Fr. Peter Joseph

Hogyan lehet megmondani, hogy egy üzenet, amit hallunk, egy látomás, amit látunk, vagy egy álom Istentől vagy az ördögtől származik? Peter Joseph atya, aki jelenleg az ausztráliai maronita egyházmegye kancellárjaként szolgál, bölcs útmutatást ad ebben a kérdésben.

Forrás: Inside the Vatican, 32-39 old.

Kiadó és dátum: Urbi et Orbi Communications, New Hope, KY, 2005 március

Bevezetés

Bevezetésként ki kell jelentenem, hogy érdeklődöm a magánkinyilatkoztatások iránt. Jártam Paray-le-Monialban (ahol Jézus a 17. században megmutatta Szentséges Szívét Szent Margit Máriának). Jártam a Rue de Bac-ban (ahol 1830-ban Laboure  óSzent Katalinnak kapta meg a csodálatos érmet). Jártam Lourdes-ban, Knockban és Fatimában, valamint abban a két belga városban, ahol a Szűzanya megjelent: Beauraing (1932-33) és Banneux (1933). A barna skapulárét és a csodálatos érmet viselem. 1993 óta tartok szent órát az Isteni Irgalmasság ünnepének megünneplésére.

Azt hiszem, hogy mindebből láthatják, hogy nem vagyok ellene a magánkinyilatkoztatásoknak. De ellenzem a hamis kinyilatkoztatásokat; ellenzem a kétes kinyilatkoztatásokat; ellenzem a helytelenített kinyilatkoztatásokat; ellenzem a magánkinyilatkoztatások iránti megszállottságot. Mindezeket a dolgokat éppen azért ellenzem, mert hiszek a valódi magánkinyilatkoztatásokban és azok szerepében az Egyház életében.

Az elmúlt 40 évben az állítólagos üzenetek és kinyilatkoztatások bősége még inkább szükségessé teszi a hagyományos óvatosságot és a szellemek megkülönböztetését. A mai zűrzavar és lelki pusztaság közepette sok katolikus keresi a kapcsolatot a természetfelettivel az új magánkinyilatkoztatásokon keresztül, függetlenül attól, hogy azok jóvá vannak-e hagyva vagy sem, sőt, hogy összhangban vannak-e a hittel.

Magánkinyilatkoztatások előfordulnak

Isten adhat, és néha ad is magánembereknek kinyilatkoztatásokat. Azoknak, akik ezeket kapják és teljesen biztosak abban, hogy Istentől származnak, hinniük kell ezekben. De az Egyház soha nem kötelezi a katolikusokat arra, hogy bárki magánkinyilatkoztatásait, akár a nagy szentekét is elhiggyék. Az Egyház csak akkor hagyja jóvá ezeket, ha szigorú vizsgálat után meggyőződött azok lelki hasznosságáról és a bizonyítékokról, melyeken alapulnak.

A Katekizmus

Az új Katekizmus 67. paragrafusa ezt mondja: A századok folyamán történtek úgynevezett “magán”-kinyilatkoztatások, melyek közül néhányat az egyházi tekintély elismert, de ezek nem tartoznak a hitletéteményhez. Nem arra szolgálnak ugyanis, hogy Krisztus végleges kinyilatkoztatását “kiegészítsék” vagy “tökéletesítsék”, hanem azt kell elősegíteniük, hogy az adott korban tökéletesebben lehessen abból élni. Az egyházi Tanítóhivatal irányítása alatt a hívők hitérzéke különbséget tud tenni és meg tudja állapítani, mi az, ami egy ilyen kinyilatkoztatásban Krisztusnak vagy az Ő szentjeinek igaz fölszólítása az Egyház felé.

A keresztény hit semmi olyan “kinyilatkoztatást” nem fogadhat el, mely fölülmúlni vagy javítani akarja azt a kinyilatkoztatást, melynek beteljesedése Krisztus. Így nem fogadható el néhány nem keresztény vallás és néhány újabb szekta, amelyek ilyen “kinyilatkoztatásokra” alapulnak. (Lásd Szent Tamás, Summa II-II, q. 174, art. 6, ad 3.) Kikre gondol a Katekizmus? Többek között a mohamedánokra és a mormonokra. Mohamed azt állította, hogy az evangéliumok félremagyarázzák Krisztust, a mormonok pedig úgy vélik, hogy létezik egy Harmadik Testamentum.

