Frissítve:

Neves egyházi szakértők Luisa életében, akik elismerték erényeinek hitelességét és az írásaiban foglalt tanok helyességét.  Lásd a 2. pontot. A szerk.

1.

Egy amerikai püspök úr fontosnak tartotta, hogy egyházmegyéjében leállítsa Luisa Piccarreta (1865–1947) olasz misztikus írásainak használatát. Az érvek, amelyeket felhoz, azt bizonyítandó, miért nem lehet folytatni az ő megkezdett boldoggá avatási folyamatát, meglehetősen túl általánosak és kizárólag a teológiai területre vonatkoznak; az ellenvetések a Luisa misztikus feljegyzéseiből valakik által leszűrt tévtanokra hívják fel a figyelmet.

Az ilyen vizsgálat kétségtelenül a boldoggá–szentté avatás része. A püspöki eligazításban az egyéb tényezők említése az életéből nem szerepel, hiszen ezekkel a teológiai érvekkel már sikerült megvétózni egyeseknek a boldoggá avatási eljárást.

Piccarreta leírt élményei és beszélgetései Jézussal azonban a misztika körébe tartoznak, és nem a teológiai tanítás körébe; méghozzá egy olyan személytől, aki csak pár évnyi tanulásban részesült, komolyabb hittani tanításban sem volt része. Az ókeresztény szentírásmagyarázat óta tudjuk, hogy nem lehet bizonyos ószövetségi mondatokat, kiemelve a szövegösszefüggésekből, önmagukban szó szerint használni. Az isteni üzenet a próféta gyarló emberi lehetőségein keresztül jut el hozzánk.

Még inkább érvényes ez a szempont a magánkinyilatkoztatásokra.  Vannak fontosabb prófétai szózatok, és kevésbé érvényesítendők. Nagy előny, ha láthatjuk mindenütt a fontosabb dolgokat, és a lényegtelenebbeket. Bizony néhány más (kanonizált) szent hagyatékában is megjelennek itt–ott teológiai tévedések vagy hiányosságok, régebbi korokban főként a platonizmus és a gnoszticizmus hatása.

Nem az a cél, hogy ezeknél időzzünk, mert az Egyház képes ezeket kijavítani, jóvátenni, és őrizni az egész Igazság letéteményeit. Például nagy Szent Ágoston a búza és a konkoly példázata nyomában maga is hangsúlyozta, hogy az Isten országa és a sátán országa a történelemben és a mindennapi életben látszólag összefonódva, egyszerre jelenik meg, akár egy embernél is. S hogy igaza legyen, kortárs kritikusa, Eklanumi Julianus püspök élesen bírálta Ágostonnál az ifjúkori manicheizmus hatásait.

Tudjuk, hogy Luisa csak a gyóntatóinak a parancsára írta le a maga primitív módján az elragadtatásait. E nagy mennyiségű feljegyzést egy szentté avatott gyóntató pap, padre Hannibale (+1927) nézte át, és hagyta jóvá egy részüket kiadásra. X. Pius pápa (+1914) megismerte ezt a magánkinyilatkoztatást és ezt mondta Szent Hannibál atyának:

„Azonnal add meg a hozzájárulást a ’Szenvedés órái’–nak kiadásához! Térden állva olvassátok, mert a mi Urunk az, aki szól benne!”

Kétségtelenül „A Mi Urunk szenvedéseinek 24 órája” című összeállítás emelkedik ki a lejegyzett Luisa–szövegek közül, ezért is készült el általunk a magyar fordítása. Ez a kötet a misztika története legnagyobbjainak szövegei közé illik. Ha Piccarreta–tól csak ez maradt volna meg, már akkor is megértenénk bárkit, aki javasolná a boldogok közé sorolását. Ezt igazolta a hatalmas érdeklődés Itáliában (az első kiadás 5000 példányban fogyott el), majd a hasonló „siker” a többi országokban; a mi hazai nyolc kiadásunk is meghaladta az ötezres példányszámot, de ami a legfontosabb, az, hogy ezeket a hívek IMÁDKOZZÁK, hiszen tulajdonképpen Krisztus szenvedéseinek imakönyvéről van szó. Ebben a könyvben semmilyen teológiai hiba nincsen.

A boldoggá avatás másik feltétele az erények, főként a szeretet hősies fokban való gyakorlása. E téren Piccarreta teljesítette a Jézus–tanítványság „követelményeit”, mindent odaadva, 70 év bénult ágyhoz kötöttségével, neki szentelve a Vele való beszélgetésekben töltött éjszakáit–nappalait, miközben 59 éven át mindössze az Oltáriszentség volt a tápláléka. 13 évesen fogadta el Jézusától a szenvedésével való azonosulásnak, az áldozati életnek a hivatását, mint az Ő Akaratát. Luisa a legnagyobb szentekre, Sziénai Szent Katalinra, Pazzi Szent Magdolnára emlékeztető tűzzel szereti Istenét.

