ENSZ, július 31. (C-Fam) Az EU által támogatott szervezetek a múlt héten az idősek jogairól szóló, új, jogilag kötelező erejű ENSZ-egyezményről folyó tárgyalások során az asszisztált öngyilkosság nemzetközi jogát, valamint a kormány által jóváhagyott eutanázia-programokat helyezték előtérbe.

Az idősek emberi jogaival foglalkozó kormányközi munkacsoport, amelynek feladata az új egyezmény megfogalmazása, a múlt héten tartotta az első konzultációt az egyezmény tartalmáról és hatályáról. Míg a legtöbb kormány az életkoron alapuló diszkrimináció és megaláztatás elleni védelemre összpontosított, az Európai Unió által finanszírozott nem kormányzati szervezetek azt követelték, hogy az egyezmény tartalmazzon olyan vitatott kötelezettségeket, amelyek a „szexuális és reproduktív jogokhoz”, a DEI-hez, a gender ideológiához, sőt még a „méltóságteljes halálhoz való joghoz” is kapcsolódnak.

Az EU által finanszírozott AGE Platform Europe nevű nem kormányzati szervezet bírálta, hogy az asszisztált öngyilkosságot általában „tabu” témának tekintik. A szervezet „nyitottabb vitát” szorgalmazott, valamint az Egészségügyi Világszervezet által végzett kutatások érvényesítését.

Az Amerikai Nemzeti Emberi Jogi Intézmények (NHRI) Hálózata, amely számos emberi jogi intézményt képvisel, és szintén az Európai Unió és az ENSZ-rendszer finanszírozásában részesül, azt szorgalmazta, hogy a szerződés tartalmazza a „reprodukciós jogokat” és a „méltóságteljes halálhoz való jogot”. Azt is kijelentették, hogy a szerződésnek „interszekcionális megközelítést” kell alkalmaznia. Ez a megközelítés a „woke” gender és a DEI prioritásait integrálja az összes politikai területbe.

A tárgyalások több országban is heves politikai viták közepette zajlanak. Franciaország nemrég legalizálta az eutanáziát, és heves bírálatok kereszttüzébe került amiatt, hogy nem vezetett be megfelelő biztosítékokat a fogyatékkal élők, az idősek vagy a mentálisan sérültek számára. Az Egyesült Királyságban a Munkáspárt kormánya tavaly megpróbálta elfogadni az eutanáziáról szóló törvényt, de a kezdeményezés megakadt, miután a fogyatékossággal élők jogait védő aktivisták aggályokat fogalmaztak meg.

Ugyanakkor azok az országok, ahol az eutanázia már legális – ideértve Kanadát, Belgiumot, Spanyolországot és Hollandiát –, egyre nagyobb bírálatnak vannak kitéve amiatt, hogy engedélyezik az asszisztált öngyilkosságot gyermekek, idősek, fogyatékossággal élők, valamint csak depresszióval diagnosztizált személyek számára.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nem ellenzi az asszisztált öngyilkosságot. Csendben elfogadja azt anélkül, hogy aktívan támogatná. A WHO ehelyett a „méltóságteljes halál” fogalmát népszerűsíti. Annak ellenére, hogy ez ugyanaz a kifejezés, amit az eutanázia-pártiak is használnak, a WHO szerint a „méltóságteljes halál” a fájdalomcsillapító ellátásra utal, amely minden körülmények között segít a fájdalom kezelésében, függetlenül az eutanázia jogi státuszától.

A fogyatékossággal élők jogait védő egyes szervezetek nincsenek tisztában azzal a veszéllyel, amit a kétértelmű „méltóságteljes halál” rendelkezéseknek az új szerződésbe való felvétele jelent. Mások feltételezik, hogy az egyezmény a „méltóságteljes halál” rendelkezés részeként valamilyen formában engedélyezni fogja az eutanáziát, hasonlóan a WHO megközelítéséhez.

„Ahol létezik orvosi segítség a halálhoz, a jogosultságnak azon a tényen kell alapulnia, hogy az illető haldoklik, soha nem a fogyatékosságon vagy az idős koron” – nyilatkozta az Inclusion Canada. Ugyanakkor, miközben azt állítják, hogy a fogyatékossággal élőket vagy a mentális betegségben szenvedőket védik, azt is kijelentették: „egy előzetes dokumentum sem engedélyezheti egy személy életének befejezését az ő egyidejű beleegyezése nélkül.” Más szavakkal: beleegyezés, gondoskodás és támogatás mellett az idősek könnyen fontolóra vehetik a halált, mint lehetőséget.

Az új egyezményről közel két évtizede folynak a megbeszélések. A fogyatékossággal élők szervezetei támogatják az egyezményt, hogy a nemzetközi jogban további biztosítékokat vezessenek be az életkoron alapuló diszkrimináció, a kirekesztés és a megkülönböztetés ellen. Szerintük az egyezménynek az időseket teljes jogú személyként kell kezelnie, nem pedig passzív gondozásban részesülőként.

Az idősek emberi jogával foglalkozó kormányközi munkacsoport a következő két évben folytatja a konzultációkat. A munkacsoport várhatóan a konzultációk lezárásáig elkészíti az egyezmény első tervezetét.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2026. augusztus 8.