A Jelenések forrásai

A kinyilatkoztatásoknak, látomásoknak, csodatételeknek és hasonlóknak végső soron három forrása van: Isten, az ember vagy az ördög.

Az Isten címszó alá sorolom Isten szent teremtményeit, például a Szűzanyát, egy másik szentet vagy egy angyalt.

Az ember alatt bármilyen emberi tudást, hatalmat vagy képzeletet, bármilyen emberi ügyességet vagy trükköt, vagy bármilyen emberi tevékenységet vagy eszközt értek, amely valaminek a megtörténtét okozza.

Az ördög alatt magát az ördögöt vagy bármely más démont értek.

Az ördög hatalma

Nagyon kevesen vannak tisztában az ördög teljes hatalmával és megtévesztő képességével. Sok katolikus azt gondolja, hogy amint bármilyen csoda megtörténik, annak Isten művének kell lennie. De, mint mondtam, az üzenetek és a csodák végső soron három forrásból származhatnak: Isten, sok ember, vagy az ördög. A megkülönböztetés munkája, hogy megállapítsuk, ki munkálkodik egy adott esetben.

Az ördögi ármány ismerete az, ami az Egyházat itt óvatossá teszi. A démonok hatalmáról szóló következő részem Jordan Aumann domonkos paptól származik, aki sok éven át tanított a római Angelicum Egyetemen.

Mit tudnak és mit nem tudnak az ördögök. Az ördögök a következőket nem tudják megtenni:

(1) Semmiféle valóban természetfeletti jelenséget előidézni.

(2) Anyagot teremteni, mivel csak Isten képes teremteni.

(3) Halott embert visszahozni az életbe, bár ennek illúziójára képesek.

(4) Valóban prófétai jóslatokat tenni, mivel csak Isten ismeri abszolút módon a jövőt, és azokat, akikről úgy dönt, hogy kinyilatkoztatja számukra ennek egy részét. Az ördög intelligens feltételezései a jövőről azonban az egyszerű halandók számára próféciának tűnhetnek.

(5) Ismerni az ember elméjének és szívének titkait. Ám éles eszük és megfigyelésük lehetővé teheti számukra, hogy sok mindent kikövetkeztessenek egy személyről.

Az ördögök azonban a következőkre képesek:

(1) Testet öltő vagy képzeletbeli látomásokat produkálni.

(2) Meghamisítani az extázist.

(3) Az ördögi befolyás által okozott betegségeket azonnal meggyógyítani.

(4) Stigmákat előidézni.

(5) Csodákat, valamint a levitáció és a bilokáció jelenségeit szimulálni.

(6) Látszólag eltüntetni embereket vagy tárgyakat azáltal, hogy beavatkozik az ember látásába vagy látómezejébe.

(7) Zajok vagy hangok hallására késztetni egy személyt.

(8) Arra késztetni egy személyt, hogy nyelveken szóljon.

(9) Egy rejtett vagy távoli tényt kijelenteni.

Amit a természet vagy a tudomány képes előidézni, azt az ördögök is képesek előidézni annak megfelelően, amit Isten megenged. Lásd a Kivonulás könyvét, ahol a fáraó mágusai és varázslói képesek voltak a Mózes és Áron által véghez vitt csodák némelyikére (Kiv 7,11-12; 7,22; 8,7; 8,18-19; 9,11). Kr. u. 200-hoz közel Tertullianus írja: „Először is, ők [a démonok] megbetegítenek; aztán, hogy csodát tegyenek, vagy teljesen újszerű vagy a használatban lévőkkel ellentétes gyógymódokat írnak elő, és ezután a káros befolyást visszavonva, állítólag gyógyulást hoztak.” (A keresztény vallás apológiája, 22)

A bukott angyalok megtévesztő hatalmával kapcsolatban nem csoda, hogy az Egyház mindig nagyon lassan nyilatkozik egy-egy csoda vagy üzenet hitelessé nyilvánításáról.

Az ördög emberfeletti intelligenciával rendelkezik és nagyon okos, és merész dolog úgy tenni, mintha segítség nélkül határozottan meg tudnánk ítélni valaminek a hitelességét.

Ahhoz, hogy tudjuk, hogy valami hamis, elég, ha tudjuk, hogy az Egyház tanításával ellentétes dolgot állít. Ezért könnyebb a látnokok ellen, mint mellettük nyilatkozni. De a tanbeli tévedés puszta hiánya nem elég. Más pozitív jeleknek is kell lenniük.

