(LifeSiteNews) – Amikor az Evangélium igazságát közvetítik, a kegyelem vele együtt mozog és hat a lélekre. Ezt a valóságot erősíti meg Izajás próféta, amikor az Úr megígéri, hogy szava beteljesíti célját (Iz 55, 10-11).

Egy olyan környezetben, melyet az ördögűzést régóta végző Carlos Martins atya egyfajta posztkeresztény világként jellemzett, itt

egy démoni megszállást bemutató, bombasztikus új film, amely egy démon száján keresztül igyekszik rendhagyó módon hirdetni az Evangéliumot.

Martins szavai szerint a „Nefarious” [Gonosz] című film „egy kalapács erejével hat”, amely a nézőnek rengeteg gondolkodni valót hagy maga után, és valószínűleg egy spirituális elmozdulást a megtérés felé.

„Habozás nélkül állíthatom, hogy ez a valaha készült legjobb, démoni megszállást ábrázoló film” – mondta a detroiti ördögűző a National Catholic Register című lapnak adott április 17-i interjújában.

A meztelenséget, trágárságot, istenkáromlást és a kifejezett paranormális megnyilvánulásokat (lebegés, forgó fejek stb.) elkerülve ez a produkció „a nézőt a démoni gondolatokba vezeti” – mondta. „A Nefarious ügyesen mutatja be az ördög telhetetlen sóvárgását és félelmetes intelligenciáját”, pontosan ábrázolva, „hogyan fojtja el áldozata reményét.”

„Mint ördögűző, megerősíthetem, hogy ez az élethűen teszi” – mondta a pap.

A nézők meggyőződnek a pokol valóságáról, és a lelkek üdvösségét keresik

A történet egy Edward Wayne Brady nevű elítélt sorozatgyilkosról szól, aki a kivégzése napján a bíróság által elrendelt pszichiátriai vizsgálaton vesz részt, hogy megerősítsék beszámíthatóságát, ami a törvény szerint szükséges ahhoz, hogy a halálbüntetését végre lehessen hajtani.

Nyilvánvalóvá válik, hogy Brady-t egy démon kimondottan megszállta, őt megkínzott rabszolgává változtatta, és a halá felé rángatja, hogy örökre a pokolra juttassa.

A néző elborzad a démontól, mélységes együttérzésre késztetve az összetört, zavarodott és síró Brady iránt, akit nemcsak folyamatosan kínoz a démon, hanem azt állítja, hogy az utóbbi a felelős a gyilkosságokért, melyek elkövetéséért őt ítélték el, amit a démon nemcsak beismer, de még kérkedik is vele.

Bár a film nagy részében csupán a megszállott Brady és a kirendelt pszichológus beszélget egy asztal mellett, Martins „drámaian eljátszott teológiának nevezte, és a teológia valóban elsőrangú.”

Mivel a film ilyen jól mutatja be a keresztény tanítást, rezonál a szívre, rezonál a szívre, és hatásos meggyőződést ébreszt annak a valóságnak a komolyságáról, amelyben mindannyian élünk, ahol körülöttünk tombol a csata, ahol mi magunk vagyunk a csatatér, a katonák és a zsákmány.

A film meggyőzően szembesíti a nézőt a démonok, a pokol, az örök kárhozat valóságával és azzal a ténnyel, hogy mi magunk, vagy olyan emberek, akiket ismerünk, szeretünk, vagy akár csak szimpatizálunk velük, valóban oda kerülhetnek, örökre.

A természetes ösztönös reakció az, hogy kétségbeesetten meg akarjuk akadályozni, hogy ez a kimondhatatlan tragédia először önmagunkkal, majd a világ minden más emberével, mindenekelőtt a szeretteinkkel történjen meg.

E film hatását bizonyítja, hogy a történelemben hasonló volt a fiatal látnokok reakciója Fatimában, amikor a múlt század elején nem csak egy filmet vagy elképzelést, hanem egy tényleges pokolvíziót láttak.

