A keresztút a nagyböjt ájtatossága. Máskor is szoktunk végezni, de nagyböjtben rendszeresebben, jobban, többször.

A keresztút-járás lelkületét a nagyböjt Nagy Szenvedőjétől: Krisztustól kell megtanulnunk.

A keresztútról tudjuk, hogy az ő életében nem mellékes epizód volt csupán. Nem olyan volt, mint amikor meg akarták kövezni, vagy még előbb, mikor Heródes halálra kereste. Pilátus házától a Golgotáig tartó szakasz betetőzője és legteljesebb megvalósítója volt annak, amiért egyáltalán a földre jött: a megváltásnak.

És evvel együtt szinte célja a megtestesülésnek. Hiszen az Isten Fia azért lett emberré, hogy megváltson bennünket.

Íme, micsoda hatalmas távlatokat nyit rögtön a keresztút! Minden stációja mögött ott van a hitünk egész világa. Ott az eredeti bűn, Isten szeretete, igazságossága, ott van a megtestesülés és a megváltás. És mindez a legszélsőségesebb, legélesebb és legvéresebb megjelenésében. A bűn itt nem valami gyermek-ijesztgetés, hanem elsötétülő nap, hasadó szikla, öklét rázó tömeg és korbács alatt vonagló test. A bűn a keresztúton mutatja meg igazi arcát. A megtestesülés pedig nem angyal-ének és szelíd názáreti ház, hanem lázas gyötrődés és kínos halál. Hogy mi a megtestesülés, itt látod meg igazán. És most mit jelentett nekünk Isten szeretete, mit jelentett Szűz Máriának, hogy Isten-anyja, mindezt a keresztút mutatja meg igazán. Itt találod összegyűjtve és a legutolsó következményekig végigvezetve az egész katolikumot.

És ezek mutatják meg a keresztút-járás igazi lelkületét is.

Jézus Krisztus nem azzal kezdte életét, hogy a keresztútra lépett. Harminchárom évig készült rá. És amikor nekiindult, már mögötte volt negyvennapos böjt, sok magányos, éjszakai imádkozás, rengeteg csoda, sok küzdelem és vita az igazságért, az Oltáriszentség megalapítása. Szinte azt lehetne mondani, csak ezek után merte felvenni a keresztet.

Mi ebben a tanítás számunkra?

A keresztút tizennégy stációja nemcsak a katolikumot és Krisztus életét sűríti magába, hanem az ember életét is. Nemcsak arról a Nagy Keresztútról beszél, amit a földön járunk valamennyien. És olyan megdöbbentően kevés az az ember, aki bírja!

Miért?

Mert nem is bírhatja. Mert ahhoz, hogy valaki az életet elkeseredés nélkül vigye, elég sok dolog kell.

Rengeteg imádság és hit. Katolikus meggyőződés és kegyelmi élet. Bátorság és Istenre hagyatkozás. De nem akkor, mikor már fel kell venni a keresztet, hanem előbb!

Az életnek csak három megoldása van. Az egyik az őrültek háza, a másik az öngyilkosság, a harmadik a hit. Negyedik már nincs. Most gondolj arra az óriási teherpróbára, amit a mai élet minden embernek jelent, és gondolj a gyermekkorod szánalmas hittantanulásaira és átunatkozott miséire, elhagyott gyónásaira, és megérted, miért nem bírja a mai ember a keresztet. Mázsás pöröly alá nem tehetsz cserépdarabokat. A mai élet tragédiája tulajdonképpen ennyi: súlyos idők, teherbírás nélküli emberek.

Most már látod: mire tanít az első kereszt és Krisztus példája. A keresztviseléshez nem elég egy gondolat vagy szándék. Erősítsd magadban minden eszközzel a teherbíró katolikumot. Hitet, önmegtagadást, imádságot, természetfeletti életszemléletet.

És milyen lelkülettel járd magát a keresztúti ájtatosságot?

Alapbeállítottság: az emberi részvét.

Amit most mondok, persze nem kell megtartanod, de néha azért próbáld meg. A keresztút elvégzéséért az Úristentől ne kérj semmit. Amikor az Úr vergődik és szenved, ne gondoljunk még akkor is a mi apró kis kívánságainkra. Legyen végre egyszer egy imádság, amiből egészen hiányzik az önzés. Kérj az Úrtól áldozáskor, szentmisén, egyéni imádságodban, körmeneten vagy akármikor. De mikor keresztet hordoz és lázasan vergődik, akkor ne!

A bevezető imában csak mondd el: Uram, én ezért nem kérek semmit! Csak azért jöttem, mert Veled szeretnék lenni, mikor szenvedsz.

Nyíljon meg egy kicsit a szíved, és vedd észre a szenvedő embert!

És így a keresztút hozzásegít, hogy önző és kapzsi aranyborjú-táncosokból megint emberekké váljunk, és emberi közelségbe jussunk Jézushoz. Tudom, hogy Ő Isten volt. De nem azért lett ember, hogy mindig felhők felett keressük.

Ha jól akarod végezni a keresztutat, elsősorban ne a fölséges Istent keresd ott, hanem a szenvedő Istenembert, aki mindenkivel jót tett, és a végén ezt kapta. És nem tartanám magam katolikusnak, még kereszténynek sem, de még embernek sem, ha nem volnék mellette ezen az úton. Nem azért, hogy kapjak valamit, hanem mert érző ember volnék én is.

Az Úr egyszer azt mondta magáról, hogy Ő az út, igazság és élet.

Eléggé látod már, hogy az ő útja: keresztút. Eléggé érzed, hogy az ő igazsága vérző igazság. Nem könnyű egyik sem.

De a kettő terheiért kárpótol a harmadik. Mert a krisztusi élet csupa szépség és ragyogás.

Mert a mi hitünk: roskadozó út, vérző igazság, de boldog élet.

Létrehozva 2016. április 3.