A következő idézetek Jordan Aumann atya Lelki teológia (Spiritual Theology, Sheed & Ward, 1980) című kőkemény könyvének utolsó fejezetéből származnak.

Az isteni Lélek jelei

„A következők az isteni szellem általános jelllemzői:

1. Igazság. Isten maga az igazság, és nem tud mást sugározni egy lélekben, mint az igazságot. Ha tehát egy személy, akiről azt hiszik, hogy Isten ihlette, olyan véleményeket vall, amelyek nyilvánvalóan ellentétesek a kinyilatkoztatott igazsággal, az Egyház tévedhetetlen tanításával, vagy a bizonyított teológiával, filozófiával vagy tudománnyal, akkor arra kell következtetni, hogy az illetőt az ördög téveszti meg, vagy a túlzott képzelőerő vagy a helytelen gondolkodás áldozata.
2. Súlyosság. Isten soha nem okozója olyan dolgoknak, melyek haszontalanok, hiábavalók, komolytalanok vagy arcátlanok. Amikor az Ő szelleme indítja a lelket, az mindig valami komoly és hasznos dologra irányul.
3. Megvilágosodás. Bár az ember nem mindig érti az Istentől származó sugallat értelmét, minden isteni cselekvés vagy impulzus hatása mindig a megvilágosodás és bizonyosság, nem pedig a sötétség és zavarodottság. Ez igaz mind az inspirációt kapó egyénre gyakorolt hatásokra, mind pedig annak másokra gyakorolt hatásaira.
4. Engedelmesség. Azok a lelkek, akiket Isten szelleme mozgat, örömmel fogadják el vezetőik vagy mások tanácsait és tanácsait, akiknek fennhatóságuk van felettük. Az engedelmességnek, alárendeltségnek és engedelmességnek ez a szelleme az egyik legvilágosabb jele annak, hogy egy adott sugallat vagy mozdulat Istentől származik. Ez különösen igaz a képzettek esetében, akik hajlamosabbak ragaszkodni a saját véleményükhöz.
5. Diszkréció. Isten szelleme a lelket minden cselekedetében diszkrétté, megfontolttá és megfontolttá teszi. Nincs benne semmi elhamarkodottság, könnyelműség, túlzás vagy indulatosság; minden kiegyensúlyozott, építő, komoly, nyugalommal és békességgel teli.
6. Alázatosság. A Szentlélek mindig az alázat és az önmegtagadás érzéseivel tölti el a lelket. Minél magasztosabbak a magasból jövő közlések, annál mélyebben hajlik a lélek saját semmiségének mélysége felé. Mária azt mondta: Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38).
7. Béke. Szent Pál gyakran beszél az Istentől származó békességről (Róm 15,33; Fil 4,9), Jézus pedig a békét említi, mint Lelkének egyik megnyilvánulását (Jn 14,27). Ez a tulajdonság mindig az Istentől érkező közléseket kíséri; „a lélek mély és állandó nyugalmat tapasztal a lelke mélyén.” (402-3. o.)

Fr. Aumann más jeleket is említ: Istenbe vetett bizalom, az akarat rugalmassága, a szándék tisztasága, türelem a szenvedésben, önmegtagadás, egyszerűség, a lélek szabadsága.

Az ördögi lélek jelei

„… mivel az ördög jó szellemnek álcázhatja magát és még hitelesnek tűnő misztikus jelenségeket is okozhat, hasznos röviden megemlíteni az ördögi szellem különböző jeleit.

1. A hazugság szelleme. Az ördög a hazugság atyja, de csalárdságát ügyesen leplezi féligazságokkal és álmisztikus jelenségekkel.
2. Morbid kíváncsiság. Ez jellemző azokra, akik buzgón kutatják a misztikus jelenségek ezoterikus aspektusait, vagy akiket a természetfeletti okkultizmus vonz.
3. Zavarodottság, szorongás és mély depresszió.
4. Akadékoskodás. Az ördögi szellem egyik legbiztosabb jele.
5. Állandó tapintatlanság és nyughatatlan szellem. Azok, akik állandóan szélsőségekbe hajlanak, például a bűnbánati gyakorlatokban vagy az apostoli tevékenységben, vagy elhanyagolják elsődleges kötelességeiket, hogy valamilyen személyesen választott munkát végezzenek.
6. A büszkeség és a hiúság szelleme. Nagyon igyekeznek nyilvánosságra hozni kegyelmi ajándékaikat és misztikus tapasztalataikat.
7. Hamis alázatosság. Ez büszkeségük és önszeretetük álcája.
8. Kétségbeesés, önbizalomhiány és csüggedés. Krónikus jellegzetesség, amely váltakozik az önteltséggel, a hiú biztonsággal és az alaptalan optimizmussal”. (p. 412)

