Kedves Nővéreim és Fivéreim az Úr Jézus Krisztusban!

Aki helytáll, azt megbecsülik, akit megbecsülnek, az megbízható, aki megbízható, annak adnak megbízatást, s az ilyen megbízott teljesíti is azt, amivel megbízták, s a megbízatás teljesítője jutalomban részesül.

Ez nemcsak egy logikai sor, ha nem egy boldog valóság is. Egész életünk egy megbízatás, s ezért egy olyan érték, melyet meg kell becsülni. Isten, az Atya meg is becsüli a mi személyes értékeinket, amikor személyesen és név szerint szeret minket. Ha ugyanis nem becsülne meg, akkor nem szeretne.

De Ő annyira megbecsül minket, hogy amikor értékeink a bűn okán összeomlani készülnek, megszervezi megmentésünket. Ezt nyélbe is üti. Maga az ige mondja ki Atyánk tervét, azaz megbecsülését, e megtévelyedett emberfaj és fránya nemzedék iránt, ekképpen: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.”   ( Jn. 3,16.)   Azt is az ige nyilatkoztatja ki, hogy: „Az Atya szereti a Fiút, s mindent a kezébe adott.” ( Jn.3, 36.)   Ha szereti, akkor megbecsüli, megbízik benne, s megbízatást ad neki, melyet Ő végbevisz a keresztfán. S akire többet bíztak, attól többet is követelnek vissza. – Jézusra.

Az elmélkedés letölthető itt.

Létrehozva 2013. március 16.