Az evangelizálás azt jelenti, hogy Jézus él a szívünkben. „Vigyük Jézust magunkkal mindenhova” – ezt mondta Teréz anya is. Bármerre járunk, az utcán, a boltban, autóvezetés közben, a munkahelyen, lakóhelyünkön, kérjük mindenütt áldását.

Az evangelizálás az, amikor az egyik koldus megmutatja a másiknak, hol van a kenyér. Ne féljünk ilyen koldusok lenni. Áldozáskor éppen úgy nézünk ki, mint a koldus, úgy kérjük Krisztus testét, mint a koldus a kenyeret az utcán. Sokan még a kezünket is úgy tartjuk ilyenkor, kérve-könyörögve, összetéve.

Ha megtaláltad a kenyeret, attól még koldus maradsz. Ettől nem vagy jobb, hogy tudod, hol a kenyér. Ha evangelizálsz, ehhez alázatosnak kell lenni. Nem te sütötted a kenyeret, nem a tied a pékség sem. Te csak boldog vagy, hogy megtaláltad a kenyeret. Mutassuk meg alázattal másoknak is, hol a kenyér.

Evangelizálni annyi, mint fénynek lenni más számára. Délidőben nem félnek az emberek. Sötétben bizonytalanok és félnek. A sötétben élők számára kell megmutatni a fényt, hogy magabiztosak legyenek. Sokan több kilométer távolságban élnek a fénytől és az egyháztól. A mi fényünk világítsa meg nekik az utat. Úgy kell világítanunk számukra, mint ahogy a tabernákulum fénye látszik a sötét templomban.
Szentségben akarunk élni Jézussal. A szentségben való növekedés vonzza az embereket. Ha látjuk-érezzük a Szentséget, akarunk a közelében lenni. Miért ment el 2 millió fiatal zarándokolni a Vatikánba a Szentatyához? Egy idős, remegő kezű és halk beszédű emberhez? Azért, mert látták a Szentséget körülötte.

Evangelizálni annyi, mint sónak lenni. A só ízesít és egyben szomjassá tesz. Vágyni fogunk az élővíz után. Adjunk ebből a sóból másoknak is, hogy ők is szomjazzák a hitet.

Evangelizálni annyi, mint kovásznak lenni. A kenyérhez is kell kovász. A tizenkét apostol elegendő volt Jézusnak az egész világ megtérítéséhez. Néhány maroknyi ember elég kell legyen egy egész város megtéréséhez.
Ez egy kis kezdet, amiben roppant erő feszül, és ami a tésztát megkeleszti. Soha nem tudjuk, hogy egy egyszerű szó vagy kedvesség mit tehet másokkal. A mi szavaink ugyanúgy működnek mint a kovász. Csak annyi a teendők, hogy a kovász valóban bekerüljön a tésztába.

Evangelizálni annyi, mint halászni. Ha horgászunk, a bot végére kell csalit is akasztani. A hal magától nem mászik a horogra, vonzóvá kell ezt tenni.
Ha mi még szomorúbbak vagyunk, mint akit meg akarunk szólítani, nem jönnek hozzánk, nem jönnek a közelünkbe.

Legyünk jó pásztorok. A pásztorok nem véletlenül vannak kampósbottal ábrázolva. A bot alsó felével tudják csendben nógatni, terelgetni az állatokat. A felső, kampós végét akkor használják, ha el kell kapni valamelyiket, mert el akarnak rohanni másik irányba. Segíteni kell a nyáj felé terelni az embereket is.

Legyünk jó földművesek. A jó földműves tudja, hogy egy bizonyos mennyiségű terméshez jóval több magot kell elültetni. Két-háromszor annyi magot szórnak, mint amennyi kikel. A hit magját ugyanígy ki kell szórni. Ne arra az egy megtérőre gondoljunk csak, akit legközelebb meg akarunk szólítani, nem biztos hogy éppen ő fog megtérni. Emlékezzünk, az Írás példája is megmutatja, hogy a magok időnként sziklára vagy a gyomok közé hullanak.

Evangelizálni annyi, mint nagykövetnek lenni. Legyünk a Királyok Királyának követei itt a földön. A nagykövet képviseli az országot. Ő a példa az anyaországban élők közül. Jézus ugyanezt kéri tőlünk.

Ha látni akarjátok, milyen gyönyörű az Úr országa, a Szentháromság otthona, nézzetek az én követeimre. Úgy kell élnünk, hogy képviselni tudjuk az Isten országát. Hogy az emberek vágyakozzanak jönni a mi országunkba. Mi vagyunk a legjobb vagy legrosszabb rekláma az Úr országának.

Ne feledjük, hogy a nagykövet segít a bevándorlásban is. Őt kérdezik, hogyan kell ezt megtenni. A követnek kell tudnia segítenie.

Hol laknak a nagykövetek? Mindig a saját országukban. A nagykövetség területe mindig anyaországi felségterület – az otthon. Legyünk mozgó nagykövetek, hogy az emberek beléphessenek ebbe a királyságba. Az Úr hív minket az evangelizálásra, nagyköveti rangot ad ehhez nekünk.

Létrehozva 2022. április 25.