Édesanyám már korán el kezdett vinni magával a templomba és az átkosban a cumis üveggel együtt ismertem meg a tömjén áldott illatát.

Úgy emlékszem, hogy hat éves lehettem, amikor már templomi hittanra jártam Szojka Ödön atyához a piarista plébániára, akiről „Az ebek és az evangélizáció” c. írásban már szóltam.

Egyik alkalommal éppen a templomi hittanra siettem, amikor egy Anyuka sétált el mellettem, babakocsiban tolva a kicsijét, amikor megszólalt bennem egy szadista és gyilkos hang. Nagyon megijedtem és sírva szaladtam be a hittan terembe.

Hosszú évek teltek el ezután és ezzel a hanggal éltem együtt. Senkinek nem mertem szólni róla, de a gyermekkorom olyan volt, mint a holdkóros fiú története a Szentírásban. Testemen már nem is tudom a számát, hogy mennyi lenyomata van az állandó baleseteknek és rendkívüli eseményeknek de több, mint egy tucat.

A gimnáziumban egyetlen alkalommal szóltam erről a visszatérő gyilkos késztetésről egy atyának, aki kezelésre akart küldeni. Nem mentem el, mert bár nem tudtam, hogy mi a bajom, de azt igen, hogy nem voltam elmebeteg és nem voltam pszichiátriai eset. Évek teltek el sok szenvedéssel, sok bűnnel és gyötrelemmel, megoldás nélkül a rettenettel.

Leírtam már, hogyan kerültem a Kegyelem segítségével Péliföld-Szentkeresztre a Nyolc Boldogság Kat. Köz. kolostorába. Itt nagyon jó és élő hitű karizmatikus ám teljességgel katolikus tanításokat kaptam.

Aztán egy napon a kezembe került az arsi plébánosnak Viennay Szent Jánosnak – akinek halott teste szintén épen maradt csodás módon- az életéről szóló könyv. Amint el kezdtem olvasni, az eddig tanult katekézis egy új világban tárult fel előttem a Szentlélek által. Szomjazva ittam minden oldalát és sorát és lassan kezdtem megérteni saját szenvedésem történetét. A Szentlélek, mint egy törött tükör darabjait rakta össze egésszé az eseményeket. Megértést adott a szívembe, hogy azt amit addig csak külön álló rész információkként ismertem, most láthassam összefüggéseiben is. Közben a családomtól is új és újabb, addig elhallgatott részletek kerültek elő, melyek kiegészítették és teljessé tették a valóságot.

Édesanyám várandós volt velem, amikor rettenetes tragédiák történtek a családunkban. Mami félelmében és tudatlanságában – mert hittanon nem tanították neki, hogy nem szabad- elment egy jósnőhöz, hogy arról tudakozódjon, hogy fiú leszek-e vagy lány……… A tragédia után a gyászt okozó gonosz lélek egy új lakhelyet keresett magának és a bűn miatt én lettem az akit védtelenül megtalálhatott Édesanyám méhében. Ott élt tehát bennem a halál lelke és amikor eljött az ideje, megmutatta foga fehérjét.

A tanúságtétel elolvasható itt.

Létrehozva 2013. augusztus 5.