Fr. Aumann más jeleket is említ. türelmetlenség a szenvedésben és makacs neheztelés; féktelen szenvedélyek és erős hajlam az érzékiségre, általában a misztikus egyesülés álcája alatt; képmutatás, szimuláció és kétszínűség; túlzott ragaszkodás az értelmes vigasztalódásokhoz, különösen az ima gyakorlásában; A Jézus és Mária iránti mélységes odaadás hiánya; a törvény betűjéhez való lelkiismeretes ragaszkodás és fanatikus buzgalom egy ügy előmozdításában.

Az emberi szellem jelei

„Az emberi szellem mindig a saját kielégülésére hajlik; az élvezetek barátja és mindenféle szenvedés ellensége. Könnyen hajlik mindenre, ami összeegyeztethető saját temperamentumával, személyes ízlésével és szeszélyeivel vagy az önszeretet kielégítésével. Hallani sem akar a megaláztatásokról, a vezeklésről, a lemondásról vagy a megszégyenítésről. Ha bármely vezető vagy gyóntató a hajlamaival ellentétes irányba megy, azonnal alkalmatlannak és alkalmatlannak bélyegzik. Sikerre, kitüntetésre, tapsra és szórakozásra törekszik. Mindig nagy támogatója mindannak, ami csodálatot vagy hírnevet vált ki. Egyszóval, az emberi szellem a saját önzésén kívül semmit sem ért, és semmi mással nem törődik.

„A gyakorlatban néha nehéz megítélni, hogy az adott megnyilvánulások az ördögtől vagy egy tisztán emberi és egoista szellemtől származnak-e, de mindig viszonylag könnyű különbséget tenni e kettő és Isten szelleme között. A legtöbb esetben tehát megállapítható lesz, hogy egy adott szellem nem származhat Istentől, és hogy le kell küzdeni még akkor is, ha nem vagyunk biztosak abban, hogy valójában az ördögtől vagy az emberi egótól származik-e.” (p. 413)

Néhány norma a megkülönböztetéshez

„A következő normákat ajánljuk útmutatóként a lelki vezető számára a szellemek megkülönböztetéséhez, amennyiben azok a kinyilatkoztatásokra és próféciákra vonatkoznak:

1. Minden olyan kinyilatkoztatást, amely ellentétes a dogmával vagy az erkölccsel, hamisként kell elutasítani. Isten nem mond ellent önmagának.
2. Minden olyan kinyilatkoztatás, amely ellentétes a teológusok közös tanításával, vagy amely a teológiai iskolák közötti vitát hivatott eldönteni, súlyosan gyanús.
3. Ha egy kinyilatkoztatás valamely részlete hamis, nem szükséges az egész kinyilatkoztatást elvetni; a többi rész lehet hiteles.
4. Az a tény, hogy egy prófécia beteljesedik, önmagában nem perdöntő bizonyíték arra, hogy a kinyilatkoztatás Istentől származik; lehetett volna pusztán természeti okok kibontakozása, vagy a látnok felsőbbrendű természeti tudásának eredménye.
5. A pusztán furcsa vagy haszontalan dolgokra vonatkozó kinyilatkoztatásokat el kell vetni, mint nem isteni kinyilatkoztatásokat. Ugyanez mondható el azokról is, amelyek részletesek, hosszadalmasak, és tele vannak felesleges bizonyítékokkal és indokokkal. Az isteni kinyilatkoztatások általában rövidek, világosak és pontosak.
6. A kinyilatkoztatást kapó személyt alaposan meg kell vizsgálni, különösen a temperamentum és a jellem tekintetében. Ha a személy alázatos, kiegyensúlyozott, megfontolt, az erényekben nyilvánvalóan előrehaladott, és jó szellemi és fizikai egészségnek örvend, akkor jó okunk van továbblépni és magát a kinyilatkoztatást megvizsgálni. Ha azonban az illető kimerült a túlzott erkölcsi megerőltetésekben, idegbajban szenved, nagy kimerültség vagy nagy depresszió időszakai vannak, vagy buzgón akarja a kinyilatkoztatást közölni, akkor komoly kételyre van ok.” (p. 430)

