Olyan munkahelyen dolgoztam, ahol az adott szónak nem volt értéke. Ahol a vezető szavait, intézkedéseit minden megjegyzés, kiegészítés nélkül illő volt elfogadni. Ellenvéleményt nem volt tanácsos megfogalmazni, mert a következmények igen gyorsan láthatóvá váltak.

Felettesem szeretett káromkodni, nők jelenlétében vulgáris kifejezéseket használni. Számos esetben kértem, hogy ne tegye ezt, de hiába. Előző munkahelyemen volt egy bevált praktikám: amikor valaki káromkodott, allelujázni kezdtem. Ez olyan mértékben meglepte az illetőt, hogy eleinte szóhoz sem jutott. Később megkérdezte, hogy miért mondom ezt. Elmondtam neki, hogyha ő káromkodhat, akkor én is mondhatok minden további magyarázat nélkül egy alleluját.

A különös (és a megszokott vezetői módszerrel nem kezelhető) helyzet egy idő után szabályos gátlást alakított ki a káromkodó személyben. Próbált menekülő utat találni (te most ne figyelj ide, menj ki addig, amíg mondok egy szaftosat stb.), de ez igazából nem befolyásolta az elhangzó alleluják számát.

Ilyen helyzetben magad válsz nemkívánatossá, nem csak keresztény értékrended.

„Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (Mt 22,21) – ezt mondja a Szentírás. Alázattal kell megtenni azt, amit munkahelyi vezetőd feladatként elvár tőled. Isten nevét mégis sokan szájukra veszik, nem tisztelik.

Ha teljes mértékben behódolsz felettesednek, azzal Istent bántod meg.

A szellemi harc nem tartott sokáig, olyan helyzetbe kerültem, hogy az erkölcsileg elfogadható (és Istent nem bántó) egyetlen megoldás az azonnali távozás volt erről a munkahelyről.

Békesség volt szívemben, de úgy éreztem, mintha a kard kiesne a kezemből. Bő két évem lett volna a rendes nyugdíjig, közel tízmillió forint jövedelemtől estem így el. Soha sehol nem kaptam még szóbeli vagy írásbeli figyelmeztetést. Mostani főnökömmel hét éve dolgoztam együtt, de néhány ellentmondást nem tűrő vezetői utasításon kívül (kizárólag szakmai részletkérdések okán) nem kaptam semmilyen fejmosást. Fél éve lépett előre a ranglétrán, munkáltatói jogokat kapott – a dolgok ettől kezdve felgyorsultak.

Távozásom gyors és érzelemmentes volt. Békességem azóta is megvan.

Hogy mindez Pünkösd előtt történt velem, nem lehet véletlen. A félelem kultúrája (a munkahelyi megfélemlítés) és a Szentlélek kiáradása ugyanezt a szellemi harcot szemlélteti. Olyan „véletlen-sorozat”-ban volt ezután részem, amit csak a Teremtő tud összehozni.

Délelőtti szentségimádásra mentünk feleségemmel, a templomba beérve régen látott testvérrel találkoztunk, aki szabadságát – annak minden napját- az Oltáriszentség jelenlétében indítja. Mikor megtudta, miért jöttünk, azonnal felajánlotta, hogy közbenjáró imát mond értem.

Beültem a templomi padba, egyik oldalon feleségem, másik oldalon ő. A nyelvi ima után több olyan próféciát kaptam, melyek nagyon megmaradtak bennem. Az Úr nagylelkűségét semmi sem múlja felül. Azt kapta számomra az Úrtól, hogy menjek lelki táppénzre. Van kijelölt ápolóm – a feleségem.

Belépve a szentségimádás helyére, végtelen békesség áramlott végig rajtam. Ahogy néztem az Eucharisztiát – mit néztem, rajongva bámultam-, úgy éreztem, hogy Szentlélek-sugárterápiát kapok majd minden egyes alkalommal. A gyógyulás hosszas folyamat lehet, de ennek egy része azonnal érzékelhetővé válik. Nincsenek mellékhatások. A főorvos Úr – minden betegség tudója és gyógyítója- rendszeres vizitet rendelt Magánál, illetve az Eucharisztia előtt.

Az imádás vége előtt imaközösségbeli társunk jelent meg, aki azon gondolkodott, hogy felhívjon-e bennünket, mert most megy imádkozni az Úrhoz. Nem hívott, de megtalált, az Úr jelenlétében.

Hazaérkezésünk és a gyors ebéd után rápillantottam a levelekre – állásnélküliségem első délelőttjén ott csücsült egy gyors válasz a postafiókban. Az egyik általam ismert cégnél nagyon megértik gyors döntésem okát, sok a szakmai munka, ezért éppen most keresnek vezetési gyakorlattal rendelkező kollégát – ha lehet, mielőbb keressem meg az ügyvezetőt ennek érdekében.

„Mondom nektek, hogy aki tanúságot tesz mellettem az emberek előtt, azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai előtt” (Lk 12,8)

Hálád adok Uram, hogy megvallhattalak az emberek előtt. Hálát adok, hogy nem vértanúság, hanem csak áldozatvállalás által. Hálát adok, hogy a Te békéd semmi máshoz nem hasonlítható. Hálát adok, hogy ezerszeresen megadod azt, amire szükségünk van és bőségesen juttatsz a kegyelmekből. Ámen.

Létrehozva 2024. június 13.