¹⁷Valaki megszólalt a tömegből: “Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akit néma lélek szállt meg. ¹⁸Amikor hatalmába keríti, a földhöz vágja, habzik a szája, csikorgatja a fogait és megmerevedik. Már szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” ¹⁹“Ó, te hitetlen nemzedék – válaszolta -, meddig maradjak még körödben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide hozzám!” ²⁰Odavitték. Mihelyt a lélek meglátta, nyomban gyötörni kezdte (a fiút), úgyhogy az a földre zuhant s habzó szájjal fetrengett.

²¹“Mióta szenved a bajban?” – kérdezte apját. “Kicsi kora óta – válaszolta. – ²²Sokszor tűzbe meg vízbe kergette, csakhogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, segíts rajtunk, és légy részvéttel irántunk.” ²³Jézus így felelt: “Ha valamit tehetsz?… Minden lehetséges annak, aki hisz.” ²⁴A fiú apja erre felkiáltott: “Hiszek! Segíts hitetlenségemen!” ²⁵Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: “Néma és süket lélek, parancsolom neked, menj ki belőle, és ne térj többé vissza belé!” ²⁶Az felordított, s heves rángatások közepette kiment belőle. A fiú olyan lett, mintha halott volna. Sokan úgy vélték, hogy meghalt. ²⁷Jézus azonban megfogta a kezét, felsegítette, s a gyermek talpra állt. ²⁸Amikor bement a házba, tanítványai külön megkérdezték: “Mi miért nem tudtuk kiűzni?” ²⁹“Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására” – felelte.

Jézus másodszor jövendöli meg szenvedését

 ³⁰Útjukat folytatva átvándoroltak Galileán. De nem akarta, hogy valaki tudjon róla, ³¹mert a tanítványait akarta tanítani. Megmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezére adják, megölik, de azután hogy megölik, harmadnapra feltámad. (Mk 9, 17-31)

Elmélkedés

Jézus meggyógyít egy ördögtől megszállottat, egy ifjút, akit egy „néma lélek” tart fogva. Ez a „néma lélek”, agresszív, mert megragadja a fiút, leteperi őt, tajtékzik, ilyenkor fogát csikorgatja és megmerevedik. Ezen felül sokszor tűzbe és vízbe veti, hogy elpusztítsa”.

Szinte teljes körű tanítást kapunk a gonosz lélek természetéről és az emberekkel szembeni magatartásáról. Arról azonban nem kapunk információt, hogy miként jutott erre a sorsra az a fiatalember, miként szállta meg a démon vagy mi vezetett oda, hogy ilyen kiszolgáltatott lett.

Szentéletű Makariosz atya történetéből azonban megsejthetünk valamit a fenti állapot kialakulásának elindulásáról.

Egy alkalommal Makariosz atya néhány fiatal szerzetessel egy városba ért, ahol hallotta, hogy egy gyermek ezt mondja az édesanyjának: „Mama egy gazdag szeret engem, én pedig gyűlölöm őt, s egy szegény gyűlöl engem, én viszont szeretem”. Ezt hallva Makariosz atya nagyon elcsodálkozott, mire a testvérek megkérdezték tőle: „Mit jelent ez a mondat atya, hogy így csodálkozol?” Az idős atya így válaszolt: „Mennyire igaz amit a gyermek mondott! A mi Urunk gazdag és szeret minket, mi azonban nem akarunk hallgatni rá; ellenségünk az ördög pedig szegény és gyűlöl minket, mi viszont szeretjük tisztátalanságát”. *

Az isteni parancsok meghallgatása helyett inkább az ördög tisztátalanságát szokták meg tömegek, ami ilyen extrém állapothoz vezet, amit megszállottságnak látunk.