Kíváncsiság

Hasznos-e az információ a lelkek üdvössége szempontjából? Ha csupán a kíváncsiság kielégítésére szolgál, akkor nem valószínű, hogy isteni eredetű. Néhány látszólagos látnok médiumként viselkedik, születésekről, házasságokról, jogi folyamatokról, betegségekről, politikai eseményekről stb. ad tájékoztatást. Isten nem működtet nyomozóirodát. Néhányan nagyon ügyesek a megfigyelésben, vagy nagyon intuitívak, és apró dolgokkal tudnak dolgozni. A szeánszokon gyakran tologatják a bútorokat, vagy egy szellem mozgatja az ember kezét, hogy üzeneteket írjon stb. Isten nem tett ilyen dolgokat soha egyetlen jóváhagyott kinyilatkoztatásban sem.

A kíváncsiság árad azokból az emberekből, akik azt állítják, hogy megmondják, mi volt Diana hercegnő, Frank Sinatra, Elvis Presley stb. végső sorsa. Mindannyian szeretnénk tudni, hogy ki van a mennyben és ki nincs!

Egy hölgyről azt hallottam, hogy tudja, hol van minden elhunyt ember: vicces módon mindenki vagy a Purgatóriumban, vagy a Mennyországban van! Gondolom, ártana az üzletnek és a népszerűségnek, ha azt mondaná az embereknek, hogy bizonyos rokonaik a pokolban vannak!

Tulajdonképpen bárki, aki híres emberekről nyilatkozik, azonnal hiteltelenné válik.

Ugyancsak gyanúsak azok a kinyilatkoztatások, amelyek csupán közhelyeket és banális dolgokat közölnek.

Miért teszi ezt az ördög?

A katolikusoknak nagyon óvatosnak kellene lenniük, ha látomásoknak és üzeneteknek hitelt adnak, mielőtt azok az Egyháztól jóváhagyást kapnak.

Az ördög az elmúlt években sok hamis misztikust támasztott fel. Az emberek azt kérdezik: „Miért állna az ördög egy olyan kinyilatkoztatás mögött, amely az embereket imádkozásra, böjtölésre és vezeklésre buzdítja? Így a Sátán önmagával szemben megosztott lenne.”

Jogos kérdés. Miért tenné ezt?

Válasz: számos okból: hogy elterelje az emberek figyelmét a valódi magánkinyilatkoztatásokról; hogy olyan gyakorlatokra vezesse őket, melyeket Isten nem áldott meg; hogy a magánkinyilatkoztatásokat teljesen lejárassa; hogy kiábrándulást, sőt hitbéli válságot okozzon, amikor egy látnokról később egyértelműen kiderül, hogy hamis; és ami a legrosszabb, hogy finoman néhány embert teljesen kivezessen az Egyházból. Az ördög hajlandó sokat veszíteni, ha hosszú távon nyerhet.

Az ördög örül, amikor a katolikusok elutasítják a lelki növekedés kipróbált és igaz eszközeit, hogy a rendkívüli és jóvá nem hagyott dolgokat hajszolják. Az Egyház rendkívül óvatos, mielőtt jóváhagyna egy magánkinyilatkoztatást, mert tudja, hogy „még a Sátán is a világosság angyalának tetteti magát” (2Kor 11,14). El kell kerülnie [az egyháznak] mind a hiszékenységet, mind az alaptalan szkepticizmust. „Ne oltsátok ki a Lelket, s a prófétai beszédet ne vessétek meg. Vizsgáljatok felül mindent, a jót tartsátok meg” – utasít Szent Pál (1Tessz 5,19-21). Szent János pedig így figyelmeztet: „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy Istentől származnak-e, mert sok hamis próféta ment ki a világba” (1Jn 4,1). Egyes szellemeket elég könnyű megkülönböztetni; másokat nagyon nehéz. Különösen a papoknak kell példát mutatniuk az óvatosság és az engedelmesség terén.

Példák hamisnak ítélt látnokokra

Néhány személyt név szerint neveztek meg, pl. Vassula Ryden, és a Kis Kavics [the Little Pebble], William Kamm. Vassulát kétszer is elítélte a Szent Officium (a Hittani Kongregáció) azzal az indokkal, hogy kinyilatkoztatásai nem Istentől származnak, és mert tévedéseket tartalmaznak a hit ellen.