A fatimai gyermeklátnokok ’készségesen vállalnak minden áldozatot, hogy megmentsék a bűnösöket a pokoltól

A portugáliai Fatimában történt jelenések az 1917. október 13-án történt, jól ismert napcsoda miatt különböznek más, jelentett magánkinyilatkoztatásoktól. Miután a Boldogságos Szűz Mária júliusban különleges jelet ígért erre a napra a három gyermeklátnoknak, mintegy 70 000 ember, köztük keresztény hívők, szkeptikusok és hitetlenek, szemtanúja volt annak, hogy a Nap forog, táncol az égen, megváltoztatja a színét és még sok minden másnak, amiről a világi újságok világszerte beszámoltak.

Ugyanezen júliusi jelenés során, amikor az októberi csodát ígérték, az Istenanya szintén „kinyitotta a kezeit”, és ahogy Lucia leírta, „a belőle visszaverődő fény mintha behatolt volna a földbe, és úgy láttuk, mintha egy tűztengerbe beláttunk volna, és ebben a tűzben elmerültek az ördögök és emberi alakú lelkek, mintha átlátszó fekete vagy bronz parázsok lennének, amelyek a tűzben lebegnek, és a lángoktól ringatóznak, amelyek nagy füstfelhőkkel együtt magukból áradtak ki…. jajveszékelés és fájdalom és kétségbeesés kiáltásai közepette, amelyek elborzasztottak és megrázott bennünket a rémülettől.”

A gyerekek kétségbeesetten kiáltottak a Boldogságos Szűzhöz, mire ő elmagyarázta: „Látjátok a poklot – ahová a szegény bűnösök lelkei kerülnek. Megmentésükhöz Isten azt akarja, hogy az egész világon meghonosítsák Szeplőtelen Szívem tiszteletét. Ha az emberek megteszik ezt, amit mondok nektek, sok lélek megmenekül, és béke lesz.”

E látomás és a pokol valóságának megtapasztalása a gyermekekre mély benyomást tett, és még inkább arra összpontosítottak, hogy imádkozzanak és személyes áldozathozatalt tegyenek egyre nagyobb szigorral, hogy megmentsék a bűnösöket a pokolba jutástól.

John de Marchi atya 1947-ben megjelent „Fatimai igaz történet” című könyvében elmagyarázza, hogyan hatottak a pokol képei a 10 éves Lucia, a 9 éves Francisco és a 7 éves Jacinta fiatal elméjére, akik még ebben a zsenge korban is olyan vezekléseket gyakoroltak, melyeket a legtöbb felnőtt vallásos aszkéta még csak meg sem próbálna.

„Napokig” megtagadták maguktól a vizet, miközben a portugáliai nyári hónapok tikkasztó hőségében a juhokat gondozták, és egyszer, amikor Jacinta a fejfájása miatt mégis megengedte saját magának, hogy igyon, ragaszkodott ahhoz, hogy a tó piszkos vizét is megigya, hogy azt is felajánlja áldozatul a szegény bűnösöknek.

Az ebédjüket elajándékozták, és az anyjuk által biztosított gyümölcsös finomságoktól is tartózkodtak. Egy alkalommal De Marchi azt írja, hogy miután Jacinta a többi gyerekkel együtt elkezdett enni egy ilyen fügét, „eszébe jutottak a bűnösök, akiket annyira meg akart menteni a pokol tüzétől. Visszatette az övét, és elszaladt egy időre, hogy ne engedjen a füge utáni vágyának.”

Találtak egy vastag és nagyon durva kötelet is, melyet a derekukra kötöttek, hogy szenvedjenek. Annak ellenére, hogy „éles fájdalmat” okozott, „Jacinta ragaszkodott ennek viseléséhez”, mivel „szívesen elvisel bármilyen áldozatot, hogy megmentse a bűnösöket a pokoltól” – mesélte a pap.  Még aludtak is a kötéllel a derekukon, amíg a Boldogságos Szűz meg nem kérte őket, hogy csak nappal viseljék.