Az „Isten akarata” fogalmának sajátos használatát kritizálja a püspöki szöveg, mintha az valamilyen determinizmust jelentene. Isten Akaratának kiemelése Isten világából, cselekvéséből, olyan megengedhető sajátosság, mintha Isten Szeretetét, vagy Isten Királyságát emlegetnénk, kiemelve. Ezt nem Piccarreta találta ki, mindig döntő szerepe volt az önátadásnak a keresztény életben. (Lásd Grignion Szent Lajos.) Aki már csakugyan átadta a saját életét Istennek, az „Isten akaratába” adta át magát, mint Szűz Mária, amikor kimondta: „Fiat mihi secundum verbum tuum!” És mindaz, aki ezt már meg tudta tenni, az megtapasztalja, hogy utána minden úgy történik, ahogyan ő, az ember, a legjobban akarta volna.

A keresztény élet alapja az egyre mélyebb önátadás Krisztusnak, amelyet a szentek mindig tanítottak. Szent Pál így fogalmazta az Isten Akaratában élést: „Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem.” Piccarreta életének gyümölcsei az olyan nagy számú megtérés és imameghallgatás, amely a szentek életének hatása szokott lenni.

A hiteles misztika mindig Jézus – központú, és az a következménye, hogy elmélyít minket a Vele való szenvedésekben.

Luisának nincs szüksége arra, hogy „boldoggá avassák”, inkább azt szeretné, ha mi is oly mélyen rábíznánk magunkat a Megváltóra, mint Ő; a világnak az ilyen engesztelőkre van ma szüksége, amiben Luisa előttünk jár. (Örvendek, hogy mi itt nem tartozunk a dél–amerikai püspök atya egyházmegyéjébe.)

Dr. Gál Péter

2.

2016-ban a Vatikáni Nyomda jóváhagyta a Luisa életéről szóló “Akaratom napja” című könyv kiadását. Előszavát Jose S. Martins bíboros, a Szenttéavatási Dikasztérium emeritus prefektusa írta.

HITELESÍTŐK

Neves egyházi szakértők Luisa életében, akik elismerték erényeinek hitelességét és az írásaiban foglalt tanok helyességét:

Thomas de Stefano érsek, 1898-1906
(Luisa püspöke, amikor elkezdte írni Naplóját)

Giulio Vaccaro érsek, 1906
(Adminisztrátor)

John Regime érsek, 1915-1918

Eugene Tosi érsek, 1918-1920
(adminisztrátor)

Joseph M. Leo érsek, 1920-1939
(megadta az “Imprimatur”-t Luisa első 19 kötetének)

Szent Hannibal di Francia
(Luisa könycenzora és gyóntatója, akit Joseph Leo érsek nevezett ki: a “Nihil Obstat”-ot megadta Luisa első 19 kötetének)

Montepulciano püspöki kúriája
(megadta az “Imprimatur”-t Luisa “A Boldogságos Szűz Mária az isteni akarat országában” című szövegének)

Tisztelendő Joseph Blandamura, a tarantói érsek küldötte
(megadta a “Nihil Obstat”-t ugyanennek a szövegnek “A Boldogságos Szűz Mária…” címmel)

Monsignor Francis M. della Cueva, S. M., a tarantói érsek küldötte
(megadta a “Nihil Obstat”-t Luisa “A Boldogságos Szűz Mária…” című szövegéhez)

Francesco Sorrentino, Nápoly
(cenzor: megadta az “Imprimatur”-t Luisa “A passió órái” című szövegének)

Antonio Laviano
(általános helynök: megadta az “Imprimatur”-t Luisa “A passió órái” című szövegének)

Prestifilippo, SJ of Messina
(cenzor: a “Nihil Obstat” engedélyt adta Luisa “A passió órái” című szövegének)

Joseph Blandamura tarantói érsek küldötte
(megadta a “Nihil Obstat” engedélyt Luisa “A passió órái” című szövegének)

Msgr. Miachael Samarelli
(Bari általános helynöke)

Ernest Balducci
(Salerno általános helynöke)

Msgr. Lewis D’Oria
(a molfettai regionális szeminárium spirituális igazgatója és Trani általános helynöke)

Tisztelendő Loiodice
(Luisa első gyóntatója)

Tisztelendő Michael De Benedictis
(Luisa hivatalos gyóntatója, akit Joseph Dottula püspök nevezett ki)

Tisztelendő Gennaro di Gennaro
(Luisa engedelmeskedett  neki, hogy írja le a Jézustól és Máriától kapott kinyilatkoztatásokat)

Tisztelendő Francis De Benedictis
(Luisa gyóntatója 1922-től 1926-ig)

Tisztelendő Felix Torelli

Tisztelendő Benedict Calvi
(Luisa rendszeres gyóntatója 1947-ben bekövetkezett haláláig)

Ciccio Bevilacqua atya

A fenti lista Fr. J.L. Iannuzzi, STL, S,Th.D. videójából származik, a lista megtekinthető 4:33 -5:53 között. A szerk.

