Valójában sok minden

A MetaCatholic apostolátus úttörő szerepet játszik abban, hogy az egyház evangelizációja hogyan nézhet ki a virtuális és kiterjesztett valóságban, és megmutatja, miért van szükség arra, hogy az egyház jelen legyen a Metaverse felületen.

A játéktechnológia az önálló konzolokról átugrott az internetre, és ma új, fantáziadús, háromdimenziós digitális világokat hoznak létre, melyeket széles körben „Metaverse”-nek neveznek, olyan élménydús megoldásokat tartalmazó technológiával, amely lehetővé teszi az emberek számára, hogy felfedezzék és interakcióba lépjenek a virtuális valósággal.

A Jézus Krisztust követő katolikus tanítvány számára a kérdés ma nem az, hogy „mi köze van Athénnak Jeruzsálemhez”, hanem az, hogy „mi köze van Jeruzsálemnek a Metaverse-hez”.

Ian VanHeusen atya, a MetaCatholic elnöke és a greenville-i East Carolina University Newman Center lelkésze szerint Jeruzsálemnek (vagyis az Egyháznak) sok köze van a Metaverse-hez, és jelen kell lennie.

A MetaCatholic projekt egy katolikus kitérő a Metaverse-be, felismerve a virtuális valóságot és a kiterjesztett valóságot, mint az evangelizáció új határait, ahová az Egyháznak be kell lépnie, annak veszélyeivel és lehetőségeivel, Jézus Krisztus evangéliumának megosztására.

„Még nagyon korai stádiumban vagyunk” – nyilatkozta a pap a National Catholic Register számára. „Most tanuljuk, hogyan lehet 360 fokos videókat és 360 fokos, élménydús megoldásokat készíteni a virtuális valóság által.”

VanHeusen atya elmondása szerint a MetaCatholic 20 db VR-fejhallgatóra kapott támogatást, és első projektjük egy VR-rózsafüzér elkészítése. A kisérleti próba a fájdalmas rózsafüzér misztériumaival fog indulni, egy 360 fokos, élménydús megoldás lesz, amit a jelenlegi technológia segítségével, például egy VR-fejhallgató segítségével lehet majd felfedezni. A rózsafüzér projekt befejezése után a MetaCatholic számba veszi az elért eredményeket, és megnézik, milyen más projektekbe vághatnak bele.

„Ezekkel az élménydús megoldásokkal azt érezhetjük, mintha mi is ott lennénk” – mondta. 

A Metaverse jelenleg különálló, zárt digitális világokból áll, amelyek idővel valószínűleg egyre inkább integrálódni fognak, hasonlóan az internet mai formájához.

VanHeusen atya szerint a Metaverse jövője „az, amit Web 3.0-nak hívnak, a virtuális valóság és a kiterjesztett valóság valamilyen kombinációja”, és valószínűleg nagyobb hatása lesz a társadalomra az elkövetkező 5-10 évben.

Evangelizálás a virtuális valósággal

VanHeusen atya elmagyarázza, hogy a virtuális valóság 360 fokos, élménydús megoldást nyújt, ami kiveszi az embert a jelenlegi környezetéből, például egy VR-fejhallgató segítségével.

Ezzel szemben a „kiterjesztett valóság” azt jelenti, hogy az ember a valós környezetében marad, de valamilyen technológiát használ, amely „kiegészíti” a valós világot a digitális világgal. A pap példaként azt említette, hogy a jövőben egy személy egy szemüveggel nézhet meg egy épületet, és láthatja a Google értékeléseit; vagy egy tárgyalóteremben lehet, ahol az emberek hologramjai foglalják el a fizikai teret.

„A technológia már ott van, vagy mindenképpen úton van” – mondta.

Mindkét technológia lehetőségeket kínál az egyház számára. Egy plébánia például a VR-technológiát használhatná arra, hogy az embereket „zarándoklatra” vigye a Szentföldre anélkül, hogy el kellene hagyniuk az országot.

De ez a fajta élmény messze túlmutathatna ezen. VanHeusen atya szerint egy jó VR-projekt az lenne, ha „végigsétálhatnánk a Biblia történelmén”. Egy ilyen projekthez elegendő finanszírozással a katolikusok felfedezhetnék például a jeruzsálemi templomot, és interakcióba léphetnének a szereplőkkel. Egy másik VR-projekt elrepíthetné a katolikusokat Aquinói Szent Tamás középkori világába, megtapasztalni az angyali doktort és azt is, milyen volt a mise abban az időben.

„Képes leszel elmerülni az ősi világokban” – mondta. “És hamarosan, képesek leszünk valami közelebbire, például fotórealizmusra is az utcán, 3D-s környezetekben.”

