Agyideg:
“addig ők bűnbánatot, Istenfélelmet és kiszolgáltatottságot prédikálnak.”

Aranka:
A bűnbánat nem valami túlterjengő bűntudat, hanem az egészséges erkölcsű lélek képessége arra, hogy magába tekintsen és fölfedezze a bűnt, amely beteggé teszi, és elválasztja Istentől. Mária Magdolna így tett, és fölszabadult bűnei terhétől. A ma emberének sem lenne szüksége pszichológusra és mindenféle dilibogyókra, ha megértené az őszinte bűnbánatnak a Krisztushoz közelvivő, felszabadító hatását. Jézus is tudta ezt, és hirdette a bűnbánat szükségességét, sőt tanítványait is megbízta ezzel:
– „Tartsatok bűnbánatot, és higgyetek az evangéliumban.” (Mk 1,15)
– Azután folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytathatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be, és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek, s hirdették a bűnbánatot, sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak. (Mk 6,10-13)
– “Isten irgalma bűnbánatra akar vezetni” (Róm 2,4)
– Az Egyház ma már nem hirdet olyasmit, hogy az emberek féljenek Istentől. Az “Istenfélelem” nem valami rettegést jelent, hanem azt, hogy az ember legyen tudatában az Isten és közte levő különbségnek. A teremtmény és a Teremtő helyes viszonyának megértése ez. A gőg, amikor Isten helyébe képzeli magát az ember, egyenesen megfelel Sátán gőgjének. Nem véletlenül hangzottak el Michael angyal szavai Luciferhez: “Ki olyan, mint az Isten?”.
– Arra megint várnék egy konkrét példát, hogyan prédikálnak az Egyházban kiszolgáltatottságot?

Agyideg:
“Nem egyszer vettem a bátorságot hittanórákon megkérdőjelezni olyan dolgokat, amik ellent mondanak a bibliával. Noha egyértelmű volt az, hogy nem lesznek őszinték, nem volt mit tenniük ellenem, és addig is vették a fáradságot jobban átgondolni ezeket.”

Aranka
– Egy újabb általánosítás, mintha ez minden papra, hitoktatóra vonatkozna, így ezzel nem is foglalkozom. A Bibliával való ellentmondások sok helyről, bizonytalan forrásokból származnak, egymásnak is ellentmondanak. Ezeket használni érvként nem túl okos dolog.

Agyideg:
“Mindenki azt akarja megmondani, hogy miben lehet hinni és miben nem, mi a jó, mi a rossz, mi számít erkölcsösnek és mi erkölcstelennek.”

Aranka
– Ez már csak így van. “Minden szentnek maga felé hajlik a keze”, szól a mondás. Ahányféle vallás, felekezet, tömörülés, szervezet, mind meg akarja mondani a tutit. Így van ezzel az agykontroll szervezete is.

Agyideg:
“A sok vallás és politikai nézet mind azért van, hogy egymás ellen fordítsa az embereket, mert nem arról van szó, hogy hit, remény meg szeretet, hanem arról hogy Ő végtelen tudat, Isten, Univerzum vagy Allah-e. “

Aranka:
– A keresztény vallás egy teljesen új életformát jelent, melynek lényege Krisztus (tanításának és életszemléletének) követése. Ő maga is megmondta, hogy ez az élet, a Benne való hit bizony egymás ellen fordítja majd az embereket: “Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. ” (Mt 10,34-36)
– És hát egyáltalán nem mindegy, hogy Isten “végtelen tudat, Isten, Univerzum vagy Allah-e”, hiszen ha Isten csak egy személytelen univerzum, akkor mi értelme az imádságnak, hiszen a semmi nem tud meghallgatni, nem tud válaszolni az imáinkra. Ezzel a felfogással teljesen szembehelyezkedik Jézus vallomása: “Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja.” (Mt 11,27) Hogyan lehetne Atyának nevezni a kozmoszt? És mi értelme lenne az imának, amit Jézus tanított: Mi Atyánk… Ahogyan az ember nem kommunikál egy homokbuckával, úgy nem kommunikál az univerzummal sem. És ez a felfogás bizony sarokpontja a hitnek. Nem mindegy, miben hiszünk, egy teremtett, élettelen valósággal, vagy egy élő Istennel. Aki ebben a személyes, élő Istenben hisz, az nem hihet kozmoszban, isteni erők lecsatornázásában, kövekben, ligetekben, nimfákban stb.

Agyideg:
“Arról van szó, hogy mennyit ülünk a templomban, milyen egyházi előírásokat tartunk be, és miket nem és arról van szó, hogy mi tehetetlenek vagyunk, hogy egyetlen módon válthatjuk valóra céljainkat, ha imádkozunk és minden templomi szobor előtt elmondunk egy miatyánkot. “

Aranka:
– Újra kérnék valami konkrétumot. Hol van erről szó? Hol találkozott olyan előírással, hogy ” egyetlen módon válthatjuk valóra céljainkat, ha minden templomi szobor előtt elmondunk egy miatyánkot”? Én ilyet még sosem hallottam vagy olvastam, pedig katolikus vagyok már 19. éve.
– Csakhogy nem csak ez előbbieket vitatja, hanem azt is, hogy az imádság elengedhetetlen az ember életében. Én megértem, hogy ezt gondolja, ha Ön az élő Atyaisten helyett az univerzumban hisz, mert ebben az esetben tényleg semmi értelme az imának. Akkor már jobb, ha az ember magához imádkozik (agykontrollozik). Ám ha hiszem, hogy Isten élő Atya (Akiről Jézus beszél), akkor nagyon is fontos az ima. Ahogy egy gyermek is beszél a szüleivel, így fejlődik, így tanul meg sok mindent a világról, emberségről, ugyanúgy beszélgetni kell Istennel (imádkozni), hogy kialakulhasson Vele egy állandó, személyes szeretetkapcsolat. Tessék megnézni, Jézus életében milyen szerepet töltött be az imádság. Minden fontos döntése előtt imádkozott, néha egy egész éjszakát imában töltött. Imádkozott az utolsó vacsora alatt, imádkozott az Olajfák hegyén nagycsütörtök éjjel, és imádkozott a kereszten is. Amikor imádsága után az emberek közé ment, azok meglepetten látták, hogy milyen más lett, ezért megkérték, tanítsa meg őket imádkozni. Ekkor tanította meg őket a Mi Atyánk imádságra. S hányszor rágta az emberek szájába, hogy mindent kérjenek el az Atyától (nem önmaguktól, nem a magasabb intelligenciától). Minden keresztény imában ott van a “kérem”, és a “legyen meg a te akaratod.”

Létrehozva 2022. június 27.