Azt hallani, hogy az emberek azt mondják: „De az ő írásai olyan spirituálisak és olyan szépek!”

Egyetértek; valószínűleg Vassula üzeneteinek 99%-a összhangban van a katolikus hittel – de az ördög éppen így működik, hogy megtévessze a jámbor katolikusokat.

Az 1% az, ami kárt okoz.

A mérgezett alma többnyire jó alma – de mégis ártani fog. Az ördög tudja, hogy a jámbor katolikusokat nem tudja nyílt eretnekséggel félrevezetni, de a jámborságukra apellálhat, és aztán finoman tévedéseket ültethet beléjük.

Mindenesetre az Egyház történetében nem volt olyan jóváhagyott kinyilatkoztatás, ahol Isten valakinek fogta volna a kezét, és az ő tollával írt üzeneteket adott volna. De a szeánszokon találsz kézzel írt üzeneteket. A szeánszokat az Egyház elítéli, mint az okkultizmus Isten törvénye elleni gyakorlatát.

Láttam egy jámbor magazint, amely azzal védte Vassulát, hogy Ratzinger bíboros soha nem írta alá a L’Osservatore Romano-ban kinyomtatott, ellene szóló nyilatkozatot. Egy ismerősöm elküldte nekik az Acta Apostolicae Sedis, a Vatikán hivatalos közlönyének nyilatkozatát, amelynek alján ott van a bíboros aláírása, a Hittani Kongregáció püspöki titkárának aláírásával együtt.

Sajnos, a lap szerkesztőjének nem volt sem alázata, sem becsületessége, hogy a következő számban helyesbítést adjon közre.

Egy másik példa: állítólagos jelenések az észak-spanyolországi Garabandalban, ahol négy fiatal lány azt állította, hogy Szűz Mária megjelent nekik 1961-1965 között. A santanderi egyházmegye egymást követő püspökeinek válasza egységesen elutasító volt, és Vilaplaua a jelenleg püspök is egyetért ezzel az ítélettel.

Ennek ellenére számos aktív egyesület támogatja Garabandalt.

Ez a törvényes hatósággal szembeni engedetlenség egyszerű esete.

Ez csak egy a számtalan eset közül. Ott van Montichiari Olaszországban (1947), Necedah az Egyesült Államokban (1949), Palmar de Troya Spanyolországban (1968), Bayside az Egyesült Államokban (1970), Dozule Franciaországban (1972), és még több száz másik – nem is beszélve az összes állítólagos látnokról és belső hangot hallóról a múltban és jelenben, mint például az ír hölgy, Christina Gallagher, és sok más szegény megtévesztett lélek.

Gallagher asszony üzenetei részben úgy olvashatók, mint egy kétségbeesett, aggódó nő siránkozása a világ állapotáról.

Rengeteg kétségbeesett, aggódó, a világ állapotán siránkozó ember van, akik jó katolikusok – de a Mennyei Boldogságos Szűz nem úgy beszél, mint ők, ilyen emberi, földi, bosszús módon. Az ilyen beszédet a Szűzanyának tulajdonítani sértés.

„Látomásaik vannak, utazni fognak” – az ilyen közhírnév keresőknek nem szabad hinni. A valódi látnokok kerülik a nyilvánosságot. Nem járkálnak fotósokkal és kamerás stábokkal. Alávetik magukat az egyházi hatóságok vizsgálatának; de nincsenek reklámügynökeik.

Az ítélkezési jogkör és az engedelmességi kötelezettség

Egyetlen magánszemélynek sincs felhatalmazása arra, hogy véglegesen és hivatalosan megítélje, mely magánkinyilatkoztatások igazak és melyek nem.

A magánkinyilatkoztatás valódiságáról való döntés joga először is a helyi püspököt illeti meg.

A lourdes-i, knocki, fatimai, beauraingi, banneux-i jelenéseket – hogy csak néhányat említsünk – a helyi püspökök hagyták jóvá. Az akkori pápák soha nem hoztak ítéletet ezekről.

A jelenlegi egyházi gyakorlat szerint a helyi püspöknek ki kell neveznie egy bizottságot, amely kivizsgálja és dönt minden magánkinyilatkoztatásról (ha vizsgálatra érdemesnek tartja), de a Szentszék szükség esetén, vagy a püspök kérésére közbe léphet. Alternatív megoldásként kérheti országa püspöki konferenciáját, hogy segítsen a vizsgálatban és az ítélethozatalban.

