Idézetek Sheen érsek írásaiból

Nem könnyű megmagyarázni, hogy miért engedi meg Isten a rosszat; az ateista viszont képtelen magyarázatot adni arra, hogy miért létezik a jó. Hogyan válhat egy szellemtelen, lélektelen, kereszt nélküli, istentelen világegyetem a hit, a tisztaság, az áldozatvállalás és az önfeláldozás színhelyévé? Mitől tisztességes a tisztesség, ha nincs Isten? Mivel Isten maga a szeretet, miért csodálkozunk azon, hogy a hiányából fájdalom, gyűlölet, szenvedés és háború fakad? (Wartime Prayer Book)

Ha valaki támadja az Istenbe, az erkölcsi törvénybe, Krisztus isteni mivoltába vagy misztikus Testébe vetett hitet, jusson eszedbe ez a szabály: ne arra koncentrálj leginkább, hogy mit mond, hanem arra, hogy miért mondja! Egyes ellenvetései nem értelmi megfontolásokból fakadnak, hanem a tetteiből vagy az életviteléből. Azért tiltakozik, érvel ellene, vagy éppen gúnyolódik, mert úgy érzi, valamit tennie kell az ellen, ami ellen harcol. (The Rock Plunged into Eternity)

Az istentelen ember úgy szereti a vallást, mint az oroszlánt: holtan vagy rács mögött. Fél a vallástól, ha az kiszabadul, és kérdőre vonja a lelkiismeretét. (Life of Christ)

Az istentagadás gyökere az a vágy, hogy az embernek ne legyen Istene – az a vágy, hogy ne legyen Igazságosság a világegyetem mögött, hogy személyes igazságtalanságai miatt ne kelljen megtorlástól tartania; az a vágy, hogy ne létezzen Törvény, ami alapján ítélkezhetnének fölötte; az a vágy, hogy ne legyen abszolút Jóság, hogy büntetlenül vétkezhessen tovább. Ezért dühíti a mai ateistát, ha Istenről vagy a vallásról hall – nem haragudna ennyire, ha Isten csupán mítosz lenne. Ugyanúgy érez Isten iránt, mint a gonosz ember az iránt, akit megbántott: azt kívánja, bárcsak halott lenne, hogy ne állhasson bosszút. Aki elárul egy barátságot, tudja, hogy a barátja létezik, de azt kívánja, bárcsak ne létezne; a posztkeresztény ateista tudja, hogy Isten létezik, de azt kívánja, bárcsak ne létezne. (Peace of Soul)

A hitetlenség kora a babonák kora. A vallásos hit annyira alapvető az ember szívében, hogy ha kiveti onnan, akkor annak valamilyen hamis formájával tölti be az űrt. Minden materialista korszakot babonás korszak követ, amelyben az elme mindent elhisz, miközben gurukat és csalókat imád. (The World’s First Love)

Ha meg akarod ismerni Istent, ennek egyetlen módja van: ereszkedj térdre! Ha kutatsz utána, megismerkedhetsz vele, de a szeretetét csak szeretettel nyerheted el. A legtöbb hitetlen ember nem azért tagadja Istent, mert az értelme azt mondja, hogy nincs Isten – hiszen hogyan is tanúskodhatna az értelem az Értelem ellen? Tagadásuk inkább a vágyaikból fakad. Úgy érzik, boldogabbak lennének, ha nem lenne Isten, mert akkor azt tehetnének, amit akarnak. (Preface to Religion)

 A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2022. november 29.