Márton Áron húsvéti körlevele (1945)

A világban zajló események hasonlóképpen elmélkedésre, magunkba szállásra és komoly önvizsgálatra késztetnek. “Kemény dolgokat mutattál népednek” (Zsolt 59,5) – mondhatjuk a zsoltárossal mi is. Az emberiség a szenvedések útját járja. Bűneivel ácsolta keresztjét s a maga ácsolta kereszt súlya alatt és a nagy vérveszteségtől már roskadozik. És mintha nem volna számára mentség és menekvés, bűnei hajtják, mint hajszolt rabszolgát a könyörtelen korbács. Fátyolos, zavart szemmel mered rá a vérbe és gyászba borított világra, de mennie kell – mintegy álomban s valami irgalmatlan törvénynek engedelmeskedve – egyre tovább és beljebb a kínok és fájdalmak útján.