I. Úgy hallgatnak az elöljárókra, mint magára Krisztusra?

Az egyház történelme bemutatja, hogy a keresztények olyan mély kapcsolatban álltak pápájukkal, püspökeikkel, papjaikkal, általában elöljáróikkal, amilyen kapcsolat világi közösségekben ismeretlen. – Már az I.-II. századból maradtak ránk keresztény írások, amelyekben ilyeneket olvasunk: „Ahol a püspök van, ott legyen az egyházközség.” A keresztényeknek úgy kell hallgatniuk püspökeikre, mint magára Krisztusra.

„Olyan összhangban kell lenniük a püspökkel, mint a lant húrjainak egymással.” Aki a püspökkel egyetértésben van, az bizonyos lehet abban, hogy nem tér le Krisztus útjáról (Antiochiai Szent Ignác levele az efezusiakhoz – Kr. u. 100 k.).

És noha az egyháztörténelem során voltak feszültségek és szakadások is, a mélyen hívő keresztényeket átjárta a meggyőződés, hogy ha egyházi elöljáróikat követik, akkor Krisztus útján járnak.

– Amikor például Assziszi Szent Ferenc és társaik elkezdték élni az evangéliumi szegénységet, az egyházi vezetők jelentős része – a pápa is – gazdagságban élt. Szent Ferenc mégis a püspök, majd a pápa döntésétől tette függővé, hogy folytassa-e megkezdett útját.

– A II. vatikáni zsinat hatalmas megújulást hozott a katolikus egyházban. E megújulás előkészítéseiben a kor legnagyobb hittudósai vettek részt. Ők már néhány évtizeddel a zsinat előtt elkezdték terjeszteni az új gondolatokat. Az akkori egyházi vezetők azonban nem tartották érettnek az időt a megújulásra, és egyes esetekben nem is értettek egyet az új nézetekkel. Ezért sorba megtiltották ezeknek a teológusoknak, hogy tanaikat terjesszék. És ők? Meg voltak ugyan győződve, hogy igazuk van (s néhány évtized múlva az egyház legfőbb testülete, a zsinat őket igazolta), de engedelmeskedtek.

Mi alapozza meg a keresztények e magatartását? Hogy tudnak úgy hallgatni vezetőikre, mint magára Krisztusra? Mi adott erőt a történelem nagy keresztényeinek, hogy hűek maradhassanak az egyház elöljáróihoz olyankor is, ha azok véleménye nem egyezett meg az ő – jobbnak gondolt – elképzelésükkel?

A könvyrészlet elolvasható itt.

Létrehozva 2013. szeptember 10.