„Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten!” (Zsolt 46,11)

A „csendesedj el” kérés most már mindig anyukámra fog emlékeztetni.

„Itthon vagyunk, minden rendben”, közöltem vele gyorsan telefonon. Rohantam, mint mindig. Csak tudni akarta, hogy épségben hazaértünk, minden további beszélgetést szükségtelennek éreztem.

Lassíts, türelem – suttogta egy apró hang az agyamban. Elhessentettem, leraktam a kagylót, és nekiláttam a fektetésnek.

„Csak egy dolgot még, ha lehet” – kérte anyukám néhány hónappal később, mikor indultam az ajtó felé az ágya mellől a kórteremben.

Figyelj oda, hallottam a fejemben a hangot.

Megértettem, visszafordultam, és odaültem az ágya mellé, hogy elmondja, amit olyan fontosnak tart. Meg akarta osztani velem, még mielőtt másnap megműtik, hisz ki tudja, hogy alakul.

„Minden rendben lesz, Anyu”, biztosítottam reménykedve. Nem így lett. A következő napokban egyik komplikáció a másik után lépett fel, egy ritka betegség jeleként sorozatos apró agyvérzések zúzták össze anyukám rövid távú memóriáját.

„Hova készülsz?” – kérdezte úgy egy év múlva, mikor az ágya mellett ülve manikűrözni kezdtem mindkettőnk kezét. Elfeledkezett a fontos munkahelyi összejövetelről, pedig sokszor meséltem neki róla. Még mindig összeszorult a szívem, valahányszor nem emlékezett, pedig ez már nem számított. Szerettem volna rendbe tenni a körmeit a közelgő temetésre, de ez is csak egy kifogás volt, hogy vele maradhassak.

Csendesedj el, légy jelen, hallottam belülről.

Anyukám arra sem emlékezett, hogy haldoklik, és ez áldás volt. Csevegni kezdtünk hát az összejövetelről, miközben reszeltem, puhítottam, fényeztem a körmeit. Ez lett az utolsó beszélgetésünk.

Egy hét múlva, mikor lepillantottam szépen rendbe hozott körmeire a koporsóban, megkérdeztem halkan a hangtól: És most?
„Csendesedj el és tudd” – érkezett a válasz. Tudtam Isten jelenlétét. Ő segített át az elmúlt éven anyukám forgószélként jelentkező betegsége óta egészen haláláig. A gyász és keresés elkövetkező évén is ölben fog átvinni. De nehéz volt nyugton maradni.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2016. október 24.