nyugalma. Mindamellett én is egyetértek azzal, hogy szerencsére ma már nincs inkvizíció, nincs máglyán – és nem “mágián” -égetés sem. Hála Istennek, ma már nem kell ilyesmitől tartani, bárki bármit szabadon megtehet, sőt, szabadon el is kárhozhat, az Egyház nem rángatja vissza erőszakkal. Hogy “melyik elmebeteg képes Isten nevében hitet gyakorlót élve elégetni?”. Sajnos sokakat elégettek, kerékbe törtek, felnégyeltek, megkínoztak régen, nem az inkvizíció találmánya volt ez, ők csak (számomra is elítélendő módon) alkalmazták a kor szokásait, “vívmányait”.
– ” Hogy mennyire fontos ez a hatalom nekik?” Az meg sem fordult a fejében, hogy nem a hatalom, hanem egészen más cél vezérelte őket? Persze én nem zárom ki, hogy Önnek igaza van, de talán nem csak rossz szándékból, de mindenképp rossz eszközökkel harcoltak az eretnekség ellen. Sajnos akkoriban ilyen volt a világ. Talán valamennyire magyarázatot ad ez az evangéliumi részlet: “Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja. Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért? Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsőségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint. (Mt 14,26-27)

Létrehozva 2022. június 27.