Ugyanakkor a zarándokhelyek előbb-utóbb felhasználhatják a kiterjesztett technológiát is, hogy fokozzák a zarándok interakcióját a helyszínnel.

Egy világ Evangéliummal vagy anélkül?

Mi történik, ha egy teljesen új világ jön létre, és az Egyház nincs ott, hogy az evangéliumot kínálja? VanHeusen atya szerint az egyháznak van néhány nagyon világos terepe a VR-ben, például a YouTube VR-részlege vagy az Oculus Áruház [VR események és játékok online áruháza a Metaverse-n], de ott még nincs katolikus tartalom.

„Valószínűleg megpróbáljuk, hogy legyen egy alkalmazás az Oculus Áruházban” – mondta – „hogy az emberek hozzáférhessenek katolikus tartalmakhoz a VR-térben.”

VanHeusen atya elmondta, hogy a MetaCatholic tevékenységének része jelenleg az új technológiák kitalálása, és hogy az Egyház hogyan tud itt is hatékonyan jelen lenni.

„Korán be kell jutnunk ezekbe a terekbe, és meg kell tanulnunk, hogyan használhatjuk őket az evangelizációra, mik az előnyök és a kockázatok” – mondta. „És egy nagy feladat, amire fel kell világosítanunk a szülőket, hogy ezeknek az új technológiáknak vannak kockázatai.”

A VR-technológia összességében egyre olcsóbbá válik, míg más technológiák, mint például a testruhák, melyek lehetővé teszik, hogy az ember tudjon „érinteni” és „érezni” a Metaverse-ben, amit „érzékelhető visszacsatolásnak” neveznek, már fejlesztés alatt állnak.

A Metaverse előnyei azonban kockázatokat is hordoznak. Ezek közé tartozik a technológiai függőség, amely kiragadhatja az embereket a valós világból, és megváltoztathatja a valóságérzéküket, vagy a szexuális függőség megjelenése az élménydús VR-pornográf élményektől.

VanHeusen atya különösen aggódik a VR-technológiának a szegényebb közösségekre gyakorolt hatása miatt, ahol a szülők esetleg „órákon át csak úgy beledugják gyerekeik fejét a VR-fejhallgatóba.”

A szülőknek óvatosan kell bánniuk a VR-technológiával a gyermekek erkölcsi fejlődése miatt, és a VR-tartalmakat ugyanúgy előzetesen meg kell nézniük, mint a hagyományos filmeket vagy műsorokat.

Különösen a lelkipásztoroknak kell majd elgondolkodniuk azon, hogy a híveket a Metaverse-beli döntéshozatal erkölcsi irányításával kapcsolatban hogyan vezessék. Ahogy a Metaverse-ben szerzett élmények egyre valósághűbbé válnak, a lelkipásztoroknak meg kell majd küzdeniük azzal, hogy az embereknek a Metaverse-ben hozott döntései – például erőszakos vagy brutális cselekedetek vagy illegális cselekmények elkövetése – milyen hatással vannak az erkölcsi fejlődésükre.

„Azt hiszem, ez valódi aggodalomra ad majd okot” – mondta a pap. Rámutatott, hogy a szexuális erőszak a digitális világban már most is komoly aggodalomra ad okot, jellemzően olyan felhasználók részéről, akik a Metaverse-re úgy tekintenek, mint egy olyan helyre, ahol az erkölcs nem számít, és azt csinálhatnak, amit akarnak.

VanHeusen atya azt jósolta, hogy a kormányok a társadalom védelme érdekében betilthatnak bizonyos virtuális élményeket.

A valóságot még szebbé tenni

A Metaverse és a VR-technológia azonban arra is lehetőséget kínál, hogy szebbé tegye a világot.

Az egyik projekt, amit szívesen vizsgálna, a VR-kápolnák tervezése, ahol az olyan művészek, mint Daniel Mitsui egy VR-kápolnában mutathatják be vallási műveiket – a modern Michelangelók Sixtus-kápolnája anélkül, hogy az dollármilliókba kerülne.

A plébániák és egyházmegyék számára ez a technológia értékes eszközt kínál ahhoz, hogy a katolikusok virtuálisan beléphessenek egy szakrális térbe, például egy új templomba vagy kápolnába, körbejárhassák azt, és visszajelzést adhassanak.

Mielőtt egyetlen építési vagy felújítási műveletre is sor kerülne, magyarázta VanHeusen atya, „képesek lesznek látni a dolgokat, és már a befejezés előtt megérezni, hogy milyen lesz.”

A MetaCatholic-ról további információkért látogasson el a https://metacatholic.church/ weboldalra.

A cikk forrása angol nyelven

Létrehozva 2022. április 21.