… „jó az imádság böjttel és az alamizsna igazsággal.” (Tób 12,8)

Isten a világot saját dicsőségére teremtette, ennek szolgálata a mi feladatunk is, és az üdvösségre való meghívásunk is Isten dicsőségének, azaz tökéletességének boldogító szemlélésére szól. De miért akarja Isten, hogy böjtöljünk, alamizsnálkodjunk? Miként szolgálja ez az ő dicsőségét?

Az elhomályosult értelem, a rosszra hajló akarat és a rendezetlenné, azaz nem alárendelten, hanem az értelemtől függetlenül, annak ellentmondóan működő alsóbb képességek, a test uralma a lélek fölött az eredeti bűn következményei, amelyek gyakran megakadályoznak bennünket Isten szolgálatában, abban, amiért Isten megteremtett bennünket. A rendezetlen emberi képességek alárendelése az értelemnek és akaratnak Istenért, az ő kegyelmével helyrehozzák, ismét Isten dicsőségének szolgálatába állítják azokat.

A helyreállítás eszközei a Rafael – azon hét szent angyal egyike, akik készen állnak arra, hogy az Úr fönséges színe elé lépjenek (Tób 12,15) – által jónak mondottak: az ima, a böjt, az alamizsna és az igazság.

És hogy mit jelent ebben az összefüggésben az utolsónak szereplő igazság? Azt, ami minden helyreállítás kezdete: annak az alapvető igazságnak elismerése, hogy teremtményként teljesen alárendeltek vagyunk Istennek és önmagunkban elégtelenek. Inkább nem vagyunk, mint vagyunk hozzá képest. Ez az igazság fejeződik ki az ószövetségi bűnbánóknál a hamuba ülésben és önmaguknak hamuval való megszórásban is. Ez az ember igazság szerinti helyzete. Ezért indul a nagyböjt ugyanezzel a hamuval való meghintéssel. Csak ezen az alapon van bármi értelme a többi önmegtagadásnak, böjtnek, alamizsnának. Ha ez nincs meg benne, lehet az önmegtartóztatás természetes eszköz egy cél elérésére, ahogy például egy sportoló étkezésben mutatott önfegyelme a jobb teljesítmény érdekében, de ennek semmiféle természetfölötti célja, így ilyen következménye sincs. Ha ez viszont megvan benne, akkor az embert kegyelem szerinti új helyzetéhez segíti.

Az alamizsna a természetes rend szerinti igazságosságon túlmutató természetfeletti jóvátétel, mert az Isten szeretetéért szétosztott anyagiak arról szóló bizonyságok, hogy még azok a javaink is, amelyekért verejtékesen megdolgoztunk, Isten ingyenes jótéteményei, ahogy mindenünk az. És a róluk való lemondásban ugyanaz az Isten dicsőségére irányuló törekvés nyilvánul meg, ami a böjtben. Az alamizsna “megment a haláltól és megtisztít minden bűntől” mert az alamizsna révén közvetlenül is részt veszünk Isten életet fenntartó gondviselő ingyenes szeretetében, és ezáltal különösen is megvalósul istenképiségünk és hasonlatosságunk. A böjttel és alamizsnával rendezett képességek, értelem és akarat szükségesek ahhoz, hogy megadjuk Istennek a bűnbeeséssel tőle elvett dicsőséget, amivel tartozunk neki. Ez a rendezettség azért dicsőíti meg Istent, mert a teremtésünkkor általa alkotott állapothoz közelít bennünket, és ez az állapot Isten „képe és hasonlatossága” bennünk, az Ő, teremtésünkben is megvalósuló tökéletességének, dicsőségének megnyilvánulása.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. február 22.