Egy „vidám vallás” nem tud Edith Steint produkálni. Erre csak egy régi hit képes. Régi hit, amely nem fél a kereszttől.

Auschwitz említésére még mindig végigfut a borzongás a legerősebb ember hátán is. Ez a hely örökre a sátáni gonoszság szinonimája. A katolikusok azonban mást tudnak: nem tagadják Auschwitz embertelen borzalmait, hanem azt, hogy [a hely] a szentség olvasztótégelye.

A barbárság két szentet is teremtett: Maximilian Kolbe és Keresztről nevezett Teréz Benedikta [Edit Stein]. És ők csak az elismertek. Ki tudná megmondani, hány megszámlálhatatlan lélek egyesítette magát Krisztus keresztjével a kegyetlen halál e szüntelen poklában, gyors bebocsátást nyerve a paradicsomba? 

A világ számára ez a mazochizmus patológiájának aggasztó jele, Nietzsche keresztényellenes dühöngésének bosszúvágya. A katolikusok számára ez a kereszt csodálatos paradoxona: a szenvedés elfogadása a diadal anyagaként. Sőt, ez Szent Pál megrendítő szavainak csengő bizonyítéka, miszerint „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik” (Róm 8,28). Ez Milton Sátánja az Elveszett Paradicsomban, aki őrjítő csalódottsággal kiáltja: „Csak rosszat akarok, és csak jót valósítok meg.”  

Az Istenre éhező lelkek csak Krisztus keresztjén keresztül juthatnak el hozzá. Máskülönben az ember súlyos büszkesége óriási betonlapként nehezedik saját magára, és egyre mélyebbre süllyeszti az én sötét szakadékába. A katolicizmus túl sok riválisa a katolicizmuson belül is komolyan dolgozott azon, hogy eltörölje ezt a kényelmetlen misztériumot.

Ők a tárgyai Szent John Henry Newmannak, amikor a Sermons Bearing on Subjects of the Day [Prédikációk a nap témáiról] című prédikációjában azt írta,

Vidám vallást, üres vallást ápolunk, amely nem fog hasznunkra válni a baj napján. Ez a kor kizárólag a vidám vallást szereti. Eltökélt szándéka, hogy a vallást ragyogóvá, napsütésessé és vidámmá tegye… Azt vesszük, ami szép és vonzó, és visszariadunk attól, ami szigorú és fájdalmas.

Ezt a „vidám vallás” fixációt az elmúlt fél évszázad katolikusai számára fájdalmasan ismerős módon propagálták. Nem véletlen, hogy a feszületeket eltávolították a szentélyekből, és a hit dogmáit lírai módon megszólaltató ünnepélyes énekeket felváltották a különlegességünket ünneplő gyerekes csilingelések. Ugyanez a gondolkodásmód a bűnbánatra való súlyos isteni felhívást a terápiás sikk lágy hangjaivá változtatta. Michelangelo Utolsó ítélet című képe elbizonytalanítja ezeket az embereket; az ő Krisztusuk inkább Buddha fúziója egy csipetnyi Gandhival.

Chesterton rátapintott a problémára, amikor azt írta,

Nagyobb logikai következetesség van abban, ha valaki úgy reagál Jézusra, hogy blaszfémia kiáltásával tépi a köntösét, és megpróbálja Őt mint mániákust megragadni, mint hogy a kortárs racionalistákkal együtt nyugodtan azt mondja, hogy Jézus bölcs és szent ember volt.

Egyenes vonal köti össze ezt a „vidám vallást” a Krisztus magasztos tanításainak befogadására irányuló jelenlegi kísérletekkel. A házasság felbonthatatlanságát például a posztmodern kultúrának nevezett steril pusztaságból szivárgó olcsó kompromisszumokkal tervezik újra. Ugyanez a vonal köti össze az azonos neműek házasságának gombamód szaporodó elfogadását és oly sok katolikus botrányos zárkózottságát. [Ez] Júdás csókjának mai változata.

Ez a „vidám vallás” Auschwitzot is megfosztotta volna attól az hatalmától, hogy az embereket szentté kovácsolja. Keresztről nevezett Teréz Benedikta azért választotta ezt a nevet kármelita hivatása idején, mert jól ismerte a keresztet, mint a megváltás kizárólagos kapuját. Valójában tudta, hogy minden örömnek forrása a Kereszt. Ezzel a bizalommal felvértezve üdvözölte a Gestapót, amikor 1942-ben a hollandiai Echtben a kolostor ajtaján dörömböltek.

Kétségtelenül megrázta a szentet, de nem lepődött meg. Végül is a holland püspökök nemrég átlépték XII. Pius óvatos tartózkodását a mániákus Birodalommal szemben, amikor hivatalos elítélő nyilatkozatot hirdettek a zsidókkal való bánásmódjukról. Ironikus módon ezzel még több ártatlan zsidót sodortak veszélybe, amit Pacelli oly erősen igyekezett elkerülni. A Gestapo már a katolikus hitre tért zsidókra is vadászott. 

