Sajgó Balázs atya elmélkedése Húsvét 2. vasárnapjára

Amikor valakinek megjelenik a Feltámadt Krisztus, ott és akkor radikális változás történik. Az az ember az örömhírt nem akarja többé megtartani magának, hanem elindul és megy, hogy minél többen találkozzanak a Feltámadt Krisztussal.

Mindig elgondolkodom, hogy ha a Húsvétra való felkészülés idejét, a Szent Negyvennapot komolyan vesszük, miért nem tesszük meg ugyanezt Húsvét után, a Szent Ötvennap idején, vagyis miért nem ünnepeljük a Feltámadást ötven napig?

Miért is kellene komolyabban és ötven napig ünnepelni a feltámadást?

Azért, hogy esélyt adjak a Feltámadt Krisztusnak arra, hogy velem is szembejöjjön!

Aki ugyanis meg akarja tekinteni a napfelkeltét, olyan helyre megy, ahol ezt meg tudja látni. Időben odaül és figyel. A Nap mindig felkel, de hogy én meglátom vagy nem, az már tőlem függ! A Feltámadt Krisztus folyamatosan úton van, de hogy én kiülök-e a húsvéti szent időben (és máskor is!) arra az „útra”, amelyiken Ő jár, az tőlem függ!

Ha valaki figyelmesen olvassa a Húsvét nyolcada alatt elénk tárt evangéliumi részeket, észreveszi, hogy a Feltámadt Krisztus folyamatosan jelenik meg embereknek különböző helyeken. Ez nagyon biztató üzenet mindenki számára: a Feltámadt Krisztus mindenkit ott akar megérinteni, ahol éppen van, arra a szintre „ereszkedik le”, ahol Őt megértik. Ő mindenkiért elmegy. S mindezt most könnyedébben teszi, hiszen már nem kötik a tér és idő korlátai.

Ez ma is így van: vannak emberek, akik a tudományokban keresik és egyszer – amikor nem is gondolják! – szembejön a Válasz. Vannak, akik a művészetekben, mások a zenében, ismét mások a hegyekben vagy egyszerűen a hétköznapokban… Kétségtelen, hogy mindenhol szembemehet velük is a Feltámadt Krisztus, mert őszintén keresnek.

Azonban, ha valaki azt állítja, hogy e területek valamelyikén találkozott Istennel és utána mégsem keresi a találkozást másokkal, hogy elmondja nekik is az örömhírt, akkor ott még valami akadály van.

Amikor ugyanis valakinek megjelenik a Feltámadt Krisztus, ott és akkor radikális változás történik. Az az ember az örömhírt nem akarja többé megtartani magának, hanem elindul és megy, hogy minél többen találkozzanak a Feltámadt Krisztussal.

A húsvéti történetek szereplői mindig közlik a többiekkel mindazt, amit láttak és hallottak. Akik pedig tőlük hallják, azok általában nehezebben hiszik el mindaddig, amíg aztán ők is meg nem látják saját szemükkel.  A Húsvét eseménye a lelkekben nem egyszerre történik.

Vannak bennünk akadályok.

Ahogy az említett területek, mint a tudományok, művészetek, természet, zene, stb. elvezethetnek Isten látásához, ugyanúgy válhatnak akadályokká is, amikor nem látunk túl rajtuk.

Az emberi tapasztalatok is nagy segítséget jelentenek az istenkeresésben, de amikor megjelenik a Kegyelem, „észre kell venni”.

Ha elmúlt héten Mária Magdolna számára a sírbolt volt az akadály, akkor Húsvét második vasárnapjának üzenetében Tamás apostol látását szemlélhetem.

A Feltámadt Krisztus azonban mindig odajön, ahol éppen vagyok: „leereszekedik a szintemre”, hogy felemeljen és túljuttasson akadályaimon.

Tamás apostollal is ezt teszi. Ő a megfoghatóban, a tapinthatóban hisz. Ezért a Feltámadt Krisztus külön őérte is megjelenik és átemeli a megfoghatón, a tapinthatón, hogy másképp lásson.

Tamás nincs ott az apostoli közösségben, amikor először jelenik meg a Feltámadott. Szeretem mondani, hogy „lekésett a húsvéti nagymiséről”, de néhány nap múlva megszületik őbenne is a húsvéti látás.

Ezért nem elég a húsvétot csak nyolc napig ünnepelni, mert bármikor megérinthet a Kegyelem, szembejöhet velem a Feltámadt Krisztus és felemel, hogy átemeljen akadályaimon és hogy felnyissa szemem a nagyobb látásra.

Húsvétot ünneplünk. Ötven napig. Vajon látják rajtam?

Egyik faluban a püspök számon kérte papját, mert annak egyik híve panaszkodott arról, hogy papjukon nem látszik a feltámadás öröme…

Mire a pap a püspöknek a következő választ adta: „Jöjjön el egyszer, püspök úr és nézzen velük szembe – akkor nem fog csodálkozni.”

Humoros a történet, mégis mély valóságra döbbent rá.

Ha még nem találkoztam Vele, nem kell elszomorodnom. Ott jár, ahol én vagyok. Figyeljem jól azokon a helyeken is, ahol nem is gondolom, hogy megérinthet. S akkor megláthatom akadályaimat, hogy aztán az Ő segítségével átléphessem azokat. S akkor meglátszik rajtam a feltámadás öröme is!

Létrehozva 2024. április 11.