Sok út vezet ide, „széles az ösvény” amin sokan járnak – ahogy Jézus is mondja. /v.ö. Mt 7, 13-14/

A szentírási szakaszban lévő megszállott ifjú állapotához nagyon hasonlít manapság a kábítószerhasználók állapota. Azoknak a fiataloknak a helyzetéről van szó, akik sok ezren vannak, akik kamaszkoruk idején, vagy annak végén nem tudják kinek elmondani örömeiket és bánataikat. Egyrészt azért, mert nem tapasztalnak őszinte érdeklődést, másrészt azért, mert nem tudnak semmit életük értelméről és céljáról, és ez bénítólag hat. Ezen kívül tapasztalható, hogy hiányzik az otthon szerető melegsége, helyette a szeretetlenség és a gyűlölet légköre uralkodik, ami jellemzi a szétesett családokat.

Ugyan ki ne akarna változtatni az ilyen felületes és szeretetlen életen? Leginkább a fiatalok szenvednek ettől, akik mindig készek változtatni az elviselhetetlenen. Sajnos nem mindig a megfelelő utat választják. A kábítószer az egyik ilyen zsákutca.

Mit tesz velünk a drog? Megváltoztat, egy kis időre mesterséges mennyországot ajánl, módosított tudatállapotot okoz, amitől sokan érzik úgy, hogy többet tudnak meg az életről.

A drogok, sok esetben, megváltoztatják érzéseinket. Vannak szerek, amelyek az érzelem nélküli állapotot szeretetté alakítják. Ilyen az amfetamin, amit szerelemdrognak is neveztek egy időben. Hatására a félénk kamasz levetkőzi gátlásait, és úgy érzi, őt is szeretik, ő is tud szeretni.  Aztán van olyan is, ami a lelki fájdalmak és félelmek ernyedtségét eltünteti és az ifjú embert fékezhetetlenül felpörgeti. Ez a ma is kapható intenzív stimuláns az MDPV,  egy metilén-dioxi vegyület, egy szintetikus kábítószer.

Ez a szer nagyon csúnyán viselkedik az emberben. Amikor kezd kiürülni a szervezetből, vagyis használat után „jön le a szerről”, akkor nem azt érzi, hogy feldobott és boldog, hanem rettegés, páni félelem vesz erőt rajta. Olyan, mintha megelevenedne az evangéliumi szakasz: „… hol tűzbe, hol vízbe vetette…”

Semmi nem annyira démoni, mint a drogok világa. A sátán természetével azonos, mert ő a hazugság atyja, és a szerek mindig hazudnak. Mesterséges mennyországot kínálnak, de az nem mennyország, csak rövid illúzió.

Nem szokták manapság a drogfüggőket ördögtől megszállottnak nevezni, bár viselkedésük sokszor hasonlít az említett evangéliumi szakasz néma megszállottjához.

Feltesszük a kérdést: Ilyen súlyos rabságban, ilyen nagy családi probléma estén mit tegyen az ember? Vajon hányan élik át hazánkban az evangéliumban felvázolt helyzetet? Amikor a szülők tehetetlenek, és a problémával még az apostolok sem tudtak megbirkózni. Milyen kétségbeesés bújik meg az apa mondatában: „Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” /Mk 9, 18/

Mégis van megoldás, van remény! Krisztus Urunk az, aki segíthet. Csak lépjenek elé az apák, boruljanak le, térdeljenek le gyermekeikért alázatosan elismerve és őszintén elismerve: „Hiszek, segíts hitetlenségemen!”

A szabadulás útja tehát az alázatos imádság. Az evangéliumi szakaszban az apa imádkozik gyermekéért amikor Jézust kérleli. Ennek nem tud ellenállni a gonosz lélek, mert Isten ereje parancsol neki. Előtte azonban térdeljenek le a szülők gyermekeikért, mert a tönkrement ifjúság elsősorban az ő felelősségük!

Sokszor és sokat kell kérnünk Istent gyermekeinkért, magunkért, az egész világért, elismerve hitetlenségünket, szeretetlenségünket, lelki sötétségünket.

Az Egyház hagyománya ezt az imamódot, a már megélt tapasztalatokkal felkínálja nekünk. Van egy egyszerű fohász, amelynek gyakori ismételgetésére kimegy az ördög. Ez az ima így hangzik: „Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam bűnösön.” 

Az atyák bölcsessége – Holnap Kiadó 1991. 82. oldal

(Forrás: parochia.hu)

Létrehozva 2023. augusztus 25.