Az igehasogató blogon nem először (és remélhetőleg nem utoljára) találok olyan írást, amit örömmel osztok meg másokkal is. Ezúttal a tisztátalanság okairól kapunk olvasmányos összefoglalót.

Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz: ,,Az olyan embert, kinek teste bőrén színbeli különbség, vagy kelés vagy valami fehér folt, vagyis lepraszerű kiütés támad, el kell vinni Áronhoz, a paphoz, vagy valamelyik fiához. Mindaz pedig, akit a lepra tisztátalanná tett, s a pap ítélete elkülönített, megszaggatott ruhában s hajadon fővel járjon, száját fedje be kendővel, s kiáltsa ezt magáról: ,,Tisztátalan, tisztátalan!” Mindaddig, amíg leprás és tisztátalan, egyedül lakjon, a táboron kívül. (Lev 13,1-2.45-46)

Tiszta és tisztátalan… vagyis tiszta és mocskos. Érzékeltethetjük ezt színekben is, meg szagokban is. Fehér- fekete, illatos-büdös… A tiszta, fehér és jó illatú, míg a tisztátalan, szürke (fekete) vagy fekete foltos és büdös. A tiszta és tisztátalan téma kapcsán a tisztálkodás jut eszünkbe és a ruha mosása. A tiszta, mosakodott és jó illatú, míg a tisztálatan, mosdatlan és büdös. A tisztának ruhája frissen mosott, vasalt és jó illatú. A tisztátalannak ruhája viselt, piszkos és rossz szagú.

De a tiszta és tisztátalan minõsítés vajon csak a testre és a ruházatra vonatkozik? Nem… Amint az ember teste és ruhája lehet tiszta vagy tisztátalan, úgy a lelke is lehet tiszta vagy tisztátalan. A teljes ember testbõl és lélekbõl áll. A kettõt nem lehet különválasztani, külön szemlélni csakis a halál után. Ekkor természetellenes módón, a bûn következményeként, a lélek elszakad a testtõl. Isten különleges ajándéka, hogy az üdvözültek lelke test nélkül is képes boldog lenni. De a teljes boldogságot és a teljes megváltást csakis az új, megdicsõült testben érjük el. Az ember képes kimosni ruháját, de saját lelkét önmagának soha nem moshatja tisztára ( Jer 2:22).

A teljes cikk itt található.

Létrehozva 2012. február 10.