3.

Iannuzzi atya Piccarretáról írt disszertációját a római pápai egyetemen védte meg. Az alábbi kommentet írta saját videója alá. A szerk.

James Golka püspök legutóbbi levele Luisa Piccarreta ügyét ideiglenesen szüneteltetettnek nevezi, és egy 2024. április 18-i „bizalmas” állítólagos levélből „nyilvánosan” idézve megtiltja írásainak terjesztését és minden olyan csoport összejövetelét, amely írásai tanulmányozására és népszerűsítésére gyűlik össze. Azonban zavarba ejtően hozzáteszi, hogy Luisa írásai „doktrinális hibákat” tartalmaznak, annak ellenére, hogy sem a Vatikán, sem az ügyével megbízott érsekség, sem az általa nyilvánosan idézett bizalmas levél sem tulajdonít „doktrinális hibákat” az olasz eredeti szövegeinek, amelyek közül több is élvezi az Egyház mai hivatalos jóváhagyását.

A jó püspök által idézett levél inkább „nehézségekre” – nem pedig „doktrinális hibákra” – utal, melyeket teológiai hozzájárulásokkal és pontosításokkal lehet tisztázni és megoldani. Gondoljunk például a Vatikán által Szent Faustina Kowalska és Boldog Antonio Rosmini írásaiban azonosított „nehézségekre”, amelyeket később teológiai hozzájárulások révén mind tisztáztak, megoldottak és jóváhagytak. Számomra úgy tűnik, hogy a jó püspök azt akarta kifejezni, hogy ha vannak is doktrinális hibák, azok nem Luisa eredeti szövegében, hanem annak rossz mai fordításaiban találhatók.

Így a Szenttéavatási Ügyek és a Hittani Dikasztérium megállapította, hogy a mostani elmélkedés időszakában a teológusok mélyebb tanulmányozására és közreműködésére van szükség, hogy tisztázzák Luisa néhány kifejezését és nyelvezetét, amely Luisa korlátozott műveltségének, nyelvjárásának, kulturális környezetének és annak a közösségnek a vallási ethoszából fakad, amelyben írt.

Az egyházjog megadja a keresztény híveknek a gyülekezés jogát

Engedjék meg, hogy idézzem az Egyházi Törvénykönyv 215. kánonját, amelyet minden klerikus és laikus köteles betartani: „A krisztushívőknek jogában áll, hogy jótékony, illetve vallásos célú vagy a keresztény hivatást a világban előmozdító társulásokat alapítsanak és vezessenek, valamint hogy ugyanilyen célok közös megvalósítása érdekében összejöveteleket rendezzenek.”

Amennyiben nem lehet megtiltani a keresztény híveknek, hogy olyan összejöveteleket tartsanak, amelyek ragaszkodnak azokhoz a tanításokhoz és áhítatokhoz, amelyek összhangban vannak a tanítóhivatali tanítással, és amennyiben Lujza számos kiadott műve ugyanannak a tanítóhivatalnak a jóváhagyó pecsétjét élvezi, amelyek ma is teljes mértékben érvényben vannak, pl. A szenvedés órái, A Boldogságos Szűz Mária az isteni akarat országában stb. nem lehet megtiltani nekik, hogy az említett összejöveteleket tartsák.

Ha azonban az, amit ezeken az összejöveteleken tanítanak vagy megfigyelnek, ellentmond a Tanítóhivatal tanításának, akkor a klérus közbe léphet, vagy azért, hogy biztosítsa, hogy a 223. kánon 2. §-át ne hagyják figyelmen kívül, pl. megfelelő teológiai útmutatást adva, vagy ha az említett összejöveteleken résztvevők elutasítják az ilyen útmutatást vagy a Tanítóhivatalnak való megfelelést, akkor megtilthatja az ilyen összejöveteleket.

Megjegyzendő, hogy egy állítólagos levél (magánlevél vagy állítólagos) nem minősül hivatalos, nyilvános egyházi dokumentumnak, és mint ilyen, nem képez alapot a keresztény hívek összejöveteleinek megtiltására.

Fr. J.L. Iannuzzi, STL, S,Th.D.

A fenti komment és a Luisa Piccarreta eltiltásáról szóló püspöki közlemény miatt készített videó megtekinthető itt.

Létrehozva 2024. augusztus 6.