*Szerkesztői megjegyzés: Ez a bejegyzés először 2014. március 10-én jelent meg a Spiritualdirection.com oldalon.

Kedves John atya, mi a különbség a szentgyónás és a lelkivezetés között?

A szentgyónás és a lelkivezetés olyan, mint a részben egymást átfedő körök: van néhány közös jellemzőjük, de középpontjuk, lényegük különbözik.

A szentgyónás különbözősége

 A szentgyónás lényege az a szentségi kegyelem, melyet Krisztus ad lelkünknek papja szolgálata által. Amikor a kiengesztelődés szentségében őszinte bűnbánat és bűneink őszinte megvallása által megnyitjuk Őelőtt szívünket, a kegyelemnek olyan áradatát kapjuk, amely megbocsátja bűneinket, megerősít lelki gyengeségünkből (különösen a meggyónt magatartásformákat illetően), és növeli a Krisztussal való természetfeletti barátságunk kötelékét. Emellett gyakorolja és ezáltal növeli a hit, a remény és a szeretet természetfeletti erényeit. A szentgyónásban Isten úgy hat a lelkünkre, ahogyan a sebész hat a betegre: közvetlenül, mélyen, olyan módon, amelyet pusztán természetes erőfeszítésekkel soha nem tudnánk reprodukálni.

Ezért nem kell aggódnunk akkor sem, ha a pap, akinél a szentgyónásunkat végezzük, szótlan, süket, mogorva, halálos bűnben szenved, vagy akár (Isten ments) szigorú. A pap Isten kegyelmi eszköze ebben a szentségben, nem pedig a kegyelem forrása.

A lelkivezetés különbözősége

A lelki irányítás lényege a szilárd tanácsadás. A lelkivezető segít nekünk tisztábban látni, hogy mit kér tőlünk Isten, és hogyan cselekszik az életünkben. A lelkivezető abban is segít, hogy objektíven lássuk az Istennek adott válaszunk minőségét: engedelmesek és alázatosak vagyunk-e vagy csak becsapjuk magunkat, hogy azt tegyük, amihez kedvünk van? A lelkivezető olyan, mint a gyógytornász, aki segít azonosítani, hogy milyen gyakorlatokat kell végeznünk a lelki növekedés érdekében, majd segít kiigazítani lelki munkaprogramunkat, hogy az hatékony és jó úton haladjon. Ez felbecsülhetetlen értékű tanács, de érezhetően különbözik attól a sebésztől, aki ténylegesen helyreállítja a szakadt szalagot vagy újjáépíti a megsérült tüdőt.

Ez az egyik oka annak, hogy semmi sem gátolja a laikusokat, hogy kiváló lelki vezetőkké váljanak. Nem szükséges a felszentelés, csak szilárd képzés a spirituális teológiában, bőséges személyes tapasztalat a lelki életben, és a Szentlélek ajándéka a tudás (megkülönböztetés) és a tanácsadás. De Isten a szentgyónás szentségét felszentelt papjainak tartotta fenn, hogy garantálja, hogy közvetlenül cselekszik abban.

Az átfedés

Mindazonáltal, bár lényegükben különböznek, a szentgyónás és a lelkivezetés másodlagos jellemzői gyakran átfedhetik egymást. A jó gyóntató többet ad a feloldozásnál; kihasználja azt a szent pillanatot is, amelyben az adott személy megnyitja a szívét Isten előtt, hogy emlékeztesse őt Isten jóságára, szeretetére és bölcsességére. Ha zavarodottságot vagy csalódottságot észlel, jó tanácsokat is adhat, ahogyan egy lelkivezető is tenné. Ha a bűnbánónak kérdései vagy kétségei vannak, a gyóntató válaszol és feloldja azokat. A hit légköre, amelyben a szentségtétel zajlik, összehasonlíthatatlanul kedvezőbb a Szentlélek működéséhez és a bűnbánó engedelmességéhez. Az elmúlt évszázadokban a laikusok általában a szentség keretében kapták a lelkivezetést. Rendszeresen ugyanahhoz a paphoz jártak gyónni, és ez a „gyóntató” lett a lelkiatyjuk, a lelkivezetőjük. Újabban azonban a laikusok körében is elterjedt a külön lelkivezetés gyakorlata, amely korábban a felszentelteknek volt fenntartva. Ez összefügg azzal, hogy az Egyház egyre nagyobb hangsúlyt fektet a laikus hivatásra, mint a szentségre való hivatásra, éppúgy, mint ahogy a vallásos hivatásnál a szentségre való elhívásra. Csak az életállapotok különböznek.

Néhány pap, aki kiváló gyóntató, még a lelkivezetést is inkább a szentgyónás szentségén belül adja. A kettő kombinálása hosszabb ideig tart a gyóntatószékben, de gyümölcsöző lehet. Ha nehezen talál lelkivezetőt, kérdezősködhet, hogy megtudja, mely papoknak van a környéken bölcs gyóntató hírük. Ezután elmehetsz hozzájuk gyónni, és amellett, hogy meggyónod a bűneidet, a szentségben megemlítheted azt is, hogy megpróbálsz egy lelki növekedési programot követni. Ezután szentgyónásod részeként említsd meg a spirituális tevékenység azon területeit, ahol az elmúlt hetekben nehézségeid voltak. Ezek a nehézségek inkább lehetnek tökéletlenségek (tudattalan hibák), mint bűnök, de megvallásukkal kifejezed Krisztus iránti szereteted érzékenységét, és a gyóntatónak jobban megérti lelked állapotát. Így lehetősége lesz arra, hogy szilárd tanácsot és útmutatást adjon neked, mielőtt feloldozást kapnál. Ezt a tanácsot felhasználhatod arra, hogy a következő hetek spirituális munkaprogramját kiigazítsad. Ily módon a gyóntató egyben lelkivezetőd is lehet. Ennek az a hátránya, hogy nincs idő a beszélgetésre. Gyakran az a leghasznosabb a lelki vezetésben, ha a lelki dolgokról koncentráltan beszélgetünk. Szükségszerűen a szentség vételének paraméterei korlátozzák ezt a fajta beszélgetést.

Természetesen az ellenkező helyzet is felmerül. Gyakran, ha valakinek a lelkivezetője egyben pap is, teljesen természetes, hogy a lelkivezetést a szentgyónás szentségével fejezi be. Ebben az esetben a pap kevesebb időt szán arra, hogy tanácsot és bátorítást adjon, amit a lelkivezetés során már megkaptál. Ennek (ami természetesen nem követelmény) az a hátránya, hogy hajlamos elhomályosítani az ember tudatát, hogy Isten a szentségen keresztül cselekszik, hajlamosan arra, hogy a szentséget csupán máznak tekintsék a lelki vezetés tortáján, legalábbis tudatalatti szinten..

Tartsuk szem előtt a szentgyónás és a lelkivezetés közötti lényeges különbséget. Ha ezt megteszed, akkor a másodlagos jellemzők átfedése, amelyek annyi különböző formát ölthet, ahány ember van, mindig erősíteni, és soha nem összezavarni fogja a kettő megtapasztalását.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. június 5.