Tilos és egyben bűn is olyan magánkinyilatkoztatásokat terjeszteni, melyek a helyi püspöktől, a püspöki konferenciától vagy a Vatikáni Hittani Kongregációtól negatív ítéletet kaptak. Vannak, akik azt mondják: „Addig ragaszkodok ehhez, amíg a pápa nem mondja ki, hogy [ez a magánkinyilatkoztatás] hamis.” Ez használhatatlan útmutató a cselekvéshez ebben a kérdésben – nagyon ritkán fordul elő, hogy a pápa egy kinyilatkoztatás mellett vagy ellen nyilatkozik.

Ami a pápának tulajdonított kijelentéseket illeti (pl. „Úgy hallottam, hogy a pápa azt mondta Smith asszonynak a szentmise után a magánkápolnájában, hogy hisz Garabandalban és Bayside-ban”; „A pápa azt mondta Jacknek, hogy nyugodtan kinyomtathatja azt az elítélt könyvet”), senkinek sincs joga az ilyen pletykák alapján cselekedni. Az Egyházat a nyilvánosan kihirdetett közlemények irányítják – nem pedig hallomások és személyes közlések.

A pápák dönthetnek úgy, hogy egy helyi püspök vagy püspöki konferencia döntése után bizonyos kinyilatkoztatásokkal kapcsolatos jóváhagyásukat úgy mutatják ki, hogy beszélnek azokról, vagy úgy, hogy új ünnepet iktatnak be a liturgikus naptárba, vagy úgy, hogy meglátogatják az azzal szorosan összefüggő helyeket (pl. Guadalupe, Paray-le-Monial, Rue de Bac, Lourdes, Knock, Fatima, Beauraing, Banneux).

Még ha a helyi püspök tévesen el is utasítana egy valódi kinyilatkoztatást, az egyház iránti engedelmesség továbbra is elsődleges marad. Bűn engedetlenül terjeszteni egy magánkinyilatkoztatást, de soha nem lehet bűn nem terjeszteni.

Ez mind az állítólagos látnokokra, mind a követőikre is vonatkozik.

Valójában, ha egy állítólagos látnok nem engedelmeskedik a püspök törvényes parancsának, és Isten támogatására hivatkozik a cselekedetéhez, ez biztos jele annak, hogy az üzenet nem Istentől származik. Még ha valódi magánkinyilatkoztatás is történik, még maga Isten sem akarná vagy parancsolná, hogy egy látnok a püspök törvényes rendelkezése ellenére terjessze azt.

Tény, hogy Avilai Szent Teréz (meghalt 1582-ben), Mária Szent Margit (meghalt 1690-ben) és Josefa Menendez nővér (meghalt 1923-ban) életében vannak olyan esetek, amikor a mi Urunk utasítást adott nekik, de aztán elöljárójuk megtiltotta azt. Mit tettek? Engedelmeskedtek földi emberi elöljárójuknak. Mit mondott nekik ezután a mi Urunk? „Jól tettétek, hogy engedelmeskedtetek képviselőmnek.”

Egy alkalommal Jézus Szentséges Szíve azt mondta [Alacoque] Szent Margit Máriának, hogy tegyen valamit, de elöljárója nem hagyta jóvá azt. Amikor ismét eljött, megkérdezte erről, és ő azt válaszolta: „… nemcsak azt kívánom, hogy azt tedd, amit elöljáród parancsol, hanem azt is, hogy semmit ne tegyél abból, amit én parancsolok az ő beleegyezése nélkül. Szeretem az engedelmességet, és e nélkül senki sem lehet a kedvemre” (Szent Margit Mária önéletrajza).

A spirituális íróknak van egy axiómájuk: egy elöljáró lehet, hogy Istentől ihletett vagy sem a parancsban, de téged mindig inspiráljon az engedelmesség. (Természetesen nem arról van szó, hogy egy elöljáró bűnt parancsolna; és, mint fentebb mondtam, nem bűn egy magánkinyilatkoztatást elvetni.)

A sátán egy ideig valóban támogathat jó dolgokat, feltéve, hogy hosszú távon nyer vele. A wisconsini Necedah-i kinyilatkoztatások látszólag jó gyümölcsöket hoztak, mégis hamisak voltak. A rózsafüzérekről azt mondták, hogy arannyá változtak.

