„Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg, és megszabadulok, mert te vagy egyetlen reménységem.” (Jer 17,14)

Fivérem gyógyult drogfüggő. Húsz évig hiányzott családunkból kábítószerproblémái miatt. Sokszor hittük halottnak, s a statisztikák alapján már nem is élhetne.

De Isten a restaurációs szakmában dolgozik. Fel akar újítani, meg akar gyógyítani mindenkit, aki Hozzá tér. Mindegy, ki vagy, mit csináltál, vagy mit tettek veled. Isten győzelemmé tudja és akarja alakítani a kudarcokat, a tragédiákat. Fivérem az élő példa.

Sok elvonó programot elkezdett, és fejezett be eredmény nélkül, míg végre rátalált a megoldásra: Jézusra. Csak mikor találkozott az Úrral, akkor kezdődött el a gyógyulás, a valódi változás. Hirtelen mintha minden újrakezdődött volna. És ebben az a legizgalmasabb, hogy bárki megtapasztalhatja ezt a mámorító szabadságot!

Valljuk be, nincs erőnk, akaratunk, képességünk rá, hogy magunk szakítsuk szét a köteléket, ami fogva tart, legyen az bármi: drog, érzékiség, falánkság, büszkeség, harag vagy félelem. Amíg el nem ismerjük betegségünket, és át nem adjuk magunkat Krisztusnak, nem fogjuk megtapasztalni a szabadságot. Viszont ha Jézus Királynak adjuk elrontott múltunkat, Ő azt bizonyságtevő üzenetté alakítja.

Nem múlik el nap, hogy a testvérem ne szolgálná ily módon Istent, és ne osztaná meg valakivel a remény üzenetét.

Pár éve történt a példa, amit elmesélek. Egyik este a Vörös Rák étterembe mentünk családjainkkal vacsorázni. A huszonhat éves Tiffany szolgált fel az asztalunknál. Két dolgot azonnal észrevettünk. Tiffany kedves volt a vendégekhez, és a várandósság utolsó heteiben járt. Jólesően fogadtuk kedves kiszolgálását, és nem is gondoltuk, hogy Isten tarsolyában már ott van a viszonzás részünkről.

Azzal kezdődött, hogy a nővérem nem akarta hagyni, hogy a fivérem fizesse a számlát. Jellemző nővéremre, hogy szívesen ad, de nehezen fogadja el az ajándékot. Én felfogtam, milyen nagy örömöt jelent a fivéremnek, hogy ő vendégelhet meg minket. Dehogy akartam megfosztani őt ettől a boldogságtól!

Szegény Tiffany a vita kellős közepén lépett az asztalhoz. Fivérem, igyekezetében, hogy ő nyerjen, odafordult a lányhoz: „Tudja, én évekig kábítószerfüggő voltam. A testvéreim rengeteget segítettek nekem. Most szeretnék ebből egy icipicit visszaadni, és kifejezni, mennyire hálás vagyok nekik.”

Tiffany szeme tágra nyílt: „Maga drogfüggő volt? Sosem gondoltam volna.”

„Igen – válaszolta a fivérem. – De Jézus mindent megváltoztatott.” És elmesélte a történetét.

„Elveszett voltam, de rám találtak, hajléktalan voltam, s most van egy házam, alkalmazott voltam, most saját vállalkozásom van, a kábítószer rabja voltam, de Krisztus kiszabadított.”

Tiffany szeme könnybe lábadt, ahogy megosztottuk vele Isten szeretetének üzenetét. Még azon a héten más módon is kimutattuk ezt a szeretetet, egy baba-mama csomagot küldtünk neki.

Drága barátnőm, ha te és én és mindnyájan megengedjük, mint a fivérem, hogy Isten bizonyságtevő üzenetté alakítsa elrontott múltunkat, nem csak a mi életünk változik meg, de mások életét is alakítani tudjuk.

Uram, irgalmad csodálatra késztet. Jóságodat árasztod rám, mikor Hozzád kiáltok: „Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg, és megszabadulok!” Adj, Uram, alkalmakat, amikor másokba is reményt csöpögtethetek, s beszélhetek nekik jóságodról, szabadításodról. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekerosito.hu)

//

Létrehozva 2012. szeptember 1.