Isten a Boldogságos Szűz Mária Szeplőtelen Szívének egyszerű áhítatát adja, hogy megmentse a ’szegény bűnösök lelkét’ a pokoltól

Miközben e kisgyermekek hősies tanúságtétele inspiráló, ez sokunkat vagy legtöbbünket megfélemlíthet, akik szentségre vágyunk, imádkozunk és áldozatokat hozunk, hogy megmentsük a szegény bűnösöket a pokolba jutástól, mivel úgy érezzük, hogy nincs erőnk az ilyen vezeklésekre.

Ezért a mi Urunk Jézus Krisztus és a Boldogságos Szűz Mária egyszerű megoldásokat adott, amelyeket mindannyian megtehetünk.

Először 1943-ban, nagyböjt idején Lucia nővér azt írta püspöki gyóntatójának, hogy Jézus azt mondta neki: „Az áldozat, amelyet minden embernek meg kell hoznia, az életbeli kötelességeinek teljesítése és törvényem betartása. Ez az a vezeklés, amelyet most keresek és követelek.” Továbbá kifejtette, hogy ennek oka az, hogy “sokan, azt gondolván, hogy a ’vezeklés’ szó nagy megszorításokat jelent, nem érezve magukban az ehhez szükséges erőt vagy nagylelkűséget, elveszítik a bátorságukat és megpihennek a langyos és bűnös életben.”

Ezért, bár mindig törekedhetünk arra, hogy további áldozatokat hozzunk Mária Szeplőtelen Szívének és a lelkek üdvösségének jóvátételéhez, az Úr előírja a szentségi élet alapvető követelményeit. Bár utánozhatjuk a fiatal Szent Jacinta példáját, sőt törekedhetünk is rá, áldozatainknak életállapotunkhoz kell illeszkedniük.

Az öt első szombati áhítat fegyvere Krisztus katonái számára, hogy megmentsék saját lelküket és a ’szegény bűnösök’ lelkét a pokol tüzétől

Másodszor, ahogyan a Boldogságos Szűz Mária mondta a gyermekeknek annak az évnek júliusában, hogy „a szegény bűnösök lelkét [a pokoltól] megmentse… Isten úgy akarja, hogy az egész világon meghonosodjon az Én Szeplőtelen Szívem iránti tisztelet. Ha az emberek megteszik, amit mondok nektek, sok lélek megmenekül, és béke lesz.”

A Szeplőtelen Szíve iránti tisztelet leírásában az Istenanya 1925. december 10-én azt mondta Lucia nővérnek, hogy

Megígérem, hogy haláluk pillanatában az üdvösséghez szükséges összes kegyelemmel segítem mindazokat, akik öt egymást követő hónap első szombatján gyónnak, szentáldoznak, elimádkozzák a rózsafüzér öt évtizedét, és tizenöt percig kísérnek Engem, miközben a rózsafüzér tizenöt titkáról elmélkednek azzal a szándékkal, hogy jóvátételt végeznek Nekem.

A ’Nefarious’ képes segíteni a társadalmat abban, hogy felismerje azt a lelki drámát, amelyben egyenként, családonként, az Egyházban és a társadalom egészében élünk, ahol a tét nem is lehetne nagyobb.

Hűen közvetítve a hit tanítását ezen az egyedülálló módon, a film eloszlatja a modernizmus ködét, és éles sürgetéssel fordítja az elmét és a szívet életünk legfontosabb szempontjai felé ebben a világban: a megtérés és a lelkek üdvössége felé, amiért a szerető Isten szó szerint szörnyű halált halt, hogy megadja ezt nekünk.

Bár lehet, hogy nem tudjuk utánozni Szent Jacinta és Szent Francisco, valamint a néhai Lucia nővér vezekléseit, a mi Urunk Jézus Krisztus egyszerű eszközöket biztosított mindannyiunk számára, hogy hatékony katonákká váljunk a „szegény bűnösök” megmentéséhez a pokolba jutástól, és ezek közé tartozik a Szent Rózsafüzér mindennapi imádkozása, és az Öt első szombati áhítat Mária Szeplőtelen Szívének való jóvátételre.

További információkat erről az áhítatról, beleértve egy személyes ellenőrző listát is, amely segít a megfelelő teljesítésben, itt találsz, éppen időben május 6-a, szombatra.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2023. május 13.