Hasonlóképpen a Bayside esetében is. De az engedetlenség megmutatta, hogy hamisak voltak.

Szent Margit Máriának azt mondta a mi Urunk: „Figyelj, leányom, ne higgy és ne bízz könnyelműen minden lélekben, mert a sátán haragszik, és megpróbál majd megtéveszteni téged. Ne tegyél tehát semmit azok jóváhagyása nélkül, akik vezetnek téged. Mivel így az engedelmesség hatalma alatt állsz, hiábavalóak lesznek az ellened irányuló erőfeszítései, mert az engedelmesek felett nincs hatalma” (Önéletrajz).

A tévedés után magának a hamis misztikusnak a jele az akaratosság és az engedetlenség. Szeretem ezt az idézetet Szent Faustina Kowalskától: „A sátán még az alázat köpenyébe is be tud öltözni, de az engedelmesség köpenyét nem tudja felvenni” (Napló, 939. par.).

A valódi misztikusok, mint Pietrelcinai Szent Pio (Padre Pio), az engedelmesség mintaképei. Soha nem tesznek úgy, mintha Krisztust az Ő Egyházával ellen állítanák.

Mindenkinek szabad a véleménynyilvánítás, de mindenkinek gyakorlati engedelmességgel kell alávetnie magát az Egyház ítéletének. Ez alatt azt értem, hogy: továbbra is szabad nem egyetérteni (a püspök ebben a kérdésben nem tévedhetetlen), de gyakorlati engedelmességgel tartozol neki, vagyis nem cselekedhetsz a rendelet ellen; nem terjeszthetsz olyan kinyilatkoztatást, amelyet a püspök negatívan ítélt meg, vagy továbbra is nyilvánosan nem mondhatod, hogy azt hitelesnek tartod.

Ne feledd, hogy egy egyházi bizottság olyan okokból is hozhat negatív ítéletet, melyeket nem mondhat ki nyilvánosan, pl. lehet, hogy a látnok személye ellen szóló dolgokat talált, de ezt nem mondja ki nyilvánosan, még akkor sem, ha ez igazolná a döntést, és segítene az embereknek elfogadni azt.

Ha egy úgynevezett üzenetet doktrinális okokból nem hitelesnek ítélnek, akkor nem szabad az ilyen üzeneteket védeni, mert akkor egy tévedést fogunk védeni.

Vassula Ryden egy példa erre: az ellene hozott ítélet az írásaiban szereplő hamis doktrína miatt született.

Hogy a jámbor katolikusok hogyan és miért védték őt a Szentszék Hittani Kongregációjának negatív ítélete után, ezt nem értem. Az egész ügy fekete-fehér. Az unortodoxia mellett állítólagos üzenetei, amelyeket állítólag maga a mi Urunk írt kézzel, angol helyesírási és nyelvtani hibákat tartalmaznak!

Mondhatod-e nyilvánosan, hogy egy jóváhagyott kinyilatkoztatást nem tartasz hitelesnek? Igen, ha akarod. Az Egyház soha nem parancsolja azt, hogy elfogadj bármilyen magánkinyilatkoztatást. De minden ilyen véleménykülönbségnek tisztelettel kell hangot adni.

Az óvatosság soha nem árt

Egyszerű tény, hogy a legtöbb állítólagos kinyilatkoztatás hamis.

Ezért rendkívül ostoba dolog egy nem jóváhagyott vagy kétes üzenet terjesztésének szentelni magunkat, amely valójában a hazugság atyjától származhat. Ha egy napon saját magad győződsz meg hamisságáról, azt nagyon meg fogod bánni, és képtelen leszel visszacsinálni a másoknak okozott kárt.

Másrészről van több mint elegendő jóváhagyott üzenet, amit terjeszthetsz, ha terjeszteni akarod. Jobb, ha ahhoz tartjuk magunkat, amit az egyház támogat, minthogy egyedül menjünk, és kockáztassuk, hogy az ördög csapdájába kerüljünk.

Peter Joseph atya (Wagga Wagga, Ausztrália) dogmatikai teológiából doktorált a római Gergely Pápa Egyetemen. Ő a szerkesztője Sheehan érsek “Apologetika és katolikus tanítás” című műve átdolgozott változatának (Saint Austin Press, 2001), jelenleg az ausztrál maronita egyházmegye kancellárja.

Forrás angol nyelven

© Dr. Robert Moynihan

Létrehozva 2024. március 8.