Keresztről nevezett Teréz Benedikta nővér kitűnő célpont volt. Egy rizsszállító vagonba pakolva hamarosan Auschwitzban találta magát. Letartóztatása után mindössze hét nappal gázkamrába küldték és elégették. Szemtanúk elmondása szerint, amikor több ezer másikkal együtt a gázkamrákba vonult, karmelita ruháját viselte. Kisfiúk és kislányok az Istenanya áldott ruhájának redőibe burkolták arcukat, miközben nézték, ahogy anyjuk az őrületbe zuhan.

Keresztről nevezett Teréz Benedikta utolsó útját az auschwitzi kálvárián egy egyszerre illusztris és melankolikus élet előzte meg. Edith Stein szigorú német zsidó családba született 1891-ben. A tehetséges csodagyerek azonban 14 éves korára büszkén ateistának vallotta magát.

Figyelemre méltó intellektuális adottságai révén gyorsan bejutott a göttingeni egyetemre; és ami még figyelemre méltóbb, 29 évesen, az ünnepelt fenomenológus, Edmund Husserl igényes mentorálása alatt filozófiából doktorált. Edithet hamarosan Európa egyik legkiválóbb filozófusaként ünnepelték, és biztos egyetemi tanári állást kapott a Freiburgi Egyetemen, amikor ez a meteorszerű felemelkedés drámai módon megállt. 

Valójában pontosan meghatározható a pillanat. Edith Stein meghívást kapott az egyetem egyik kollégájának vidéki házába egy pihenős hétvégére. Miután vendéglátói visszavonultak, Edith nyughatatlan intellektusa a professzor könyvtárába tért be. Gyorsan végigpásztázta a polcokat, és megállt egy címnél, amely felkeltette a kíváncsiságát: Avilai Szent Teréz önéletrajza.

Leemelte a polcról, leült egy fotelba, és szinte nyelte a szavakat. Edith annyira elmerült benne, hogy teljesen elvesztette az időérzékét. Ahogy az utolsó oldalakat lapozgatta, észrevette, hogy a felkelő nap beesik a könyvtár ablakain. Amikor becsukta a könyvet, azt mormolta magában: „Ez az igazság!”

Nem sokkal azután a gondviseléssel teli este után meghozta azt a megdöbbentő döntést, hogy áttér a katolikus hitre. 1922. január 1-jén megkeresztelkedett.

Megtérése két okból is megdöbbentő volt. Megrendítette Európa legszínvonalasabb egyetemeinek akadémiai égboltját. Gondoljunk csak a reakciókra, ha Laurence Tribe vagy Elena Kagan bejelentette volna, hogy áttér a katolikus hitre, majd belépett volna egy karmelita kolostorba. Pontosan. Edith esetében személyesebbek voltak a hatások jámbor zsidó családjára, különösen az édesanyjára. Keservesen sírt, amikor meghallotta lánya döntését, hogy megkeresztelkedik. Edith is így tett. 

Tíz évvel később elárulta édesanyjának, hogy be fog lépni a Kármelbe. Ez volt Stein asszony töréspontja, és felkiáltott, hogy Edith meghalt számára. Ezek voltak az első árnyai azoknak a kereszteknek, melyek Edithet követték. Hősiesen átölelte mindegyiket. 

A „vidám vallás” szerelmesei menekülnének az ilyen körülmények elől. Könnyebb a környezet vagy az alacsony bérek miatt aggódni, mint eltűnni a Megfeszített karjaiban. Ah, „Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja?”  (Mt 16,26).

Úgy tudjuk, hogy Edmund Husserl más professzori nagyságokkal együtt 1934 áprilisában részt vett az új, Keresztről nevezett Terézia Benedikta nővér professzióján. Azt is tudatták velünk, hogy ezek a ragyogó akadémiai elmék sírtak. A hit szigorú fensége mindig legyőzi a szíveket. Arra kényszeríti az embert, hogy életének szegénységét Krisztus és az Ő anyaszentegyháza gazdagságához képest vizsgálja meg. Minden becsületes ember tudja, hogy mit kell tennie.

Lassan, de biztosan, korunkat elborítja Auschwitz sötétsége.

Nyilvánvaló, hogy nincsenek gázkamrák; de vannak lelkek, akiket megfojtott az olyan erkölcstelenségek könnyelmű elfogadása, melyek egy másik nemzedék embereit összerezzenésre késztették volna. Nyilvánvaló, hogy nincsenek lefogyott és csontvázszerű testek szépen egymás utáni kis dombokon felhalmozva; de vannak lefogyott lelkek, akik Istent szégyenletesnek, a katolikusokat pedig az emberi szabadság és fejlődés veszélyes akadályának tartják. Nincs Gestapo; de van egy kormány, amely titkos üldözést kezdett a Katolikus Egyház ellen, és van egy szellemi elit, amely egyre sikeresebb abban, hogy a katolikusokat kívülállóknak állítsa be.

Mindez valószínűleg még egy Dr. Goebbelst is megmosolyogtatna.

Csak Edith Steinek serege szállhat szembe a fenyegető sötétséggel. 

Egy „vidám vallás” nem tud Edith Steint produkálni. Erre csak a régi hit képes (hogy a tizenhatodik századi angol hitszegő katolikusok kifejezését kölcsönözzem). Régi hit, amely nem fél a kereszttől.

Nem félve azoktól, akik ilyenek.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2023. augusztus 27.