1. Az Úr félelme

Azt eredményezi, hogy az ember semmitől sem fél annyira, mint a bűntől.

Amikor a Szentlélek leszáll az ember szívébe és első ajándékát adja, hasonlattal élve olyan, mint amikor sötét, borús időben villám cikázik át az égbolton fényével mindent elvakítva, majd dörög és esik az eső.

A lélek bűnökkel teli sötét éjszakájába a Szentlélek vakító világosságával mindent felismertet, az ember elszörnyülködve látja bűnös önmagát, ezt követi a szív ijedelme a lélek állapota miatt, majd a könnyek adománya, a bűnbánat, amely kimossa még Uriás istállóját is. „Letekint az Úr a földre és megrendíti azt.” (Zsolt.103.)

Midőn a Szentlélek bevonul az ember szívébe, működése két irányba kezd megnyilvánulni: egyrészt undorodva elfordul a bűntől, másrészt gondosan kerülni kezdi azt. A Szentlélek állandó oltalma és vezetése nem engedi, hogy a lélek a megkezdett jó útról letérjen. Sőt annyira megedzi azt, hogy a külső foglalkozások (a világban) a különféle kísértések, a bűnre vivő alkalmak, az emberi gyengeség ellenére is a lélek kitart Isten mellett.

Lassan-lassan annyira megtisztul, hogy hasonló lesz ahhoz a jegyeshez, akit az Énekek-Éneke említ.

A Szentléleknek ez az ajándéka nem szolgai félelmet eredményez, hanem a gyermek bánata, aki atyját megbántotta. Nem a büntetéstől fél, hanem azért bánkódik, mert bűneivel a végtelenül jó Istent megbántotta. (tökéletes bánat)

Mivel értelmével belátja, akaratával elhatározza a bűn kerülését, elindul az Istenhez vezető úton. A lehető legrosszabb dolognak tartja, még lehetőségét is annak, hogy az Istennel való barátságát bűnével megszakítja, elronthatja – ezért kerüli azt.

Isten iránt mélységes tisztelet és gyengéd szeretet ébred a lélekben.

2. A jámborság ajándékaI

I. A szentség útjának egyik legnagyobb akadálya a szív keménysége és érzéketlensége. Nem szeretjük Istent, nem érzünk gyengéd vonzalmat iránta.

Ha megkaptuk a Szentlélektől a jámborság ajándékát, ez az ajándék azt idézi elő, amit a tűz a viaszban:
meglágyítja és fogékonnyá teszi, – Isten alakíthatja tetszése szerint szívünket;a tűz nemcsak meglágyítja, de meg is olvasztja a viaszt,- folyékonnyá teszi.Ugyanezt teszi, műveli a jámborság adománya a lélekben. „Nincs keserűség az Ő társaságában, sem unalom a vele való együttlétben, hanem vigasság és öröm.” (Bölcs.8.16.)

II. A jámborság adományával elnyerjük azokat a kegyelmeket, amelyek szükségesek arra, hogy felebarátunkat szeretni és szolgálni tudjuk. Mert az Isten és emberszeretet olyan szoros kapcsolatban van egymással, hogy egyik a másik nélkül soha fel nem található!

A Szentlélek ezen ajándéka a lélekben részvétet kelt. Részvétet Istennel szembe (ha bántják, káromolják, megtagadják… ). Részvétet embertársaink iránt, akik valamilyen gonddal, szenvedéssel küzdenek.

A jámborság szellemétől távol áll a harag, a bosszúság, a panasz és zúgolódás, az ellenszenv, vagy megvetés a botló emberrel szemben.

Az embertárs iránti részvét arra serkenti a lelket, hogy azoknak lelki üdvén dolgozzon. A szenteknél az olyan fokú, hogy önmagukról megfelejtkezve mások szolgálatára szentelik magukat.

„Nagy az én szomorúságom és szüntelen szívem fájdalma. Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átkozottként távol Krisztustól testvéreimért, test szerint való rokonaimért, az izraelitákért…” (Róm.9-1-3)

3. A tudomány ajándékaI

I. Képesíti az embert arra, hogy minden dologról helyesen tudjon ítélni.

Tagadhatatlan, hogy értelmünk ősszülőktől öröklött elhomályosulása nagy akadályul szolgál az üdvösség útján való előrehaladásnak. Pl. igen megbecsülünk és jónak tartunk olyasmit, ami ránk (lelkünkre) nézve káros. E vaksággal megverve szeretjük azt, amit nem kellene és gyűlöljük, amit szeretnünk kellene. Ebből az állapotból a Szentlélek gyógyíthat ki a tudomány ajándéka által.

Ennek hatásai:

A Szentlélek természetfeletti világosságot önt a lélekbe. Mint mikor az orvos a beteg szeméről eltávolítja a hályogot – úgy látja tisztán az ember, hogy az élvezetek, a rang és minden, amit a világ kedvel – Isten szemében nem sokat ér. (semmit!)

Ennél a világosságnál látja meg a lélek, hogy a magány – amit sokan nehezen tűrnek – a kísértések, a fájdalmak, a mindennapos fáradalmak, üldöztetések mind-mind elrejtett kincsek, amelyet csak azok képesek felismerni, akiknek a szemeit a Szentlélek a tudomány ajándéka által felnyitja.
„Kedveseim, ne ütközzetek meg azon a tüzes kohón, amelyen próbaképp kell átjutnotok, mintha hallatlan dolog történnék veletek, hanem örvendjetek, ha részt vehettek Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsősége kinyilvánulásakor is szívből örvendhessetek. Ha Krisztus nevéért ócsárolnak, boldogok vagytok, mert az isteni Felség Lelke pihen meg rajtatok …” (1Pét.4.14.)

II. A tudomány ajándéka nemcsak az értelmet világítja meg, hogy minden dologról helyesen tudjunk ítélni, hanem az akaratot is megerősíti, hogy azt válasszuk, ami helyes.

Úgy gondolkodik a lélek, mint Szent Pál, aki a Galatákhoz így ír: „Tőlem pedig távol legyen másban dicsekednem, mint a mi Urunk Jézus keresztjében, aki által nekem a világ megfeszíttetett és én a világnak.” (6.14.)

A lélek a tudomány világosságánál az igazi értékeket fogja választani, a hamis, idegtartó dolgok közül. Pl. mint a gyermekek, a legtöbb ember is képtelen az igazi értékeket felismerni.

Tégy egy gyermek elé egy asztalra szép színes üveggolyókat, egy másik asztalra egy nagy darab csiszolatlan gyémántot. A gyermek bizonyára mohón nyúl az üveggolyók után, a gyémántot pedig figyelemre se méltatja. A tapasztalt ékszerész azonban, aki a gyémánt értékét ismeri, csakis a gyémánttal fog foglalkozni.

Miután a lélek felismeri az igazi értékeket, azok után fog vágyódni és törekedni.

Sőt, a szentek annyira mentek, hogy Isten és a felebarát szolgálatáért nem kívántak más jutalmat a földön, mint Krisztus Jézus keresztjét.

Keresztes Szent János: „Uram és Istenem én csak azt kívánom, hogy irántad való szeretetből szenvedhessek és megvettetésben részesülhessek.”

A tanítás elolvasható itt.

Létrehozva 2022. február 20.